Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-127

73 127. országos ülés február 22. 1870. sával történik minden, nézetem szerint, nem lehet. Én egyénileg bizom és várom, hogy ezen mozgalom oly életrevaló rendszerrel fogja megajándékozni a magyar katholikus közönséget és a magyar államot, mely azon ügyek elintézésére igen is alkalmas lesz, melyeket eddig a katholikus vallás érdekében az állam intézett, melyeknek azonban további intézését ily módon nem kívánhatom. Egyébiránt a jelen tárgyalásnak sajátképi föladata a cultusminiszter ur költségvetése, és azon megtámadások, melyek az ő eljárására elintéztettek. Megengedem, hogy a költségvetés alkalmával átalán a minisztérium vagy a miniszter által követett politikára nézve lehet megjegyzéseket tenni, lehet megkísérteni a háznak többsége által ezen eljárást roszaltatni és igy a minisztériumot megbuktatni; bár nem hiszem, hogy átalán ez lehetne e házban egyik pártnak is törekvése, sőt azt hiszem, inkább oda van irányozva a törekvés, hogy a cultuszminiszter urnák politikája más irányba tereitessék. Azonban erre nézve magára sem tartom czélszerünek ezen eljárást, sőt czélszerübbnek látom azt, hogy azon ellenkező eljárás irányában akár határozati javaslatok, akár törvényjavaslatok hozatnának be s ez utón változtassuk meg azt, a mit változtatandónak látunk. Két irányban van megtámadva leginkább a t. cultusminiszter ur eljárása : az egyik az, miként kezelje a katholikus egyház vagyonát; a másik pedig, miként intézkedett a katholikus vagyon jövendő • kezelése és a katholikus ügyek (Nem katliolilius vagyon! bal felől) jövendő elintézése érdekében. A mi az első kérdést illeti, erről már másodízben szólunk, mert ezen elvet magát már az intercalaris jövedelmek vitatása alkalmával szintén ventilláltuk. Ha csakugyan előttünk feküdnék a költségvetés olyformán, hogy a katholikus javak jövedelmei hova fordíttassanak, akkor törvényhozás utján kellene intézkednünk, és akkor szerintem a törvényhozásnak az lenne föladata, hogy oda utasítsa a miniszter urat, hogy ezen jövedelmeket és javakat igenis a 48-iki törvények értelmében kezelje: hanem hogy a törvényhozást ne provoeálja arra, hogy törvény hozásilag intézkedjék oly tárgyban, melyben a magyar törvényhozás eddig nem intézkedett és melyben ezentúl sokkal kevésbé lehet intézkednie/ nem lehet intézkednie a nélkül, hogy a katholikus egyház vagyonának és egyházi ügyeinek, mint egy államvallás ügyeinek kezelője ne alarna lenni. (Helyeslés jobb felől.) En tehát, ugy hiszem, e részben a miniszter ur sem a törvény világos értelme, sem pedig a helyzet exigentiái ellen nem cselekedett. (Helyeslés jobb felől.) A második kérdés az, miként járt el átalában a miniszter ur a vallási viszonyok előzetes eligazításában, és e részben azzal vádoltatott, hogy nem kellett volna előbb cselekedni, hanem eljárása előtt a törvényhozás intézkedését kellett volna provocálnia. Felfogásom szerint a felelős kormány természetével ellenkező lenne ezen eljárás, mert igenis a parliament roszalhatja utóbb a miniszter eljárását, a miniszter azonban nem provoeálhatja előre a parliament jóváhagyását, nem kérheti ki előre, hogy a törvényhozás bírálja meg eljárásának irányát oly ügyekben, melyek nem a törvényhozás megállapodásának tárgyai. (Helyeslés jobb felől.) Szerintem, ha átalán bármennyire lehetnének is egyben és másban eltérő nézeteink és fölfogásaink, azokra nézve, mik a miniszter ur eljárását és politikáját vezetik, mégis, azon egyben csakis hangos helyeslést mondhatunk ki, hogy a kath. vagyon és ügyek elintézésére nézve előbb óhajtja : bírjon a kath. közönség Magyarországban illetékes orgánummal, mely annak igényeit illetékesen kifejthesse, mintsem ezen kérdésekre nézve a parlament intézkedését provokálja. (Közbeszólás bal felől: De a miniszter sem:) Ez megfelel azon egyszerű elvnek, hogy saját ügyeink fölött nem szeretjük, ha kihallgatásunk és megkérdeztet ésüok nélkül intézkedik bárki; másrészt ugy hiszem, lehetetlen tisztán csak ideális szempontból kiindulni az egyházi és vallási ügyek elintézésében. A jelen tárgyalás elég világosan tanúsította azt, hogy ha van tér, melyen az emberi értelem és kedély inkább önmagából, mint sem a viszonyokból hajlandó meríteni gondolkozása és érzelmeinek útbaigazításait; ha van tér, melyben az államnak intézkedéseiben nem szabad egyoldalú szempontból kiindulni, melyen a talán nem mindenkor igazolt megtámadástól őrizkedni kell, ugy kétségtelenül a tér, melyen jelenleg vagyunk, a vallás és jog tere az, mely az emberi kedély szentélye, de oly szentély, melyhez a fölvilágosodott kor igényei szerint a törvényhozásnak és a kormányoknak minél kevésbé szabad nyúlni. En, t. ház, ezen két szempontból indulván ki, nem látok sem a törvénynyel, sem a józan politikával ellenkezőt a kultusminiszter ur által követett eljárásban, melyet e háznak nagy és hangos többsége ne helyeselhetne, s azért e költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Móricz Pál; T. ház! A vita igen előre haladván, csakis pénzügyi szempontból óhajtok a költségvetés némely tételére nézve megjegyzéseket tenni. Azonban mielőtt ezt tenném, méltóztassanak megengedni, hogy némely olyan kér-