Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-128

128. országos Ülés február 23. 1870. 87 tehát pro domo sua beszélni, nekünk, mint az ország képviselőinek nem csak szabad, de szent kötelességünk a haza, a nemzet jogait bármely egyház ellenében is megvédeni. (Helyeslés lal felöl.) Itt van a kérdés lényege, és ehhez hozzászólhat mindenki, legyen akár protestáns, akár izraelita, vagy ha épen volna köztünk, nazarenus is. (Derültség. Felkiáltások: Van!) Egyébiránt, tház, én részemről hiszem, hogy mi mindnyájan, midőn ezen csarnok küszöbét átléptük, e házon kivül hagytuk vallási credónkat, és egyedül politikai credónkat hoztuk be ide, mely nem egyéb, mint a haza nagysága és dicsősége. Sokat szóltak itt t. képviselőtársaim az auitonomia felől és az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák az izraeliták autonómiájába való beavatkozásáról, mely autonómiánál ő mint valami deus es machina működött. Az a viszály, az a szakadás, mely történt az izraelita hitfelekezet kebelében, mutatja, hogy az igazi autonómiának mindig az egyház, vagy az illető testület belső szerves életéből kell kifejlődnie, s hogy soha sem igazi autonómia az, melyet ugy octroyálnak bármely testületre, bármely egyházra. Tanulhatta és hiszem, hogy tudta is ezt az igen t. miniszter ur a protestáns pátens történetéből. 1859-ben nekünk is adtak egy uj egyházi szervezetet, minket is akartak boldogítani ugy. a hogy magunk egyátalán nem akartunk boldogulni. Mi lett vége ? Szakadás történt a protestáns egyházban, és végre is azok, a kik becsülni s szeretni tudták az egyház igazi autonómiáját, a kik nem feledtéli el apáiknak szenvedéseit, készek voltak inkább a börtön mélyére menni, mintsem, hogy föladják az egyház függetlenségét. Á mi, t. ház ! hiba volt egy absolutisticus minisztertől, az, — nem tudom, minek nevezzem, de legalább is hiba egy alkotmányos minisztertől is. Egyébiránt, t. ház, nem tagadom, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur sok szép igazságot mondott; a többek közt ezeket: ,,En az autonómia megállapításában egy UJ, ós erős támaszát látom, nem a hierarchiának, hanem, hazánk alkotmányos létének és szabadságának." Én — úgymond egy másik helyen — az autonómia megalapítását nemcsak szükségesnek tartom, hanem benne látom alkotmányunk ujabb garantiáját." Oly igazságok ezek t. ház, melyeket a népek, a nemzetek története bebizonyított, oly igazságok, melyeket a józan emberi elme soha meg nem tagadhat, csak a kérdés, hogy az autonómiát igazi értelmében vegyük. Háromszáz éves történelmünket, t. ház, ha jellemezni akarnám, azt mondanám, hogy ezen három század alatt az egyházi reactió a politikai reactióval solidaritásban állott, és hogy ketten összemüködve akarták a vallási és politikai liberalismust megsemmisíteni. {Igaz ! Ugy van! Bal felől.) Igen természetes tehát, hogy itt ismét nem érthetek egyet igen t. Horváth Mihály képviselő úrral, ki panaszos hangon újra meg újra azt mondja: „mily nehéz volt azon gyámság, mely a katholikus egyházra századokon keresztül nehezedett!" Oh! ha oly nehéz lett volna, könnyű lett volna bármikor is megszabadulni attól! De nem is gyámság volt az, hanem szövetkezés az állami és egyházi hatalom között; szövetkezés, mely ellen óriási önföladozással küzdött a politikai és vallási liberalismus; szövetkezés, mely megengedem, hogy a vallás lényegére, a benső hitre ártalmasán hatott, de tagadom, hogy az egyháznak, — a külegyházat, a látható egyházat értem, — hatalmat és fényt ne kölcsönzött volna; és tagadom azt is, hogy lett volna valaha egy oly érdekelt is, ki ezen hatalmat és fényt szerette volna föladni, vagy legalább mondotta volna, hogy azt szeretné letenni. (Helyeslés lal felől.) Mindehhez hozzáteszem, hogy ezen meggyőződésemet hazánk nagy történetirója, Horváth Mihály történetéből merítettem. (Halljuk!) Nem tudom, helyesen tanultam és olvastam-e azon könyvet, de ezen történetkönyv volt az, melyből gyermekkoromban és azóta is szeretettel és örömmel olvasom hazám múltját, történetét. Még egy téves fölfogást hallottam, t. ház. A „szabadegyház a .szabad államról." Magyarázták itt jobb és bal felől, mi az értelme e szavaknak. Mindazáltal ugy látom, hogy vannak mégis némelyek, kik azt hiszik, hogy mindnyájan egyetértünk a szavak értelmezésében, pedig ez távolról wem áll. Szabad állam nem azt teszi csupán, hogy az állam szabad legyen az egyháztól, ne függjön az egyháztól, hanem anynyit tesz, hogy az állam önmagában, belső szervezetében minden tekintetben szabad legyen. A szabad egyház szintén nem azt teszi csupán, hogy az egyház szabad legyen ez államtól, hogy ne függjön a hatalomtól. Nem! hanem azt teszi, hogy az egyház önmagában is szabad legyen. Ez az értelme azon jelszónak : „Szabad egyház szabad államban,, Hogy pedig a túloldalon nem minden szónok értette igy, hogy nem igy értették Samassa és Szuppan képviselőtársaim, arról tegnap meggyőződött mindenki. Szuppan képviselő ur ki is mondotta egyenesen azt, hogy a katholikus autonómiát nem ugy kell érteni, mintha a hierarchia végképen föladná hatalmát. Abba nem szeretne ő beleegyezni, hogy a katholikusok egyeteme birja azon souverain egyházi hatalmat, melyet kell, hog3

? birjon minden autonomikus testület, az az annak egyes tagjai összevéve. Az ily értelemben vett autonómia, t. ház,