Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-125

I2S. országos Ölés február 19. 1870. 33 és képviselő ur utána mindjárt azt nyilvánítja, hogy ő autonomista: önmagával ellentétbe vitte magát, mert phrssistává lön, és — Isten mentsen , hogy ugy álljon — vagy hogy ezek közül egyiket vagy másikat, ő rá kívánnám alkalmazni, de lehetetlen nem nyilvánítanom, hogy van tömeg, melynek itélő tehetsége és fölfogása van; nincs annyi tudománya, mint másoknak, de van józan értelme fölfogni, mi az, mi helyes, mi az, mi jó, és szerezhet magának meggyőződést, és e meggyőződésből követi azt. mi a szabad egyház szabad államban, és e meggyőződésből tekinti azt, mi az autonómia. En azt hiszem, t. ház, a szabad egyház szabad államban és az autonómia kérdése legszabatosabban van keresztülvive akkor, ha nem a képviselőház határozza el. mi azon szabad egyház, hanem Íegszabatosabban, leghelyesebben van keresztülvive, ha megadatik mindenkinek a hatalom, hogy legjobb meggyőződése szerint önmaga rendezze az egyház önkormányzatát, (Helyeslés) ez szerintem a szabad egyháznak fölfogása. Igen örültem Horváth Mihály szeged városi t. képviselőtársam azon tegnapi nyilatkozatának, hogy ő a szabad államban a szabad egyházat minden következéseivel elfogadja; midőn majd szó lesz arról, hogy Magyarország egy törvény által kimondja, hogy minden vallás szabad, én sem fogok mögötte elmaradni, és óhajtom őt e tekintetben pártolni, mert csak ez adandja meg a szabad egyházat; midőn e tárgyról szó lesz, leszek bátor kifejteni bővebben azon nézeteimet, hogy a szabad egyház minden következései közé az is tartozik, mit tisztelt barátom Németh Albert tegnap itt kimondott, hogy azután a lelkészek fizetésére is már csak az kényszeríttethessék, a ki önmaga szerződésileg megajánlja e fizetést; és második határozottabb következménye az állam irányában az. hogy még csak vallást sem köteles senki sem követni, mert ez az amerikai „szabad egyháznak a szabad államban" következése, hogy a szabad polgár követi azt. a mit akar, és járul ahhoz, a mit óhajt. (Igaz! a szélső bal felől.) A t. képviselő urnák ezen helyes nézetei után annyival inkább meg voltam ütközve azon. miként azután az alkotmányos parlamentális téren e következőket állitá; (Halljuk!) „megütközik azon. hosy a számadásokat ide követelik a többféle hitfelekezetből álló képviselőház elé; számoljon a miniszter önmagoknak a hitfélekezeteknek, és még át nem adja a vagyont a leendő katholikus autonómiának, addig a miniszter ő felségével mint az egyház patrónusaval rendelkezzék, de az országgyűlés nem rendelkezhetik.* Emlitém már beszédem elején, hogy ha nem volna a 48. törvényczikk, ós ha ez a miniszter KÉPV. H. SAPLÓ 18 M VIrendelkezése alá nem adott volna bizonyosokat, nem állítanám, hogy ellentétben van e kitétel az alkotmánynyal és a parlamentalismus szabályaival; de én soha sem hiszem, hogy hazám azon szerencsétlenségbe jöhessen, miként az ország miniszterével bármely vallásfelekezeteknek, akár az egyiknek, akár a másiknak számoltasson; soha sem hihetem, hogy megengedhesse hazám parlamentje, hogy a miniszter másnak számolhasson, mint az országgyűlésnek, és soha sem hihetem, hogy a király rendelkezhessék bármi fölött az I országgyűlés jóváhagyása nélkül! T. képviselőtársam azt is monda, nem volnae az képtelenség, hogy ha a protestánsok vagyonát a miniszter által kívánná megvizsgáltatni. Gondolom, ez képtelenség, ezt nem fogadhatom el; de szintoly képtelenségnek tartom, ha az államminiszter más hitfelekezetnek számolna és mást kezelne mint a ország vagyonát. Az oktatás, a nevelés annyira óhajtásom nekem is és annyira óhajtása az egész országnak és az egész kéjjviselőháznak. miszerint azon eljárást látom helyesnek, hog}" itt minden pártkülönbség nélkül, minden pártszinezet mellőzésével a szerint, t a mint valaki óhajtja, hogy hazánkban a nevelés ügye előniozdittassék , fogja megadni az eszközöket is ezen nevelés létesítésére. Öszpontositom tehát nézeteimet, és kifejezem azon óhajomat, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter mindarról, a mit kezel, számoljon, és az ezekre tartozó adatokat az országgyűlésnek beterjeszsze. Óhajtom, hogy az oktatás szabadsága és az oktatás terjesztése érje el azon mérvet, a melyet itt több képviselő ugy a jobb mint a bal oldalon és a középen az Amerikára való hivatkozással elénk rajzolt. En is óhajtám tanulmányozni ós tanulmáiryoztam is a szabad egyház történetét Amerikában. Jól tudom, hogy leginkább Jeffersonnak lehetett köszönni, hogy az egyház teljes szabadsága az államban is keresztülment ; de a mint ezt követésre méltó példának tartom, ugy óhajtom azt is, hogy az oktatásügyben tett adakozások példáját is kövessük, kövessük azon áldozatkészséget hazánk gyermekei irányában, mely Amerikát átlengi. Ezelőtt mintegy 11 évvel tanulmányoztam Amerikában az ottani viszonyokat, és láttam, hogy az oktatás teszi az embert emberré, hogy az oktatás legfőbb biztositéka minden alkotmány és szabadságnak: láttam, hogy Amerikában a népnevelés ügyének, már akkor, ha jól emlékszem 8 millió hold földet adományozott az állam nyugaton, ott, hol még szabad állami földek voltak, a melyek értéke pedig már akkor 80 millió dollárt meghaladt. Igen jól tudom, hogy Amerika felsőbb tanodái ma már oly kitűnőek és oly mfiveltségüek, 5