Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-125

34 125. országos ülés február 19. 1870. hogy Európa igen sok müveit államának tanodáival mérkőzhetnek; de tudom másrészt, hogy a fősúlyt leginkább az elemi tanodák kifejlesztésére kell helyezni, mert ismétlem, csak azok, kik legalább írni, olvasni, számolni tudnak, és ismernek a földrajz, természetrajz, világtörténetből annyit, mennyi szükséges, leginkább pedig mint ez Amerikában is van, a hazai történetet is ismerik, mert ott az elemi tanódákban mindezt tani tani kötelesek, (Közbeszólás: És a törvényt is!) csak azok biztosithatják a szabadságot, csak e körülmény biztosítja Amerikának azon szabad intézményeit, köztársasági szabad kormányzatát, mely intézmény alatt fejlődött oly nagygyá nem egészen száz év alatt, mert hisz jól tudjuk, hogy körülbelül 5 év múlva lesz csak száz éve. hogy Washington Amerika függetlenségének első csatáját vivta. Ezért óhajtom én, hogy a t. ház vállvetve a t. cultusminiszter úrral, kövesse az oktatásügyben Amerika példáját; ha nagy mennyiségeket áldoz az ország, mint sokan hiszik, alkotmányunk föntartására, s mint én hiszem és reménylem, csak ideiglen áldozzon annál többet a nép az összes nemzet gyermekei nevelésére, és e tekintetben bennem mindenkor a legkészségesebb védőjökre fognak találni, ki e tekintetben mindig velők szavazand: mert ismétlem, hogy csak a tudomány és ismeret adja meg azon kelléket, föntartani a szabadságot, tudni, ismerni, mi a szabadság. Azon néptől, moly nem érti, mi a valódi alkotmány, miként kívánhassuk, hogy azt föntartsa? azon népről, mely önmaga választaná képviselőit, hogy a szabadság ellen küzdjenek, nem lehetne föltenni, hogy értenék, mi a szabadság; oly népben, mely önmaga adná át a hatalimit oly férfiaknak, kik a szabad szó és szabadj vélemény ellenében zárfalakat építenek, hogy a nép-szabadság hősei ott rothadjanak és ott haljanak el: ily népben én sem bizhatnám, és azért oktassuk ha,zánk népének gyermekeit s neveljük azokat a hazának. (Helyeslés.) Hogy ne vádoltassam tiszta pártszinezettel, Henszlmann t. barátomnak egy állítására teszek még észrevételt. 0 azt monda, hogy a szabadság a művészet valódi támogatója, ugy, hogy annak, a kit az emberiség szabadsága ériekéi, pártolnia kell a művészetet is. Elfogadom. Azon korban, melyben végső filléreinket nem kell odaadnunk a nép gyermekeinek oktatására. Óhajtom azonban, hogy mielőbb eljöjjön azon idő, melyben a művészetre is a mennyit csak lehet és a mennyit kell, áldozzon e nemzet; de ugy látszik, t. barátom, midőn ezeket monda, önmaga meggyőződéséből indult ki, mert ismételve meg kell emlékeznem arról, hogy a művészet sok századon át leginkább azok által pártoltatott, kik, szerintem legalább és ugy hiszem szerinte is, az emberiség java ellen küzdöttek, óhajtom, hogy ez máskép történjék, és én ezt csakis az átalános oktatás és nevelés által vélem elérhetőnek. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Paczolay János: T. képviselőház! Én a szőnyegen levő kérdést törvényeink figyelembentartása mellett kívánom megítélni, és ezen szempontból fogom véleményemet elmondani. Az 1848-ik XX ki törvényezikk Il-ik szakasza mondja, hogy Magyarországban a törvényesen bevett vallásfelekezetek közt jövőre nézve tökéletes egyenjogúságnak és viszonosságnak kell életbe lépnie. Továbbá ugyanazon törvényezikk III-ik szakasza azt mondja, hogy Magyarország minden vallásfelekezeteinek iskolai és egyházi szükségei az illető felekezetek meghallgatásával a közállamvagyónból fognak fedeztetni. En tehát, t. ház, előadásom alapjául a törvény ezen rendeletét veszem, melyből kiinduívu. ha csakugyan valósítani akarjuk a vallási egyenjogúságot és a tökéletes viszonosságot, arra nézve csak két mód van: vagy mi katholikusok és azon többi felekezetűek is. kik eddig autonómiával nem bírtak, az autonóm rendszerhez fogunk hozzáállni; vagy pedig azon vallásfelekezetnek, kik eddig autonomice kormányoztattak, át fognak térni azon kormányrendszerhez, mely alatt eddig mi katholikusok állottunk. Mert különbem ugy hiszem, hogy a vallási egyenjogúság és viszonosság ezen országban helyr.- nem állitható és annál kevésbé hozható be a tökéletes vallásszabadság (Helyeslés jobb felől.) E törvényes intézkedésből kiindulva, kérdem, t. ház, vajon az országban lakó és többségben levő római katholikus felekezetűek nem a legnagyobb méltányosságot mu tattá k-e a protestáns hitfelekezetüek irányában akkor, midőn ők meggyőződvén a szabadság malasztjairól és annak jótékony hatásáról, nem azt igényeljük, hogy ők is azon kormány rendeletei alá essenek, mint mi; hanem legforróbb óhajtásunk abban öszpontosul, hogy mi is ugyanazon önkormányzati rendszerben részesüljünk és azon kormányzati rendszer jótéteményeit minél elébb élvezhessünk, mely lyel eddiggelé a protestáns hitfelekezetüek bírtak. így fölállítva a tételt, kérdem Komárom városa t. képviselőjétől, vajon ezen magasztos czél elérhető-e, ha minden elegendő indokolás nélkül a még csak alakulásban levő vagy még odáig sem jutott katholikus autonómiát előzve is rósz jóslatokkal denuntiáljuk, és az itt e hazában 1 akó katholikusok körében ezen pessimista véleményt terjesztjük. Azt hiszem ,t. ház, ez utón soha sem a jogegyenlőséget, sem a vallásviszonosságot elérni nem fogjuk. (Helyeslés jobb felől.) Nekünk nem az a föladatunk, hogy a katho-