Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-127

64 127. országos ülés február 22. 1870. illető pbrázisait, bele nőtt azon férfias viszonyok közé, midőn az államháztartás adatait valóságos számokra és számvetésekre alapítja. Ezen meggyőződés hozott engem t. ház arra, hogy aláirtam azon indítványt, mely el kívánja halasztatni ezen közoktatási költségvetésnek tárgyalását akkorra, a mikor a törvényben meghatározott hivatalos jelentés be fog adatni. Nagyon rövid indokolásra fogok még néhány szót kérni. Az az, hogy ha én nem indokolnám is. szól e helyütt maga a törvény. A törvény, mint említem, azért hozatik. hogy megtartassák. A törvény be nem töltésére, elmulasztására ily magas helyről adott példa minden egyéb lehet e hazában, csak üdvös nem. Elhallgatom itt a concret adatokat, hogy a részletes tárgyalásnál bővebben kifejthessem, és csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy halmazával birok az adatoknak, melyeknél fogva épen azért semmisittetik meg a közoktatási törvény, hogy ily mulasztásoknak, halasztásoknak helyt engednek a t. miniszter ur rendelkezése alatt álló hivatali közegek. Ha van a törvények iránt való tisztelet, miben állhat az egyébben, mint ezen törvénynek pontos megtartásában? Ha kérdezzük, van-e helye ily mulasztásnak, halasztásoknak a nagy közönségre nézve, midőn a véradó vagy a pénzadóra vonatkozó törvények végrehajtásáról van szó, felelni fog rá a közönség, ott bizony nem ily irgalommal, kegyelemmel járnak el. Végre is ha ránk bízatnék választani, melyik törvény szentebb, melyik hívebben megtartandó, zavarba jönnénk, nem tudnánk helyes választást tenni. Minden egyéb érveket mellőzve, elég lesz nekem a mélyen t. háznak magas jogérzetére hivatkoznom, melynél nem lehet magasabb, mint a közvélemény nyilatkozata. Igaz, hogy a t. ház, hogy a törvényhozás mindenkor hatással van a közvéleményre, de szintén nem szabad feledni, hogy ama közvélemény teremti főben és tagjaiban e házat, a hol a többségnek a kisebbséget is kötelező akarata teszi a törvényt, azon törvényt, mely megmutatja a hatalommal biró többségnek határait, és mely egyszersmind biztosítja a kisebbséget, hogy többel terheltetni nem fog. E törvény, felmutatva ily culturai fontosságában, mint a társadalmi közéletnek békebirósága, mindenkor megérdemli, hogy megtartása által tiszteltessék. A mit további érvül fölhozni kívánok e részben, az egyszerűen csak magának az ügynek érdeme, t. i. mint emlitém, hogy itt most először tárgyaltatik tüzetesen a culturai kérdés, mely jelen korunkban az összes kaukázi emberfajnak legsürgetőbb napi kérdése. (Derültség a jobb oldalon.) Ez az, melyben a politikai és társadalmi élet oly nagy és fontos kérdései megöldáaának titkát keresi, és helyesen, minden ember. Ez az, t. ház, melyre való tekintetből kitünőleg fontos, mondhatnám végzetes azon álláspont, melyet most a költségvetésnél elfoglalandó a magyar törvényhozás. Ugyanis egészen magán meggyőződésemet fejezem ki, és kifejezem a törvényt tisztelő alkotmányos érzületű polgárnak szabadelvüségével, én azon meggyőződésben vagyok, t. ház, hogy az évekkel ezelőtt ugy,mint megalkotott közjogi alap maga e szempontból ugy fogható föl, mint a nyugateurópai kultúrának hóditó hadjárata a magyar elem és állani irányában. Ez idézte elő azon megalkuvást, annyi nagy áldozatnak árán azon föltevést, hogy ezen elnyomott szegény népnek, hazának alkalma lesz annyi életerőre szert tenni, hogy lassankint szellemi erejét kifejti, és ha ezen reményben valahol megcsalható, az ezen téren fog történni Igen, mert a közoktatásügyi költségvetés lényegesen összefügg a nemzeti összes közművelődési fejlődésevei. Ez fejezi ki azon emberiségi és nemzetiségi hivatást, melyre nézve elsöpörtetnie kell ezen térről azon fajnak, mely a nyugatról átvett kultúrai áramlatot, amaz el nem utasítható kínálatot nem volna képes nemzeti saját geniusának föntartásával tovább haszonnal elárusítani kelet felé és a Duna völgyére. (Zaj.) Ha merésznek tartatik az ily állítás, bizonyságul fölszólal mellettem azon nyugat-európai müveit utazó, ki átható figyelemmel tanulmányozván hazánk viszonyait, oly éles tekintetet vet arra, minővel bizony sok magyar hazai szem még nem birt. És mit véleményez hazafiságunkról ? Azt mondja: hazafiságunk az üres rajongás, tettekre nem erős, nem képes, és fölveszi nemzetiségünk politikai álláspontjára nézve hasonlatul, a mely bár legyen túlmerész, legyen hazug, fölveszi a koldus példáját, ki elől bezárjuk az ajtót, mert erő és tekintély nélkül szűkölködik, nem követel annyit, mennyit joga van követelni; míg egy életerős, hatalmas nemzet keresés nélkül megnyerendi szabadságának, függetlenségének, állami önállóságának minden kellékét, és azon müveit nyugat-európai utazó biztosit bennünket arról, hogy midőn anyagi jóllétünk minden kellékeit megszerezvén, midőn a nemzetnek szellemi tökéje érzékesitve lesz, akkor meg fognak szűnni azon foglalási kísérletek nyugat Európa felől, melyek eddig századokon át ismételve mindannyiszor megujultak a magyar haza ellenében. Es ugyancsak ezen mivelt európai elmondja magyar hazánknak és fajunknak élhetetlenségét, tehetetlenségét az ipar terén és elmondja, hogy a nemes magyar nemzet bűne az, miszerint nemességét abba helyezi, hogy a munkát magához méltatlannak tartja, nem ismerte