Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-127
127. országos ülés február 22. 1870. 73 désekre azt jegyzem meg, hogy ezen intézkedés, véleményem szerint, nem czélszerü s nem is időszerű. Nem azért, mintha azokhoz sorakoznám, kik vagy nem mernek vagy nem akarnak haladni; nem azért, mintha talán azon törekvés barátja volnék, melyet itt oly sokszor láttam, azon kétségbeesett szabadelvüségnek, mely beteg nemzetünknek egyszerre az egész szabadelvű gyógyszertárt be akarja adni. (Helyeslés a jobb oldalon. Halljuk!) Vannak nemzetünknek életszükségei. Ilyennek ismerem én a megyék, a községek rendezését és az igazságszolgáltatást; ezeket akarom én első helyen öszhangba hozni a parlamentáris kormány formával, a kor igényeivel, nemzetünk szükségleteivel. Uraim! nekem van bizalmam a haladásban; azérttudok várni. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve, ha hazánknak van jövője, egyetlen egy szabadelvű, életre való intézmény sem fog elmaradni hazánkban, mert a haladás most már nem egyesek vivmánya, hanem hatalom, melyet a műveltség idézett elő, oly hatalom, mely előtt meg kell hajolni mindenkinek, melynek útját nem állhatják egyesek, de még nemzetek sem. (Helyeslés.) Ezen átalános észrevétel után három kérdésre fogom elmondani röviden nézeteimet. (Halljuk ') Fölhozták többen az egyházi vagyonnak saecularisatióját. Itt jogi térre nem fogok menni, nincs is helyén, és különben is tudom a történelemből, hogy e kérdés eldöntésénél a népek ugy, mint a fejedelmek nem szokták azt kérdezni : quid juris ? hanem: quid eonsilii ? (Ugy wm! jobb felől.) Történjék bármi, én meghajlok, engem tisztán vallási szempontból nem aggaszt semmi, mert vallásunk alapját azon isteni tanban keresem, mely előtt minden bölcsnek meg kell hajolni, és mely azt hirdeti, hogy a törvénynek első és utolsó betűje a szeretet. (Helyeslés.) Most legyen szabad megemlékeznem azon vádakról, melyeket némelyek itt komolyan, jó kedvűkben helyesnek tartottak a katholikus papság ellen fölhozni. Nem védem én a törvényvagy hivatalszegést, nem védem az erkölcstelenséget sehol, nem is tartom elkerülhetőnek, mert a képviselő urakkal együtt emberek vagyunk mindnyájan; hanem bátor vagyok kérdezni: vajon méltányos-e. igazságos-e, és még a kegyesen megengedett kivételek mellett is egy egész osztályra, mint például a falusi lelkészekre kimondani a kárhozatot, midőn ott a sajtó, a törvényszék , a hol formulázott vádakkal mindenkor mindenki fölléphet. (Helyeslés a jobb oldalon.) Uraim, azt hiszem, ha valaki népűnk bármely osztálya ellen, kezdve a legszegényebb néposz- | KÍPV. H. SAPLÓ. l&H VI. tálynál föl a különböző vallásfelekezeti papságig, csak felét mondotta volna el annak, a mit itt hallottunk, ugy hiszem magok a t. képviselő urak sem helyeselték volna. Csak arra vagyok bátor a tiszt, képviselő urakat kérni, és kérem őket a szabadelvüség nevében : ne csináljanak szabad hazában páriákat. (Elérik helyeslés jobb felől, zaj a bal oldalon.) És itt eszmelánczolatnál fogva áttérek az „országos mistificatióra". a keletkező katholikus autonómiára. Azon képviselő ur, ki e szót először kimondá, a katholikus autonómiát keletkezése előtt már elitélte. Tessék néhány századdal viszszalapozni a történelemben: azt fogja találni, hogy midőn a protestáns autonómia keletkezett, szintén voltak, kik ugy szóltak. (Helyes! jobb felől.) De azt is följegyezve fogja találni a történelemben , hogy minél erösebb volt a támadás, annál nagyobb volt az összetartás, hogy minél nagyobb volt a veszély, annál inkább szilárdult az autonómia. (Átalános helyeslés.) így történt azután, hogy a protestáns autonómia az elveiből önkényt folyó önkormányzat mellett századokon át miudig ott állott az önvédelemre, és ennek, és csak ennek szilárdítására keresett menedéket a törvénynél. Távol van tőlem, hogy visszaóhajtanám ama nehéz időket; mit én óhajtok, az: hogy legyen e hazában minden vallásfelekezet egyenjogú és szabad; mit én óhajtok, az: hogy népünk miveltsége és a lelkiismeret tisztelete oly fokra emelkedjék, hogy egykoron az ország házában lehetetlen legyen a vallásról csak szólani is. (Helyeslés.) E rövid észrevétel után szavazok a részletes tárgyalásra. Nem szólottam ugyan az átalános tárgyaláshoz; de tették ezt mások is; és reménylem, nekem is meg fogja bocsátani a ház. (Helyeslés.) Salamon Lajos : T ház! Én sem anynyira a költségvetés átalános tárgyalásához, mint annak némely hiányaihoz, melyeket Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam beszédében jelzett, és abból kifolyólag az úgynevezett készülőben levő katholikus autonómiára nézve kivánok pár megjegyzést tenni. Mindenki előtt tudva van, hogy a múlt országgyűlés folyama alatt az úgynevezett püspöki tanács vegyes gyülekezete tervezetet bocsátott ki, mely jelenleg itt kezem közt van. Ez volt a tudtommal legelső kiindulási pont Magyarországon, mely a katholikus autonómiának eszméjét megpendítette. Ennek folytán a múlt országgyűlés folyama alatt Pesten a megyeház termében katholikus képviselők és nem képviselők összejővén , tanácskoztunk annak jó vagv nem jó voltáról, és hozzájárulásunkról vagy 10
