Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

392 140. országos Ölés márczius 9. 1870. honvédség legtökéletesebb szervezéséhez nem já­rulok, az azt mondja, hogy a hadsereget refor­málni nem akarja. Figyelemmel kisértem a dol­got, de azt láttam, hogy az emberek félnek, az emberek bizonyos nyomás alatt vannak, az em­berek nem tudják mit, higyenek. Én akkor egy levelet irtam a miniszterel­nök urnák és megkértem őt, legyen szives en­gem főhadnagynak kinevezni. Főhadnagynak pe­dig azért, mert átolvastam a törvényt, és mert tudtam, hogy mint kapitány nem tehetek szol­gálatokat, akkor t. i., mivel falun laktam. Azon­ban kaptam a miniszterelnök úrtól egy igen szívélyes választ, melyben fölkér, hogy álljak el szándékomtól, ós engedjem meg, hogy kapitány­nak nevezzen ki. Elfogadtam az ajánlatot, mert ismertem okát. Időközben t. i. saját társaim jöt­tek hozzám és panaszkodtak irányomban. És miért panaszkodtak? azért, hogy én főhadnagy­ságot kértem, és hogy én a rangot rontom. Valóban elbámultam. Hát ide jutottunk, hogy mikor arról van szó, hogy szolgálatot te­gyünk a hazának, akkor rangról beszélünk ? (Helyeslés jobb felől, nyugtalanság a bal oldalon.) Megvallom, ez reám nagyon szomorú hatással volt, szomorú hatással egyrészt azért, mert a rangkórságot gyűlölöm, részint azért, mert ez azt mutatja, hogy számtalanok nem olvasták el a törvényt, és tulaj donkép ne ni ismerik a tör­vény alapját; mert különben természetesen azt mondották volna, hogy hiszen ő a lovasságnál csak mint főhadnagy tehet szolgálatot a szabad­ságos állományban. En ezeket, tisztelt ház, föl akartam hozni mentségül magam iránt, de mentségül egyszers­mind azok irányban is, kik azzal vádoltat­nak, hogy baloldali meggyőződéssel biró embere­ket nem neveztek ki (FölkiáUás balon: Igazi) Megeshetett, de kérem ily viszonyok között, — pe­dig higyék meg nekem, a mit mondok, tiszta egyszerű igazság, ily viszonyok között — ugyan hol akadt volna baloldali ember oly nagy számmal, a kik szívesen mentek volna a honvédségbe, bi­zony nem akadt, hanem igen sok, ki akart men­ni, ellett ijesztve attól, hogy a szabadságolt ál­lományba lépjen. Egyébiránt a mi a kinevezéseket illeti, el­hiszem, tudom, hogy igen sok hiba történt, de kérem, mi nem vagyunk mai honvédek, mi meg­kopaszodtunk ezen szolgálatban, gondoljanak visz­sza: hát ez előtt 22 évvel nem tőrtént-e szám­talan hiba és ha akkor azon hibák miatt nem tettük volna meg kötelességünket, a mit teljesít­hettünk azon hibák daczára is? bizony akkor kö­telességünk nem teljesítésének szomorú követ­kezményei lettek volna ; de e hibák mind ele­nyésztek szemeink előtt, mert felfogtuk fontos fel­adatunkat. En részemről igen szerencsés voltam, mert öt baloldali embert ajánlottam és mind az öt ki lett nevezve, mind az öt igen szép állást fog­lal el, és díszére válik a honvédségnek. (Tartós éljenzés.) En megengedem, hogy lehetnek körül­mények, esetek, a mikor a politikai véleményre némi súlyt fektetnek; de más részről, mikor oly intézményről van szó, melyet nem lehet párt­kérdésnek tekintenünk, melyet az ország kérdé­sének kell tekintenünk, mikor oly intézmény életbeléptetéséről van szó, megvallom, nem res­tellek még szemtelenkedni sem, akkor már iga­zán antichambrirozok, nem hagyok békét az il­letőknek mind addig, mig be nem látják, hogy hibáznának, ha nem járnak ugy el, mint én kí­vánom. Ezek után bocsánatot kérek, hogy ily hosz­szasan beszéltem nem a dologhoz; (Halljuk!) hanem engedjék meg még. hogy csak igen rövi­den azt nyilvánítsam, hogy a honvédelmi mi­nisztérium költségvetését részletes tárgyalás alap­jául elfogadom, de következtetve természetesen azokból, miket előbb mondtam, csak azt sajná­lom, hogy Ivánka t. barátom határozati javas­lata már rég nem teljesült; és miután azon az utón ez teljesedésbe nem mehetett, melyet én ré­szemről — csekély meggyőződésem szerint — leginkább óhajtottam volna, két kézzel ragadom meg az alkalmat, hogy most ráadjam szavazato­mat azon kéréssel, méltóztassék azt a t. ház elfogadni, mert egyike legszentebb kötelességét rója le az által; ha e kötelességünket lerójuk, akkor a történelem is, akkor a haza is bizo­nyára inkább elnézi, egyikünk vagy mási­kunknak, ha egy kevéssé botlik is. (Helyeslés bal felől) Ivánka Imre: T. ház! Csak egy pár szót akarok mondani. (Folkiáltások: Miért f Sze­mélyes kérdésben?) Szólni akarok szavaim félre­magyarázása miatt. Igen röviden bátor vagyok kijelenteni, hogy nem volt eszem ágában sem t. barátom Podmaniczky Frigyes képviselő urat oly módon ide állítani, mint ő maga mondta. En egyszerűen őt mint unicumot mutattam föl, épen ugy, miut például a birák kinevezése al­kalmával Bónis volt képviselőtársunkat szintén mint unicumot állítottam föl, a kiről pedig, hogy baloldali, senki kétségbe nem vonja. Kerkapoly Károly államtitkár: T. képviselőház! Engedje meg a t. képviselőház, hogy azokra, mik a honvédelmi tárcza költségelő­irányzatának tárgyalása alkalmából eddigelé el­mondattak, csak annyiban tehessek néhány észrevételt, a mennyiben remélhetem, hogy felszólalásom megnyugtatására szolgál a szólót- -

Next

/
Thumbnails
Contents