Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-127
72 127. országos ülés február 22. 1870. ne tűnjék , hogy universit ásunk még mindig oly hiányosan van berendezve, hogy nem csak számos tanszék hiányzik benne, hanem az egyes tanárok is oly roszul fizettetnek, hogy egy-egy alig kap 1200, 1400, legfölebb 1600 forint fizetést, midőn egy nyelvtanilag irni nem tudó felügyelőnek 3000 frt fizetése van. Reális képzettségünk a 167 gymnasiummal szemben még mindig csak Vs — Vs résznyi reáltanoda által képviseltetik, és a t. eultusminiszter ur még mindig csak gymnasiumokat szervez, a helyett, hogy reáltanodákat iparkodnék fölállítani. Látjuk, hogy nem csak Pesten, hanem Kolozsvárott és Szebenben is jogi akadémia tartatik fön; mig tehát Magyarországon egy, az Vs résznyi Erdélyben két ilyen jogi tanintézet létezik, mint ha épen a jog volna a legerősebb oldalunk. Látjuk, hogy a népnevelési érdekben csak négy tanítóképezde alakíttatott, az ötödiket, t. i. a sárospatakit, nem vehetjük tekintetbe, mert az már előbb is létezett. Sokkal jobban tette volna a miniszter ur, ha a helyett, hogy a létezőt átvette, egy nem létezőt hozott volna létre és a költségvetésből látjuk, hogy semmi lépés nem tétetett arra nézve, hogy a legközelebbi jövőben még több ily képezde szándékoltatik fölállittatni, s ezekben is az alumniumi ellátás behozatni, a mi nélkül pedig a képezdéknek sikerök egyátalábau soha sem lehet. Látjuk, hogy 5000 községből, ugy tudom, mintegy 200 község van iskolákkal ellátva, a mi azt mutatja, t. ház, hogy 5000 iskola nélküli községnek arra, hogy iskolákkal teljesen elláttassák, legalább 25—30 év lesz szükséges. Minden 5000 lelket számláló községben felsőbb tanodának kellene lenni az 1868-iki törvény szerint, és a lapok semmi jelét nem adják annak, hogy valahol a hazában ily felsőbb népiskolák állíttatnának fel. Látjuk, tiszt, ház, ismétlő iskolákról szól a törvény, azonban tapasztaljuk, hogy hallgat az élet. Nagy fontosságú hazánkban, t. ház, különösen az óvoda ügye; a ki ismeri népünknek helyzetét, a ki tudja azt, hogy népünk különösen nyáron át tavasztól késő őszig mezei munkával levén elfoglalva, gyermekei nélkülözni kénytelenek minden erkölcsi, minden physikai gyámolitást, sőt még szülei gyámolitását is, vagy pedig nyűgül vannak szüleik nyakán; a ki tudja, minő szerencsétlenségek származnak az óvodák hiányából, látta a számtalan porig égett községek intő példáját, belátja, hogy az óvodákat elhanyagolni nem szabad. Az, t. ház, nem szolgálhat érdeméül a közoktatási miniszter urnák, hogy az óvodák ügyét figyelmére nem méltatja. A földmivelés és iparismereteket terjesztő intézkedésekre az iskolák körében életszükség van, épen igy hazánknak ismeretes viszonyaink közt intézkedni; azonban ennek ismét semmi jelét sem mutatja föl az élet: vakok, süketnémák, elhagyott gondviselés nélküli árvák irányában való intézkedésről, mint megannyi humanitási és közművelődési dologról, a költségvetés épen semmi életjelt nem ad. Azt hiszem, az igen tisztelt miniszter ur mindezekre azt mondja: Igen szívesen mindezt, még többet is, csak azon három fő szükséges dolgot, t. i. a pénzt, a pénzt és ismét a pénzt szavazza meg a ház milliomokban. De engedje meg nekem a tiszt, miniszter ur, hogy erre azt mondjam, hogy mikép szavazzon meg a ház oly valamit, a mi nem terjesztetett elébe ? Hiszen a t. miniszter urnák ép ugy, mint minisztertársainak helyzete igen szerencsés akkor, midőn minden intentióik, és ezt egyátalában nem akarom mintegy gunynyal mondani, hanem csak tényt constatálok. minden intentióik igen hűséges szavazó többségre számithatnak. És ha a többi miniszterek még inproductiv czélokra is sok millióig igénybe veszik e szegény nemzetet, ha nem restelik egy pár millióig megsarczolni hazánkat nyugdíjazási czélra, ha milliókra menő kölcsönök tétetnek közlekedési eszközeink fejlesztésére, ha Pest városa szépítésére is, mint a lapok jelzik, egy nagy összegű pénzoperatió szándékoltatik tétetni, midőn azt látjuk, hogy a deficitektől épen nem ijed meg ezen országgyűlés: akkor azt hiszem, egyenesen a minisztérium, illetőleg a közoktatási miniszter ur az oka annak, hogy az ő budgetjére mindössze 1.900,000 frtnyi csekély összeg igényeltetik megszavaztatni. Pedig eléggé tudhatja a közoktatási miniszter ur, hogy a nemzetek közművelődésének bilance-ja mindig a költségvetésben mutattatik ki. Én azért, t. ház, azt óhaj'tom, hogy a közoktatási miniszter ur ne egyoldalú, de teljes közművelődési és közoktatási ügyeinket rendszeresen előterjesztő törvényjavaslatot szíveskedjék minél előbb letenni a ház asztalára. Az ország ugy ismeri a t. miniszter urat, mint kitűnő irót és mint ilyet igen sokszor megtapsolta őt. Azt tudjuk, hogy írni tud; kérem, hogy tudjon mint miniszter cselekedni is, és higye el, hogy a nemzet meg fogja őt koszorúzni. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Rónay Jáczint: Tiszt, ház! (Halljuk!) Egész őszinteséggel bevallom, hogy midőn felszólalok, csak az előttem álló, nem igen helyeselhető példákat követem. A mit mondani fogok, megvallom, nem tartozik szorosan a költségvetéshez ; azért rövid leszek s minden indokolás nélkül elmondom néhány engem közelebb érdeklő kérdésre nézetemet. Az átalános vitában fölmerült vallási kér-