Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-127

127. országos Ütés február 22. 1870. 79 désekre csak, mikre az illetők feleletet nem nyertek, röviden felelhessek. Horváth Mihály képviselő ur azon kérdést intézte hozzánk, mit mondanánk mi ahhoz, ha a protestánsok vagyonáról is számadást követelnénk? Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag pártja t. vezérének, Deák Ferencz képviselő urnák nézetével válaszoljak: — Az 1848diki országgyűlések alkalmával az országgyűlés kimondotta, hogy az állam által építendő és fölállítandó iskolák közösek legyenek. Komárom megye egyik kerületének érdemes képviselője akkor egy indítványt hozott szőnyegre, melynél fogva a felekezeti iskolák a felekezeti vagyonból tartassanak fön. Deák Ferencz e tárgyban igy szólott: „Ne hasonlítsuk a különböző hitfelekezetek alapitványait a kath. alapítványokkal össze, miután ezeknek nem csekély része még sz. István király által az állam javaiból adatott, azon jószágokból, melyeket az állam a közszükségletek fedezésére rendelt akkor, midőn a közjavakat fölosztotta; a protestánsok és ó-hitüek minden alapitványai pedig magánalapitmányok, melyekhez az állam semmivel sem járt." Azt hiszem, t. ház, ebben megtalálta a feleletet az érdemes képviselő ur is. A tisztelt cultusminiszter ur méltóztatott előadásában kiemelni, hogy nem épített ékes palotákat a közmüvelődésuek, hanem annál többet tett a népnevelés ügyének. Én t. ház, elismeréssel veszem mindazokat, miket a eultusminiszter ur fölhozott, és megengedem, hogy a népnevelés érdekében még többet is tett volna, ha nagyobb alap lesz vala rendelkezése alatt, de ha széttekintett volna a hazában, Magyarországon a köznevelés költségei fedezésére igen gazdag forrásokra akad, és ha megkísértette volna megakadályozni, hogy ezen források Romába ne szivárogjanak, és a magyar ifjak nevelésére szánt pénzeken zuáv csapatok alakíttassanak, akkor bizony maradandó emléket szerzett volna nevének. (Helyeslés bal felől.) Áttérek most a költségvetésre, és kimondom, hogy a cultusmiuiszter ur igen rósz gazda. (Ildijük!) Ha betekintünk a többi minisztérium költségvetésébe, például a legnagyobb szakma, a pénzügy, vagy az igazságügy, vagy a többi költségvetésébe, azt találjuk, hogy mindenütt egy államtitkár van, a cultusmiuiszter urnái kettő vau. Ha fölveszszük, hogy a minisztériumok igen bőségesen hozzáláttak a bureaukratia alakításához, és osztály-, szám- és minisztertanáesost körülbelül 156-ot teremtettek, ebből az oroszlányrész szintén a cultusmiuiszter urnák jut. Ha jól emlékszem, t. ház, Börne a német nemzetet két osztályra osztotta föl, az egyik osztály tanácsos,a másik az akar lenni. Ha oly buzgósággal járunk el a tanácsosok teremtésében, mint a cultusmiuiszter ur, akkor ezen osztályozás ránk bizony jobban lesz alkalmazható. Ismerem az ellenvetést, melyet erre nézve föl szoktak hozni, hogy t. i. a cultusmiuiszter ur szakmájában minden vallásfelekezet megkívánja,hogy saját egyénei által intéztessenek ügyei; ámde méltóztassék megengedni, ha a cultusmiuiszter ur az államtitkárokat a különböző vallásfelekezetekből választja is, a miniszter-tanácsosokat szintén, de miután még sincs husz-féle vallás hazánkban, a miniszter-tanácsosokra fordított költségeknek háromnegyed részét mindenesetre megtakaríthatta volna. A mi a költségek megtakarítását illeti, én ennek egy egyszerű módját ajánlom, melynek gyakorlatba vétele könnyű volna : ne engedje meg a miniszter ur, hogy valaki két fizetést húzzon, ne engedje meg, csak az államtitkároknak, hogy képviselők lehessenek, és ez által igen tetemes megtakarítást fog eszközölni. Nem volt szerencsés a tisztelt miniszter ur a tanfelügyelők teremtésében sem, gazdálkodási szempontból. Részemről elismerem, hogy a kormánynak fontos kötelessége a felügyelet és ezt közegek nélkül nem teheti; de ha tekintetbe veszszűk azt, hogy a főispánoknak kötelessége a felügyelet, azon meggyőződésben vagyok, hogy ezea felügyeletet végezhették volna maguk a főispánok, kiknek ugy sincs más tényleges elfoglaltatásuk. Itt azon ellenvetés lehet, hogy vannak főispánok, kik ezen kötelességüknek meg nem felelnének, erre csak azt mondom, hogy mint tudjuk, a tanfelügyelők közt is többen vannak, kik ezen kötelességüknek meg nern felelnek. Tehát ezen ellenvetés is elesik. A mi a politikát illeti, melyet a tultusminiszter ur követett, erre nézve is van néhány megjegyzésem. Azt mondják átalában, hogy a cultusmiuiszter ur ugyan nagy a szababelvü eszmék föltevésében, hanem alkalmazásában minisztertársainak hátra áll. így pl. az igazságügyminiszter a sz. székek eltörlését hozta szóba. Cultusminiszter ur — nem tudom jól vagyok-e értesülve — ezt nem találta időszerűnek. A polgári házaság — mint kitűnő jogtudós fogja tudni -— a suecessio kérdése, az örökösöknek érdeke, az özvegy érdeke megkívánja azt, hogy a házasság mint polgári kötés intéztessék el; nem lehí t Európában, de az egész világban rendezett állam, hol ezt az állam meg ne követemé és ez nem zárja ki a vallásosságot; a cultusminiszter ur ezen elv helyességét elismeri, de vonakodik azt életbeléptetni. Tovább megyek, t. ház, az intercalaris jövedelmek kérdésére. Nem vitatom, kinek kell kezelnie ; a miniszter ur törvényjavaslatot fog beterjeszteni és a ház bölcsesége elfogja azt in-