Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-127

127. országos ülés február 22. 1870. g9 oktatási és közművelődési kérdéseinket teljesen és kellőleg megoldani lehetetlen. T. ház! Ha van valami előnye jelen helyze­tünknek a közelelebb elmúlt két deeennium fö­lött, szerintem ez előny épen abban van, hogy mig akkor kezeink kötve voltak mindenben, még közoktatási és közmivelődési kérdésekben is, ma már legalább e téren kezeink teljesen szabadok, tehetünk annyit, a mennyit azonkót évtized alatt megronesolt anyagi helyzetünk, tetterőnk és köz­művelődési vágyunk tennünk enged, tennünk készt; és ha nagy, csaknem elviselhetlen volt az áldozat, a minek árán ezt azelőtt megvásároltuk azt hiszem, t. ház, hogy ez most épen az által lesz elviselhetővé, ha a közoktatás és közművelődés terén, a mig időnk van, a mig békés éveink van­nak, megteszünk mindent, a mit csak megtennünk lehet. Midőn a magyar kormányférfiak átvették a kormányzatot, a legdicsőbb szerep, ha nem is a legfényesebb, bizonyosan Eötvös József b. közok­tatásügyminiszter urnák jutott, oly férfiúnak, kinek közművelődési hajlamai, a közművelődés terén nagy és alapos ismeretei, ez ügynek szen­telt egész múltja, irodalmi babérai mintegy ke­zességet ígértek a nemzetnek és rokoszenvet idéztek föl működése irányában, kezességet idéz­tek az iránt, hogy e téren elvalahára meg lesz téve mind az, a minek megtétetnie kell és lehet; meg lesz téve ugy, miképen kell, meg lesz oldva azon nagy kérdés, mely hazánknak összes kultú­rája ügyében rejlik, meg lesz oldva minden té­ren, fent és alant, tekintetbe véve minden létező hiányt és fogyatkozást. Nézzük meg, t. ház, mert a jelen költségve­tési, vitához lényegesen hozzátartozik, mi történt e téren, és mi lenne még a teendő? A nélkül, hogy az általam igen t. miniszter úrtól el akarnám vitatni azokat, miket ő e té­ren tett, de mindamellett, mint független népkép­viselőhöz illik, őszintén szólván, kénytelen vagyok magam részéről jelezni azon meggyőződést, hogy azon számtalan teendőből, mely e téren áll előt­tünk, tán a legkevesebb épen e téren történt. Nem végképen akarom ezt mondani, t. ház, csu­pán mint tényt akarom constatálni azért, hogy következményeket és következtetéseket vonjak ki belőlök. Mi lett volna, t. ház, a kultusminiszte­rium teendője, midőn ez ügy vezetését átvette 1 Nézzük először azt, hogy állt a közművelő­dés kérdése azon időben; a statistikai adatok azok, melyek a számok megczáfolhatlanságával legtisztábban mutatják a tényállást. Erre nézve ón a statistikai adatokra' hivatkozva fogom köz­művelődésügyi állás,nkat s annak helyzetét rö­viden érinteni. Volt, t. ház, hogy alant, a kezdetén kezd­kezdjem a dolgot, hazánkban mintegy 35 nép­iskolatamtó-képezde: közülök, mint tudjuk, a legnagyobb rész hiányosan berendezve, némelyik ugy, hogy még nevére sem volt méltó. Volt vagy 1288 népiskola, melyeknek tanítói legna­gyobb részt képezdét soha nem ismertek, nem is láttak, talán csak nevéről hallottak. Roszul fizetett s e miatt gazdálkodásra kényszerült, tehát idejöket a közoktatás ügyének nem szentelt és hivatásukat felügyelet nélkül végezett, egyéb teendőkkel elhalmozott tanítók voltak ezek! Volt vagy 1.800,000 iskola-köteles, kik közöl mint­egy 900.000 soha iskolába nem járt, a másik 900,000 legfölebb féléven át, és akkor is csak, a mikor nekik tetszett, szakgatottan. Volt ezen­kívül, t. ház, vagy 167 gymnasiuma e hazá­nak. Nagy szám, de részint jobban, részint roszab­bul berendezve és akként beosztva hazánk kü­lönböző részein, hogy mig 22 megyének egy sem jutott, sok más megye nagyon is bőven volt velők ellátva. Volt vagy 31 reáltanoda, melyek hazánk követelményeinek e tekintetben sem berendezésöknél, sem számarányuknál fogva épen nem felelhettek meg. Volt egy tudomány, egy műegyetem, számtalan jogi és theologiai intézet. Ily incombinativ viszonyok közt, ily mond­hatni, több tekintetben sajnos, sőt szégyenletes helyzetben, mi lett volna a közoktatási minisz­ter ur teendője? Szerintem, t. ház, beterjeszteni egy törvényjavaslatot, a mely a múlt számos hiányait figyelembe véve, egy 15 milliónyi élni akaró, mert élni hivatott nemzet jelentőségéhez képest megalkotná közoktatási viszonyaink ösz­szes rendszerét, ugy, hogy a nagy munka azután kezdetét vehette volna minden téren; megalkotni hazánk ethnographiai, statisztikai és geographiai viszonyait is tekintetbe véve; megalkotni ugy, hogy mielőtt eljön talán a nagy pillanat, midőn ezen nemzetnek életrevalóságot kellene kimu­tatni, minden téren, ahol csak a nemzeti erők próbára szoktak tétetni, kiállhassa a nemes ver­senyt vagy megküzdhessen. hogy ha kell. Nézzük t. ház, mit tett a t. közoktatásügjd miniszter ur? Beterjesztett csupán egy törvény­javaslatot a közoktatásügyről. Fontos a népne­velés Ugye mindenesetre, mert ez az alap, melyen az egész közoktatási rendszer fölépithető ; tehát ott kezdte, a hol kellett kezdenie, hanem szerin­tem sokkal kisebb mérvben, mint kellett volna, az az, a helyett, hogy a mit jeleztem, összes köz­oktatásügyi viszonyainkra vonatkozólag tett volna intézkedéseket, tett csupán egyben, a leg­fontosabban. T. ház! jól tudom, hogy a közoktatásügye épen a népiskolák terén, a népre vonatkozólag, mennyire el volt hanyagolva hazaszerte, de épen

Next

/
Thumbnails
Contents