Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-126

48 126. országos ölét február 21. 1870. ket annak idején el kell döntenünk, mikép válhatik voluntarissá azon egyház, mely most uralkodó? Ha kezdjük a legfelsőbbnél, t. ház, azt fogjuk találni, hogy azon czélnak elérésére magához a sanctio pragmaticához kell nyúlnunk, mert a sanctio pragmatiea által az ország fejedelme kötelezve van a katholikus vallás követésére; tehát mindenek előtt föl kellene oldani a fejedelmet ezen tartozás alól, vissza kell adni neki a szabad választást, az az a jogot, hogy vallását lelkiismerete szerint választhassa. Továbbá, t. ház, meg kellene változtatni a koronázás alkalmával követett minden alkotmányos szertartást, mely szertartások mai napig szintén össze vannak kötve a magyarországi katholikus egyházzal. T. ház! A. püspököknek kinevezését szintén a fejedelem eszközli. Ezen jogok törvény és az alkotmánynál fogva gyakoroltatnak, és e szerint hogy ez is megszűnjék, hogy a fejedelemnek püspökkinevezési joga megszüntessék, szintén az országgyűlés intézkedése szükséges; nem is emlitem azt, t. ház, hogy a püspököknek törvényhozásbani létele szintén hasonló eljárás alá fogna esni. Végre, tiszt, ház, a mi az egyházi javakat illeti: {Halljuk!) ez nem uj kérdés a magyar országgyűlés előtt. A jogra nézve nem vagyunk hivatva, hogy itt tanácskozzunk, nem vagyunk hivatva, hogy elv fölállításáról gondoskodjunk, hanem csak arra, hogy megőrizzük azon jogot, melyet a magyar országgyűlés már régen a nemzet javára gyakorolt. (Ügy van!) T. ház! nem levén kétség arra nézve, hogy az, mit kell tennünk, hogy e czél eléressék, hogy tudniillik az egyház föloldassék minden befolyástól a secularis hatalomtól, sok fontos kérdést foglal magában, következik azon második kérdés, mi módon eszközlendő ez ? És itt, t. ház, rájövünk az autonómiai gyűlés esetére. Én mindazon autonómiai előkészületeket, melyek hazánkban az utolsó pár év alatt történtek, a szabadság és jelesen az egyesületi jog szempontjából tekintem, és nem vizsgálván azt, hogy volt-e azokra valami nagyobb befolyása a hierarchiának vagy a világi rendnek, össze volt-e az állítva egyházi íérfiakból, vagy világiakból, vagy vegyesen? Teljes készséggel megismerem, hogy az mint egyesület, minden alaisban törvényes, alkotmányos lehetett, de itt, t. ház, azon kérdés támad: vajon az alkotmányos fogalmakkal megegyezőleg cselekedett-e a t. miniszter ur, midőn ezen autonómiával, vagyis inkább autonómiai gyülekezettel magát hivatalos érintkezésbe tette? Eötvös József b. vallásügyi mi niszter: Nem voltam vele semmiféle érintkezésben. Vukovics Sebő: Igen szívesen elfogadom t. barátom tagadását; de ugy vettem észre Ghyczy Kálmán beszédére adott nyilatkozatából, hogy azt, hogy ő felsége elébe terjesztette az autonómiai gyülekezet határozatait, az igen t. miniszter ur nem vonta kétségbe. Eötvös József b. vallás- és közoktatásügyi miniszter : A választási szabályokat ! Vukovics Sebő: Én, t. ház, ha volt kérdés, melyben óhajtottam volna, hogy az igen t. miniszter ur országgyűlési véleményének kitudásáig teljesen neutrális állást foglaljon el, (Ugy van! hal felől) ezen kérdést tekintettem olyannak; és megvallom, t. ház, nem tudom belátni: miért ne forditanók figyelmünket oly térre, mely az egész világ bámulását és várakozását vonta magára 1 Ha volt időpont, melyben a vallásbeli kérdésekre nézve Magyarországon tisztán semleges politikát kellett követni, ez a mostani, midőn látjuk, hogy Rómában mily fontos, mily az egész világra kiterjedő kérdések vétetnek tanácskozás alá; én azt gondolom, épen ez által kellett volna magát indíttatva éreznie az igen t. miniszter urnák, hogy kezét tisztán tartsa mindazoktól, mik az autonómiára nézve történnek. Én hallottam azt, és nem csak igen tiszt, barátomtól a közoktatási minisztertől, hanem többek részéről is, hogy fön van tartva az országgyűlésnek a jóváhagyási és tulaj dónk épeni megerősítési joga, nevezetesen, hogy midőn már mindezen kérdések el lesznek végezve a t. miniszter ur és az autonómiai gyülekezet között, azok ezen ház elé fognak, kétség kivül törvényjavaslat alakjában, terjesztetni. Megvallom, én igen tisztelem a miniszter ur jó szándékát, hanem emlékeztetem arra, hogy a valóságos . felelősség a constitutionalismus és parlamentalismus értelme szerint nem az, hogy a miniszter a maga saját belátása szerint cselekedjék, és azután tegyen arról jelentést, hanem a felelősségnek valóságos értelme az,, hogy a miniszter mindig pontosan, és hiven teljesítse azon törvényeket és határozatokat , melyeket az országgyűlés hoz. (Élénk helyeslés bal felől.) Már pedig az előbbeni értelemben vett felelősség megváltoztatja ezen viszonyt, mert ha a miniszter előbb cselekszik és csak azután hivja föl az országgyűlést jóváhagyás végett, a viszony köztünk meg van fordítva : nem lesz többé a miniszter a mi cselekvéseink végrehajtója, hanem mi leszünk az 6 cselekvéseinek tehetetlen hozzájárulói. (Élénk helyeslés bal felől.) Különben is oly tapasztalt államférfiú, mint a tisztelt miniszter ur, főképen a mostani világ-