Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-127

70 127. országos ülés február 22. 1870. azért ezen ügyet ugy kellett volna neki megöl- j dani, mint a hogy megoldatott az mindenütt, a hol csak szerencsésen megoldva van és ő mégis I ezen eljárással egészen ellenkező irányt köve- i tett : a helyett, t. ház, hogy kezébe vette volna ezen ügyet tisztán és határozottan, ugy, mint államügyet és hogy azon befolyásokat, melyek akadályozták az ügynek kifejlesztését, elhárította volna, ő, talán félve azon befolyásoktól, a melyektől pedig bizonyára nem volt elég indoka félni, olajat vízzel elegyített és most, midőn meg akarja gyújtani, csak szercseg, pattog, füstöl, a helyett, hogy világitana; uj bort ó-tömlőbe töltött, nem véve figyelembe azt, hogy senki sem tölt uj bort ó tömlőbe. A tömlő kiszakadt Debreczenben ugy, mint Egerben, valamint Budán, Fehérváron és egyebütt. Ma már mindenki fél bort e rósz tömlőbe tölteni. Midőn megalkotta is azon törvényt, mit tett? A helyett, hogy elkövetett volna mindent, megküzdeni a dolog nehézségével és keresztülvinni az ügyet, mint kell vala, mint keresztülvitték azon államok, melyek ezen nagy kérdést már megoldották, mint Poroszország, mint Hollandia, mint Svédország — mert tudjuk, hogy a hol csak ezen kérdés meg van oldva teljesen, hol a népnevelés ügye ki van fejlesztve tökéletesen, ott mindenütt állami összerővel oldatott meg ezen nagy kérdés és a hol csak roszul áll a népnevelés ügye, azért áll roszul, mert az állam nem vette keze közé ezen ügyet, mely első helyen oly méltán megilleti őt — mint roszul áll póld. Prancziaorszagban, Angliában és egyebütt; a helyett, t. ház, hogy ő a dolog kezdeténél férfiakat szemelt volna ki, kik éjetnapot egygyé tegyenek ama munka körül, a helyett, hogy oly nagyszerű agitatiót indított volna meg, minő nélkül ezen kérdés meg nem oldható a törvényhozás terén, mint minő igen jól tudjuk, ezelőtt mintegy 30, 40 évvel megindittatott, a nép sülyedésbe ment erélyének föltámasztására, s ezzel karöltve az erkölcstelenség megdöntésére Amerikában, a mihez a kulcsot Európából vette, de a mihez ma már Európának is ő adja a példát : a helyett ez ügy köré — tisztelet a tiszteletre méltó kivételeknek, oly férfiakat állított, a kik, mint tudjuk, idejöket helyzetöknél s azon viszonynál fogva, hogy két-háromszorosan vannak hivatalos elfoglaltatásban, ezen nagy ügynek nem is szentelhetik. S midőn már életre kelt is, t. ház, ezen nagy intézmény, akkor is ő volt legelső, ki egy I ismeretes levélben igy szólott a községi iskolák I megindult megalakulása ellenében : „Jobb szere- j tem a felekezeti iskolákat" s ezzel a már ked- j vezőleg hajlott mérleget egészen visszabillentette. | • Nézzük, t. ház, tovább a közoktatásügyi ' miniszter urnák a közmivelődés és közoktatás körüli eljárásait. Ha előttünk volna a jelentés, mit az 1868. törvény beadni rendelt, természetesen tüzetesebben szólhatnánk e dolgokhoz, most azonban, csak mintegy a költségvetésből indulhatunk ki, azoknak rovataiból láthatjuk azt, hogy mink van, mink nincs s minknek kellene lenni és sajátképen mink hiányzik. Tehát én ezen költségvetésnek tételei szerint részletezem a dolgot. Legelőször is látunk, t. ház, egy nagy központi igazgatást; miről többet én nem szólok, miután tegnap erre t. Csiky képviselőtársam igen tüzetesen, részletesen és helyesen tette meg a maga észrevételeit. Van azon kívül egyházi czélok czimén 290,000 frtos kiadás, mely hogy az államtól eltérő czélu intézményre van előirányozva, azt már maga a czim is mutatja, mert az csak a testvériség ós méltányossági tekintetek által lehet indokolt, ennélfogva természetesen ferde helyzetünket igen hiven előtüntető intézkedés ez, mire vonatkozólag tehát mindnyájunknak óhajtanunk kell, hogy vajha minél előbb megszűnjék ezen ferde helyzetünket előtüntető intézkedés. Es ezt, t. ház, én a protestáns, mondom szemben azokkal, a miket a múlt héten itt Horváth Mihály igen tisztelt képviselőtársam mondott. Ugy látszik, Horváth Mihály nem a történetíró, ki Svájcznak szabad terén a szabadság és valódi alkotmányosság magaslatára fölemelkedetten a szabadságnak minden követelményeiért, még a papi nőtlenség eltörléseért is lelkesült; (F'ólkiáliások : Ugy van!) hanem sokkal inkább ugy látszik, a tribuniczi püspök, (Nyugtalanság jobb felől) nem Szeged város képviselője. (Jobb felől fölkiáltások : Rendre!) Elnök i Bocsánatot kérek a képviselő úrtól, itt nem a tribuniczi püspök, hanem Szeged város képviselője szólott, ennélfogva ne méltóztassék a tribuniczi püspököt hozni szóba. (Jobb felől helyeslés.) Patay István : Ugy szólítom, a hogy nekem tetszik! Halász Boldizsár : Nem szégyelheti, hogy az! Körmendy Sándor : Az igen t. elnök ur figyelmeztetését nagyon helyesnek tartom, de majd — engedelmet kérek tőle — be fogja látni ő is, hogy a mit mondtam, szintén helyesen mondtam; (Derültség) ennélfogva kérem, méltóztassék bevárni mondatomnak befejezését és akkor fogja látni, ha figyelmeztetést érdemeltem-e. Azt mondám, hogy, ugy látszik, inkább a • tribuniczi püspök szólt Horváth Mihály képviselőből és nem Szeged város képviselője, kit pedig Szeged városa bizonyára nem azért küldött ide. . . (Nevetés. Fölkiáltások : Az az ő dolga!}