Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-127

g£ 127. országos Ülés No akkor jó lehet.) Ezt azon állitásnak helyreigazítására, mintha e törekvés elszigetelve állna a katholikus világban. Különben igen köszönöm azon tanácsokat, melyeket szives volt a katbolikusoknak belső ügyeik rendezésére vonatkozólag adni; és kérem, hogy a lelkiismeret- és vallásszabadság ugyanazon mértékét, melyet maga részéről igénybe vesz, ne sajnálja meg a katholikusoktól sem, s hiszem, velem egy meggyőződésben lesz, midőn azt mondom, hogy a valódi türelem a katholikusok irányában, nem csak abban áll, hogy azok vallásukat szabadon gyakorolhassák, hanem hogy egyházok fegyelmét, annak egész kiterjedésében szabadon megtarthassák, habár képtelennek mutassa is annak egyes ágazatait a felekezeti prisma. Sajnálom, hogy Zsedényi t. képviselő ur nincs jelen. (Folkiáltások: Majd elolvassa!) Amit az 1723: LXX. törvényből idézett, azt hallgatással mellőzhetem, mert arra Paczolay megfelelt, csupán csak Horváth Mihály lyal vezetett polémiájából tett azon kérdésre, vajon a katholikus autonómia létesítésére vonatkozólag akarja-e az országgyűlés jogait megszorítani, akarok pár szót mondani. Képviselő ur erre az 1790-ik országgyűlés eljárására hivatkozott a protestánsokkal szemközt. Méltányolni tudom én azon álláspontból ez állítását, melyet ő azon politikai téren, melyet elfoglalt, mindig követett, és igen helyes, hogy az 1790-ki országgyűlés azon eljárását követte, melyet követett, mert szükséges is volt; de kérdem, vajon az, mi 1790-ben szükséges volt, okvetlenül szükséges lesz-e 1870-ben? Szerintem a törvények, ha helyesek azon kornak, melyben alkottattak, szükségeit veszik számba, következésképen azon kor erkölcsi és szellemi jellemét magokra vonják. Találkozunk kérdésekkel, melyeket a korszellem vagy meghalad, vagy módosít, azon kérdésekben mindannyiszor a korszellemmel ellenkezőleg a távolabb múltba nyuljunk-e ? Szerintem ez a stabilismus egy neme volna, mely a korszellem jogait el nem ismeri és mely a korszellemet erőszakolni akarná a visszamenésre. A törvényhozásnak kötelessége a korszellem áramlatával szemben napról napra tenni azt, a mit nap nap után követel. Midőn ehhez képest a vallásszabadságot, ezen, a minden javakat előkészítő szellemi szabadságot politikailag megalkotta, maradjon hü az igazsághoz, melyhez minden korszaknak joga van. Elismeréssel fogadtam Kállay t. képviselő ur tegnap ismételten tett azon nyilatkozatát, hogy ő katholikus. (Halljuk!) Szabad legyen azonban megjegyeznem, hogy a katholicismusnak van egyúttal vallási codexe is, melynek, a ki határain február 22. 1870. . kivül áll, nem katholikus többé. (Derültség. Élénk ellenmondás hal felől. Elnök csenget. Halljuk!) A mi az egyházi javak eredetéről mondott nézetét illeti, arra vonatkozólag azt jegyezem meg, hogy az, azok keletkezésének történetével homlokegyenest ellenkezik. Nem szólok ma e kérdéshez, mert ez sem alkalomszerű, sem időszerű nem volna; de remélem, hogy még mielőtt mandátumunk lejárna, e kérdésre vonatkozólag e téren találkozni fogunk. {Helyeslés jobb felől.) A mi pedig azon óhajtását illeti, melyet a katholikus egyházi javaknak országos czélokra történendő confiskácziójára vonatkozólag kimondott, egyet jegyzek meg. Midőn egy hibás elv állíttatik fel, a benne rejlő veszélyes consequentiákat ritkán szokták szemügyre venni, de melyek előbb-utóbb kifejlődnek. Ne tanítsuk az embereket arra, mint kellene törvényes szin alatt törvénytelenséget elkövetni (Átalános helyeslés.) és mert az okoskodás tovább fonódhatik a mely fegyverekkel én hatalmam délpontján a gyengébbet lenyomtam, ugyanazokkal a nap leszálltával meglehet engem zuz össze. Ezt igen helyesen fejezte ki nézetem szerint I. Ferencz király, midőn a jászói prépostságot visszaállító okmányban ezeket mondja: — Engedjen meg a latin idézetet — „Cordi sumamus, quod sí exemplum laesorum proprietatis jurium conniventia nostra ad seram posteritatem transmiserit

, nil tam firmum futurum sit, quod quaesitus pietatis, aut majoris utilitatis praetextus evertere nequeat. Elfogadom a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk, helyeslés jobb felől.) Körmendy Sándor: Azok után t. ház, a mik tegnap neheztelőleg elmondottak, hogy a jelen költségvita igen hoszszura terjed, kötelességemnek nézem kijelentem azon nézetemet, hogy ellentétben azokkal, kik ezt neheztelik, egyenesen örvendek annak, hogy e költségvita hosszabbra terjed minden eddigi költségvitánál, mert én ebben, t. ház, azon nagy érdekeltséget látom e ház minden oldaláról, a mit e tárgy oly méltán megkíván. A kik a szőnyegen levő reformkérdésre vonatkozólag sajnálják a valóban becses és drága időt, azoknak ismét kötelesnek érzem magam megmondani, hogy nézetem szerint épen a szőnyegen levő kérdés ma már azon térre állíttatott, mik ép az valósággal reformkérdés, és pedig oly dolgokban, melyek hazánk összes társadalmi visszonyait a legbensőbben érintik. En tehát, t. ház, nem tartom elvesztettnek az időt, a melyet e tárgyra szenteltünk, sőt inkább, mint mondám, örvendek azon, hogy itt oly reformeszmék indulnak meg, melyek kiáradván innen szerteszét a hazában, bizonyosan elő fogják idézni legalább kezdetét egy oly nagy mozgalomnak e téren, mely nélkül összes köz-