Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

140. országos ttlés nírczius 9.1870. 393 toknak azok iránt, a miket némi aggálylyal tekintettek annálfogva, mert látták a dolgot, a mint azt előadásukban tolmácsolták. Igen sokra, a miket hallók, nem szándékokozom kiterjeszkedni. Előadásom határai épen abban lelhetők, a mit most mondottam. Mindjárt az első szónok, Várady Gábor t. képviselő ur, neheztelte azt, hogy nem látja a megfelelő intézkedéseket a törvény azon intentiójának valósítására, a melyet ő azon gondoskodásában vélt fölismerhetni, hogy a tartalékból átvett azon kiszolgált katonák, a kik a hadseregnél az úgynevezett műszaki csapatoknál szolgáltak, a honvédséghez áthelyeztetésök alkalmával külön vezettessenek nyilvántartásba. Mint monda, a törvény ezen intézkedésénél más intentió nem lehetett, mint az, hogy annak idejében ezekre is tekintettel, és ezeknek is segélyével a műszaki csapatokat a honvédségnél megalkotni lehessen. Én, t. képviselőház, a törvény intentiójának sem átalában, sem ezen törvény tekintetében különösen taglalgatásába bocsátkozni, vagy a t. képviselő úrral vitázni nem szándékozom. Egyet bizonyosan vélek tudhatni és merek állítani, t. i., hogy bármi lett legyen a törvény intentiója, ha a törvény rendeletének az utolsó vonásig elég tétetik, akkor azon törvény intentiójának érdekében megtörtént az, a minek megtörténni kellett. Ám a törvény mit kivan? Itt azt, hogy a tartalékból átlépő ilyetén katonák külön vezettessenek nyilvántartásba. Ha a t. képviselő ur azt mondotta volna, hogy ez meg nem történt, s ezért nélkülözné azon intézkedéseket, melyek a törvény intentiója irányába esnek, igazat adnék neki. Ámde ez megtörtént, egyebet pedig a törvény nem kivan. Véleményem szerint a kormány föladat a atörvónyeket végrehajtani ugy, a mint ő is kívánta azt, egészen annak rendelete szerint. S mikor hajtatnak azok végre egészen annak rendeletei szerint? Meggyőződésem szerint csak akkor, ha a végrehajtás a törvény igényein innen nem marad, de azon túl sem megy. Egyik a törvénynek teljesítetlenül hagyása, másik azon túlkapás lenne és ezért — véleményem szerint — egyátalában nem lehet a kormányt kárhoztatni a miatt, hogy nem mutatta és tettel nem bizonyította sajátjául azon fölfogást, a melynek alapján például Clementisz Gábor képviselő ur biztositá vala a miniszterelnök urat, hogyha daczára annak, hogy a törvények az iránt nem intézkednek, a műszaki csapatokat mégis megteremtette volna, ezen tette a ház tetszésével találkozott volna; ismétlem, a törvény végrehajtása közben a megvont határokon sem innen . maradni, sem azon túl nem menni KÉPV. H. NAPLÓ. 18H VI> a kormány föladata. Az ellenkező elv hirdetése ha nem csak egyik, de a másik irányt és lehetőséget is szem előtt tartjuk, ugyanis meggondolandó. A mi egyébiránt azt illeti, hogy Várady Gábor igen t. barátom nélk ülözi az előintézkedéseket, melyek mégis azt muta tnák, hogy a kormány a törvény többször emiitett intentióját 1 nem tévesztette szem elől, legyen szabad megjegyeznem, hogy ezen intézkedések nem maradtak el. A miniszterelnök ur már megjegyezte, hogy a mennyiben anyagi körülményeinkre s a törvény rendeletére való tekintettel magában a honvédségen belő] ezen intentióknak szolgálni lehet, annak semmisem áll útjában. Es ez meg is történt. A miniszter ur megemlítette, hogy a katonai kiképzés érdekében azou tanfolyamon kívül, mely az egyetemen nyittatott, minden kerületben egy-egy tiszti-képző és tiszti-iskola működik; megemlítette, hogy a zászlóaljaknál ezeken kívül altiszti iskolázások folynak az egész j télen át. Én ezekhez hozzáadom még azt, hogy j azon tiszti és tisztképző iskolákban épen ugy, I mint itt az egyetemi katonai tanfolyamon is | kellő figyelem van fordítva azon ismeretágakra, melyek épen a különleges fegyvernemeknek, mint az utászoknak és mérnököknek czéljaira szükségesek. Ez az egyik, mit mondani akartam; másodszor még azt kell kifejeznem, hogy minden magyar honvédszázadnál van rendszeresítve 26 — 26 utász, az ő föleége által jóváhagyott szabályok értelmében. Ezen 26 főnyi utász-szakaszok mindenike 50 emberre való szereléseket hord magával, ugy hogy azok háború vagy mozgalom esetében, midőn a zászlóaljak nagyobb tömegekben találkoznak, a századokból kiemelhetők és tömegesithetők. Ilyként lehetséges, hogy a honvédségnél 20 és fél század, vagyis 5 zászlóalj utász legyen formálható, tehát 6 százaléka az összes létszámnak, oly szám és oly arány, melynél nagyobbat a t. képviselő ur egyetlenegy fönálló rendes hadseregnél sem tud fölmutatni. (Fölkiáltások balról: Utászok?) Igenis utászok. (Halljuk! Zaj.) A tüzérségre nézve meg kell említenem, hogy azon fegyvernemet illetőleg hason könnyű móddal, az anyagi erőknek oly aránylag kis terheltetésóvel előmunkálni teljes lehetetlen. Ide járul egy másik s igen lényeges körülmény, t. i., hogy az illető erők egyelőre teljes mérvben igénybe vétetnek, a rendes hadseregnél alig egy évvel előbb megmagyarositott három tüzérezred szolgálatára. Mindnyájunk előtt nyilt titok, ugyanis hogy ezek Magyarországon igen uj datumúak, következőleg, hogy a megfelelő erőkre ott van I szükség, ha azt akarjuk, hogy azon ezredek va50