Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-127

127. országos ülés február 22. 1870. g9 oktatási és közművelődési kérdéseinket teljesen és kellőleg megoldani lehetetlen. T. ház! Ha van valami előnye jelen helyzetünknek a közelelebb elmúlt két deeennium fölött, szerintem ez előny épen abban van, hogy mig akkor kezeink kötve voltak mindenben, még közoktatási és közmivelődési kérdésekben is, ma már legalább e téren kezeink teljesen szabadok, tehetünk annyit, a mennyit azonkót évtized alatt megronesolt anyagi helyzetünk, tetterőnk és közművelődési vágyunk tennünk enged, tennünk készt; és ha nagy, csaknem elviselhetlen volt az áldozat, a minek árán ezt azelőtt megvásároltuk azt hiszem, t. ház, hogy ez most épen az által lesz elviselhetővé, ha a közoktatás és közművelődés terén, a mig időnk van, a mig békés éveink vannak, megteszünk mindent, a mit csak megtennünk lehet. Midőn a magyar kormányférfiak átvették a kormányzatot, a legdicsőbb szerep, ha nem is a legfényesebb, bizonyosan Eötvös József b. közoktatásügyminiszter urnák jutott, oly férfiúnak, kinek közművelődési hajlamai, a közművelődés terén nagy és alapos ismeretei, ez ügynek szentelt egész múltja, irodalmi babérai mintegy kezességet ígértek a nemzetnek és rokoszenvet idéztek föl működése irányában, kezességet idéztek az iránt, hogy e téren elvalahára meg lesz téve mind az, a minek megtétetnie kell és lehet; meg lesz téve ugy, miképen kell, meg lesz oldva azon nagy kérdés, mely hazánknak összes kultúrája ügyében rejlik, meg lesz oldva minden téren, fent és alant, tekintetbe véve minden létező hiányt és fogyatkozást. Nézzük meg, t. ház, mert a jelen költségvetési, vitához lényegesen hozzátartozik, mi történt e téren, és mi lenne még a teendő? A nélkül, hogy az általam igen t. miniszter úrtól el akarnám vitatni azokat, miket ő e téren tett, de mindamellett, mint független népképviselőhöz illik, őszintén szólván, kénytelen vagyok magam részéről jelezni azon meggyőződést, hogy azon számtalan teendőből, mely e téren áll előttünk, tán a legkevesebb épen e téren történt. Nem végképen akarom ezt mondani, t. ház, csupán mint tényt akarom constatálni azért, hogy következményeket és következtetéseket vonjak ki belőlök. Mi lett volna, t. ház, a kultusminiszterium teendője, midőn ez ügy vezetését átvette 1 Nézzük először azt, hogy állt a közművelődés kérdése azon időben; a statistikai adatok azok, melyek a számok megczáfolhatlanságával legtisztábban mutatják a tényállást. Erre nézve ón a statistikai adatokra' hivatkozva fogom közművelődésügyi állás,nkat s annak helyzetét röviden érinteni. Volt, t. ház, hogy alant, a kezdetén kezdkezdjem a dolgot, hazánkban mintegy 35 népiskolatamtó-képezde: közülök, mint tudjuk, a legnagyobb rész hiányosan berendezve, némelyik ugy, hogy még nevére sem volt méltó. Volt vagy 1288 népiskola, melyeknek tanítói legnagyobb részt képezdét soha nem ismertek, nem is láttak, talán csak nevéről hallottak. Roszul fizetett s e miatt gazdálkodásra kényszerült, tehát idejöket a közoktatás ügyének nem szentelt és hivatásukat felügyelet nélkül végezett, egyéb teendőkkel elhalmozott tanítók voltak ezek! Volt vagy 1.800,000 iskola-köteles, kik közöl mintegy 900.000 soha iskolába nem járt, a másik 900,000 legfölebb féléven át, és akkor is csak, a mikor nekik tetszett, szakgatottan. Volt ezenkívül, t. ház, vagy 167 gymnasiuma e hazának. Nagy szám, de részint jobban, részint roszabbul berendezve és akként beosztva hazánk különböző részein, hogy mig 22 megyének egy sem jutott, sok más megye nagyon is bőven volt velők ellátva. Volt vagy 31 reáltanoda, melyek hazánk követelményeinek e tekintetben sem berendezésöknél, sem számarányuknál fogva épen nem felelhettek meg. Volt egy tudomány, egy műegyetem, számtalan jogi és theologiai intézet. Ily incombinativ viszonyok közt, ily mondhatni, több tekintetben sajnos, sőt szégyenletes helyzetben, mi lett volna a közoktatási miniszter ur teendője? Szerintem, t. ház, beterjeszteni egy törvényjavaslatot, a mely a múlt számos hiányait figyelembe véve, egy 15 milliónyi élni akaró, mert élni hivatott nemzet jelentőségéhez képest megalkotná közoktatási viszonyaink öszszes rendszerét, ugy, hogy a nagy munka azután kezdetét vehette volna minden téren; megalkotni hazánk ethnographiai, statisztikai és geographiai viszonyait is tekintetbe véve; megalkotni ugy, hogy mielőtt eljön talán a nagy pillanat, midőn ezen nemzetnek életrevalóságot kellene kimutatni, minden téren, ahol csak a nemzeti erők próbára szoktak tétetni, kiállhassa a nemes versenyt vagy megküzdhessen. hogy ha kell. Nézzük t. ház, mit tett a t. közoktatásügjd miniszter ur? Beterjesztett csupán egy törvényjavaslatot a közoktatásügyről. Fontos a népnevelés Ugye mindenesetre, mert ez az alap, melyen az egész közoktatási rendszer fölépithető ; tehát ott kezdte, a hol kellett kezdenie, hanem szerintem sokkal kisebb mérvben, mint kellett volna, az az, a helyett, hogy a mit jeleztem, összes közoktatásügyi viszonyainkra vonatkozólag tett volna intézkedéseket, tett csupán egyben, a legfontosabban. T. ház! jól tudom, hogy a közoktatásügye épen a népiskolák terén, a népre vonatkozólag, mennyire el volt hanyagolva hazaszerte, de épen