Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-126

126. országos Ülés február 21. 1870. 47 e mellett biztosítva van egyszersmind az úgynevezett voluntary prineiple, szabad akaratnak elve; vagyis szabad akaratból, mint minden más jótékony czélra, szabad egyesülni vallásbeli czélokra is. Ugy alakultak, ugy léteznek Amerikában ma az egyházak, t, i. mint szabad akaratból eredett , egyesületek, s e tekintetben meg kell jegyeznem még azt, hogy olyforma egyesületek nem léteznek, az az oly egyházak nem léteznek, hol valami majoritásnak joga volna a minoritást a maga határozata alá rendelni, kényszeríteni. T. ház! hogy ez nem káros a valódi vallásosságra, hogy ily szabad akarat, ily teljesen az egyszerű egyesület elvére alapított egyházi alakulások mellett, vallások s egyházak létezhetnek, az kitetszik Amerikának tettleges példájából, mert ott nem csak az angol episeopalis egyház, hanem katholikus egyház is s más protestáns egyházak is legnagyobb virágzásban léteznek. Kétségen kivül, t. ház, az ájtatosságnak nincsen gyümölcsözőbb s hatályosabb neme, mint az, mely önkényt támad a kebelben , s mi nagyobb hatályt nem várhatunk semmi ájtatosságtól, mint attól, mely önkényt származik az ember lelkében. Ez önkéntességi elv, ezen „voluntary prineiple," mint nevezik, más országokban is kezdett gyakorlatra vergődni, pedig oly országokban, hol az államegyház intézménye a legteljesebb kiterjedésben létezik, t. i. Angliában. Tudja mindenki, ki az utolsó évekbeli parlamenti vitákat figyelemmel kisérte, hogy a vitás kérdések leglényegesebbjei közé az úgynevezett „ehurch rates" kérdése, az az a templom föntartására megkívántató költségek kivetésének kérdése tartozott. A legújabb időig minden plébániának joga volt a maga saját körében a többség végzése által kivetni az egészre a templom föntartására megkívántató költségeket. Ez az, a mi a szabadelvű párt által éveken át igen erősen megtámadtatott, hosszas izgatások folytak e tárgy körül, mig végre ezelőtt mintegy három évvel a parlament törvény által elhatározta, hogy a többségnek ne legyen többé joga a kisebbséget ily költségek viselésére szorítani, hanem a végzés csak azokra szorítkozzék, kik ezen végzés hozatalára önkénytesen hozzájárulnak. Nem állítom, t. ház, hogy elérkezett volna Magyarországra nézve is azon idő, melyben a legszélsőbb kiterjedésű szabad egyesülési jogon alapuló vallásszabadság hozassék be; de azt hiszem, hogy bármikor fog ez szóba hozatni, azon szabadelvű párt, mely akkor az illető házban ülni fog, attól a maga pártolását megvonni nem fogja. Ezt azért hoztam elő, t. ház, mert a mint megérintem, előttem Justh József képviselőtársunk ez iránti kétkedését fejezte ki; mi azonban az eddig tett tapasztalásokkal valóban igen ellenkezik, az az, hogy még eddig minden országban, hol ily államegyházak léteztek, ezeknek kiváltságai eltörlésére mindig a többi egyházak kebeléből történtek az indítványok, mely más egyházak az államegyház kiváltságai által magukat sértve érezték. Most azonban megfordítva áll a dolog, mint látjuk, épen azon egyház kebeléből történik meg a főlszólitás azon kapcsolat fölbontására, mely eddig az egyház és az állam közt létezett, mely ezen kiváltságokat mint államegyház bírta és gyakorolta. Én, tisztelt ház, tisztelettel viseltetem egyaránt minden keresztyén, sőt minden istenimádó vallás iránt, és megvallom, még azon fölül a katholikus vallás, a magyar katholikus vallás iránt még azon tisztelettel is viseltetem, mely őt, mint hazánk legidősebb törvényes vallását megilleti; de én nem titkolhatom el, t. ház, megilletődésemet, midőn látom, hogy ugyanakkor, midőn hazánkban ezen vallásbeli mozgalom az egyház és állam közti kapcsolat megszüntetésére kezdődik, a jezsuiták köréből is Európa- és Amerika-szerte ezen mot d'ordre bocsáttatik ki: „szabad egyház szabad államban^ Tiszt, ház! Ha valamely testület irányában szabad használni ezen kifejezést, ezen közmondást: timeo Danaos dona ferentes, valósággal a jezsuiták társulata az, kiknek szavait nem fogadhatjuk el a szavaknak grammatikai értelmében, hanem hivatva vagyunk azoknak értelmét bővebben kutatni, hogy kinyomozzuk: mi lappanghat alattok. T. ház! A jezsuiták ezen törekvését, azt hiszem, nem nehéz kikutatni; ők látván, hogy a nemzetek mindinkább a magok ügyei fölötti intézkedést saját kezükbe vévén, a parlamentjeik által gyakoroltatják, s igy nem sokára elérkezik azon idő, midőn az egyházak nem lesznek képesek a fejedelmek és kormányok utján azon uralmat gyakorolni a népekre, melyet eddig gyakoroltak; arra iparkodnak, hogy megtartván azon javakat, melyeket a világi hatóságoktól nyertek, ezen javakat ezentúl az állam felügyelése nélkül bírhassák, és megtartván azon uralmat a felekezetek fölött, a melyet eddig szintén az állam suprematiája alatt gyakoroltak, azt ezentúl az állam minden befolyása nélkül folytassák. (Ugy van! bal felől.) T. ház! Ez igen nevezetes időpont, a mely ily fontos kérdéssel van összekötve, és én megvallom, akármikor fogna szőnyegre kerülni ezen kérdés, ennek egyes részletei, az országgyűlésnek fontos megbirálását fogják igénybe venni. Mert ha ugy képviseljük a még most uralkodó egyházat, mint föloldottat minden kapcsolattól az állammal, mik azon kérdések, t. ház, melye-