Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-128
80 128. országos Ülés február 23. 1870 elmegy ezen tanfelügj^elő a néptanítókhoz, azok, kik nálánál együgyüebbek, el fogják hinni mind azt, a mit mond és igy olyanokra fogja őket tanítani, a mik tulajdonképen nem is existálnak. Ellenben ha eljön egy íölvilágosult, képzett tanítóhoz, ez legfölebb mosolyogni fog azon észjárás fölött, melylyel ez előtte beszél. Ámde, t. ház, azt hiszi az igen t. vallás- és közoktatási miniszter, hogy a tudományt, az érdemet pótolni fogja majd a nagyságos királyi tanácsosi ezim, a melylyel a népnevelés apostolait szerte bocsátotta a miniszter ur a nagy magyar hazában. Valóban csalódott a miniszter ur! Mit akart ezzel elérni ? Tán azt, hogy a nép nagyobb tisztelettel legyen azon tanitó urak iránt, kikhez ily nagyságos királyi tanácsos urak járnak, hogy őket meglátogassák ? Nagyon csalódott, ha azt hitte, mert annál kisebbnek fog föltűnni majd a szegény tanitó a maga egyszerűségében, minél nagyobb lesz a nagyságos királyi tanácsos ur mellette! Egyébiránt e nagyságos czimneb már is mutatkoznak rósz hatásai. En a hírlapokat e tekintetben figyelemmel kisértem a múlt tavasz óta, s azt vettem észre, hogy az epithetonok pazar fényével rajzolják az ily tanfelügyelők utazásait a vidéki tanítók. Körülbelül ekkéj) írnak: „A mai napon örömünnepünk volt, nagyságos Y. királyi tanácsos és tanfelügyelő ur méltóztatott szerencséltetni bennünket látogatásával. 0 nagysága, nagyságos T. földbirtokos urnái szállott le. (Föíkiáltások: A dologra!) A kik nem hiszik uraim, azokat utalom a múlt évi hírlapirodalomra. {A dologra! Nagy mj.) Elnök: Csendet kérek! Horváth Sándor : „Méltóztatott ő nagysága az iskolát is meglátogatni, azután a nevezett földbirtokos urnái nagy társas ebéd volt, hol nem hiányoztak a felköszöntések a nagyságos kir. tanácsos és tanfölügyelő úrra, és ő nagyméltósága a vallás- ós közoktatási miniszter úrra." (Derültség a baloldalon. A dologra! jobb felől! Föíkiáltások: Hát ez ide való?!) Ide való, nagyon is ide való. Sokkal jobban szeretném, ha azon vidéki tanitó urak igy írnának: „A mai napon tanfelügyelő ur véletlenül, váratlanul meglepte iskolánkat. (Helyeslés bal felől.) Szíves volt 3 órán keresztül figyelemmel kisérni a tanítást, iskolai idő után pedig szives volt nálam szerény ebédben résztvenni, és étkezés közben sok szép eszmét pendített meg, melyek utóhangja soha sem fog szivemből kihalni." (Helyeslés bal felől. Ez is phrasis! jobb felől) Csináltak hibákat magok a tanfelügyelő urak is; nem tudom nyertek-e utasítást e tekintetben a miniszter úrtól, és azért nem is állítom, hogy nyertek volna; de az tény, hogy azok igen magas hangban tartott körleveleket bocsátottak az egyes egyházi és iskolai hatóságokhoz. Igy irtak (Olvastam saját magam): Ezen meg ezen gyülekezetnek vagy iskolahatóságnak ezennel meghagyom, hogy a törvény értelmében tegye ezt meg ezt, s ha meg nem teszi, rövid idő múlva elmegyek s jelentést teszek róla a vallásügyi miniszter urnák, s ekkor, ha nem felel meg az iskola az igényeknek és a törvénynek, be fogom csukatni." (Helyeslés jobb felől.) Igen helyes! megtette ez hatását első jdllanathan, de miután többször is igy irt volna a tanfelügyelő ur, és végre sohasem jött, kezdtek nem hinni, s most már épen nem hisznek ily leveleknek. (Derültség.) És ez alkalommal legyen szabad megkérnem vallás- és közoktatási miniszter urat, méltóztassék azon tanfelügj^elő uraknak, kiknek télen nagyon hideg van, nyáron pedig nagyon meleg utazni, megírni, a mit* már mint haliam, tudtára is adott egy ízben egy tanlelügyélőnek; midőn ugyanis egyik tanfelügyelő tankerületében utazván, nem tudta magát tájékozni, hol vegye rendes lakását, fölirt a miniszter úrhoz s tőle kérdezte, hol legyen rendes lakása, mire az igen tisztelt miniszter ur, — legalább én igy hallottam — azt válaszolta ama tanfelügyelő urnák, hogy állandó lakását vegye a kocsin. (Derültség a bal felől.) Ha-van tér, melyen fáradhatlanul és lelkesedéssel kell működni és küzdeni mindnyájunknak, ugy ez a néjmevelés tere. Nem mondom én, hogy a vallás- és közoktatási miniszter ur semmit sem tett, sőt elismerem, hogy e tekintetben már eddig is sokat munkálkodott, és hiszem azt, hogy jövőben is lankadatlan szorgalommal fog működni e téren. De, t. ház, ha mi azt akarjuk, hogy számunkra mentve legyen a jövő, hogy azon nagy hivatásnak, melyet európai helyzetünk elénk szab, eleget tehessünk : akkor nem szabad a népnevelés és oktatás terén tanulnunk meg a nemzeti fukarkodást, vagy takarékoskodást, mert minden fillér, minden öszszeg, melyet e czélra kiad a nemzet, oly tőke leend, melynek kamatja Magyarország nagysága lesz. (Helyeslés.) Legyen szabad most már, t. ház, néhány megjegyzést tennem az autonómia és a szabad egyházra vonatkozólag. Mindenek előtt kimondom, hogy fájdalommal, igazán mély fájdalommal hallottam Horváth Mihály igen t. képviselő úrtól azon vádat, mintha mi protestánsok a katholikus egyház igazi jogainak praejudicálni akarnánk. En legalább részeimről ezen vádat elutasítom magamtól. (FölUáltások bal felől: Mindnyájan elutasítjuk.) De tudom azt is, t. képviselő ház, ha a t. képviselő urnák szabad volt saját egyháza ügyében,
