Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-126
46 126. országos Ülés február 21. 1870. " meghatalmazás, az az ui törvény nélkül. Es én attól félek t. ház, hogy igen t. miniszter ur ezen elvet nem tekintette épen szigorúan megtartandónak, mert nem szenved kétséget, hogy ha igen t. miniszter ur az intercalaris jövedelmeket kezelés és számadás tekintetében azon helyen hagyta volna, hol azokat a maga törvényes rendjében találta; ha továbbá mindazon alapok és alapítványokat — melyek az ő kezelése, mint a kormány kezelése alá tartoznak — mind a költségkivetés, mind a számadás tekintetében a ház elé előbb terjesztette volna, és végre az időközben összeállított úgynevezett autonóm gyűlés irányában valósággal rendkívüli állást nem foglalt volna el: akkor az ő budgetjének tárgyalása teljes egyszerűséggel folyt volna le, és csak a számokra szorítva. De van egy más ok is, t. ház, miért ágazott ezen tanácskozás annyi felé. Ugyanis midőn az ellenzék szónoka, igen t. képviselőtársunk Ghyczy Kálmán, az általa fölemlített alkotmányos elvekre, és az azok irányában a miniszter által követett lépésekre felkérte e ház figyelmét, alig végezte be beszédét, midőn csakhamar utána felállott Justh Jósef képviselő ur és rögtön felemelvén a vallásszabadság zászlaját, egyszerűen és röviden bennünket, ez oldalon, e tárgyban, a liberalismus őszinteségének hiányával vádolt. Midőn pedig Ghyczy Kálmán a maga második beszédét, melyet a ház annyi figyelemmel hallgatott és az egész ország annyi elismeréssel fogadott — bevégezte, akkor meg azon oldalon Pulszky Ferencz képviselő ur állott elő. (Halljuk!) 0 mellőzve a hazánkban létező törvényeket és institutiókat, rögtön az amerikai institutiókat állította élénkbe és ugy történt, hogy a többség és • tulajdonkép a kormány részéről az ellenzék szónoka által felállított alkotmányos elvek, mintegy a vallásszabadság elveivel összeütközőknek jelentettek ki. Igen termézetes volt tehát, t. ház, hogy a tanácskozásnak ezen térre kellett átmennie és annál nagyobb terjedelemmel folytattatnia, minél nagyobb érdeküek azon elvek, melyek így szóba hozattak. Engedje meg t. ház, hogy néhány igen szerény nézetemet elmondhassam. A tanácskozás folyama alatt leginkább három kérdés hozatott szőnyegre, t. i. a vallásszabadság, vagy mint azt máskép is nevezték, „szabadegyház," azután az autonómia, és végre harmadszor az egyházi javak kérdése. Hogy igen t. barátom Pulszky képviselő ur a vallásszabadság tekintetében Amerikát állította fel példányul, azt igen helyesnek tartom. Mert bárminők legyenek a politikai institutiók Amerikában az egyes részletekre nézve, melyek egy és más szempontból bírálat alá jőnek, az nem szenved kétséget, hogy a vallásszabadság annyira kifejlődve, és annyira biztos alapra állítva sehol sincs, mint Amerikában. Mielőtt azonban az ott létező vallásszabadságról egy pár szót mondanék, kénytelennek érzem magam azon ez áfólatokra, miket Horváth Mihály képviselő ur tett, észrevételeimet megtenni. (Halljuk!) Én azt gondolom, közönségesen tudva van, hogy akár históriai, akár politikai szempontból tekintjük az Egyesült Államokat, értjük ezek alatt azon országot, mely függetlenségét 1776 — ban kiáltotta ki. Horváth Mihály:, 1642-ben! Vukovics Sebő: És megvallom, hogy a vallásbeli szabadság attól a percztől fogva létezik azon állapotban, a melyben létezik ma, a mely perezben Amerikának comstitutionalismusa, s illetőleg függetlensége kimondatott. Igen tiszt. barátom oly esetre tért vissza , mely több mint száz esztendővel hamarább történt, mint az Egyesült Államok országa megalakult, és tette azt oly extaticus modorban, hogy valósággal azt hinné az ember, hogy az általa emiitett Roger Williams valami borzasztó nagy persecutiónák lett martyrává, majdnem azt hinné az ember, hogy valami spanyol inquisitióféle eljárás alá jött. A tény azonban • röviden csak ez volt : Roger nem is volt amerikai, hanem az angol egyház papja, és összeveszvén Angliában az angol egyházzal, puritánussá lett és átment Amerikába Bostonba. Ott is túlbuzgalmánál fogva ellentétbe jött a puritán papokkal, a kiktől azután onnan kiűzetvén, elment Salembe, mint nevezte t. barátom , és még egy-két helyre, még ismét vissza nem tért Bostonba, a honnan másodszor is azon fenyegetéssel űzték el, hogy ha nem megy el, visszaküldik Angliába. Ennek folytán el is ment és életének legszebb tettét követte el, midőn Rhode Island gyarmatot alapította. így tehát, t. ház, hogyan lehetett ezen Roger William esetét példaként az Amerikában létezett intolerantiára nézve fölhozni, én legalább fölfogni képes nem vagyok. T. ház! Amerikában a vallásszabadság kétségkívül olyan nagyon ki van fejtve, hogy minden más országok mint példára tekinthetnek reá. De ott nem szabad egyházakról van szó, ott az institutiókban nem valamely egyház szabadsága garantiroztatik, hanem az amerikai institutiókban szó van a polgárok lelkiismereti és vallásbeli szabadságáról. (Helyeslés.) A polgárok egyéni jogain alapszik minden egyház vallásszabadsága. Ott nincs semmi vallásnak joga az egyénre, ott nem kiséri a vallás a polgárt születésétől fogva életének minden nevezetesebb korszakán keresztül haláláig; az minden egyes polgárnak szabad joga. Hogy egyház létezik, az kétséget nem szenved, mert ekkép levén az egyéni jog biztosítva,
