Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

388 140. országos ülés márczius 9. 1870. dőn Debreczen városának t. képviselője beszélt és azt mondotta, hogy a miniszterelnök ur 1867ben azt mondotta volna, hogy a nemzetnek minden kívánsága teljesült, azt kiáltotta közbe, hogy ezt sohasem mondta. Ha jól emlékszem a szavak, melyeket mondott, ezek. . . Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Én ezt sohasem mondtam. Itt a napló, szívesen átadom a képviselő urnák, méltóztassék felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Én 1867-ben a következő szavakat mondtam. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) „Elmondta az 1861-ki országgyűlés, hogy az alkotmány a törvényhatóságok visszaállítását kívánja, hogy a minisztérium kineveztetését, az elkobzott javak visszaadatását, és a törvénytelen ítéletek vagy vádak következtében az országon kívül tartózkodók szabadon hazabocsáttatását kívánja. Uraim, az országnak mindezen kívánsága teljesült." (Élénk helyeslés jobb felől.) Kérdem teljesültek-e az országnak ezen kívánságai ? Igen-e vagy nem ? (Jobbról: Igen: Igen!) Es méltóztassanak megengedni elmondanom, hogy ha én három évig engedtem azt, hogy az ellenzék lapjai és szónokai ezen rágódjanak, ennek csak azon oka lehetett, mert azt hívem, hogy oly passiv téren állanak, hol az ily táplálékra szükség van. (Derültség, élénk helyeslés a jobb oldalon.) Simonyi Ernő: Én természetesen elfogadom a hivatalos lapban loglalt versióját ezen mondatnak, mely az én távollétemben, akkor t. i., midőn még nem volt szerencsém e ház tagja lehetni, de lényegére nézve a dolgon nem sokat változtat. (Élénk ellenmondások: Hogy ne változtatna!: jobb felől.) Engedelmet kérek, az igaz, hogy más dolog, hogy az országnak minden kívánsága és az, hogy az országnak mindezen kívánságai teljesültek, (Helyeslés jobbfelől) én azt elismerem ; azonban az ott felszámlált kívánalmak teljesítésére nézve is, meg kell vallanom, hogy azok csak részben és csak kis részben teljesültek ; (Helyeslés bal felől. Ellenmondás jobb felől.) mert az ország törvényhatóságai visszaállíttattak ugyan, de nem ugy, mint kellett volna az 1848-ki törvények szerint. (Helyeslés bal felől.) Egyébiránt, t. ház, felhozattak tegnap a honvédelmi minisztérium költségvetésével kapcsolatban némely tárgyak, melyekre a miniszterelnök ur nem felelt, és melyek mégis sokkal lényegesebbek, sem hogy azokat nézetem szerint felelet nélkül hagyni lehetett volna. Ilyen a határőrvidék kérdése. Már hogy a határőrvidék katonai szervezetét megtartsa-e vagy nem, az oly kérdés, melyet én-most sem vitatni, sem érinteni nem akarok. En azt óhajtom, hogy ezen határőrvidék és az illetékesek, t. i. a horvát országgyűlés meghallgatásával és egyetértésével intéztessék el, hanem akár legyen a határőrvidéknek szervezete katonai, akár polgári, azt óhajtom, hogy ezen terület minden esetre mint a magyar szent korona területéhez tartozó országrész a magyar korona és egyedül és kizárólag a magyar kormányhatóságok alatt álljon. Hogy e részben még eddig nem történt semmi, vagy semmi, a mi eredményt mutatna fel, az kétséget nem szenved. Hallom, hogy 2 ezred fog polgárosittatni. Kezdet ez is a polgárosításra nézve. De én a jurisdictió kérdését veszem itt szemügyre. En azt állítom, — s az kétségtelenül áll. — hogy a határőrvidék, akármilyen legyen organisatiója, más kormány, mint a magyar kormány alá törvény szerint nem tartozhatik. Semmi esetre nem tartozhatik pedig a közös hadügyminiszter alá, mert a közös hadügyminiszternek biztosítva van a hadsereg parancsnoksága a kiegyezési törvény által, ámbár, miután abban közös hadügyminiszterről szó sincs, ez sincs neki biztosítva, de sem a hadügyminiszternek, sem a hadsereg főparancsnokának föld felett parancsolnia nem lehet. Az parancsolhat a katonaság felett, de föld felett soha, és akármilyen országrésznek kormányozása hatásköréhez nem tartozhatik. Bármi legyen belorganisatióra nézve a határőrvidéknek sorsa, kívánom, e sors saját kívánsága szerint intéztessék el, de kormányzata egyenesen és határozottan a magyar kormányt illeti. Ide tartoznak az országban levő várak is, hozzáteszem, az országban levő katonai laktanyák is. Hogy ez országban legyen oly ház, vár, vagy város, melyben nem a magyar kormány parancsol, az sem az alkotmányossággal, sem a parlamentarismussal meg nem egyezik. Mindig azt mondják a municipalis alkotmány ellenségei, hogyan vállalja magára a kormány a felelősséget, mikor a megye felett semmi hatalmat nem gyakorolhat 1 Hát hogyan vállalhatja magára a felelősséget, midőn a határőrvidéken, a várakban, és laktanyákban nem rendelkezik? Ezen oly nagy hiány eszembe juttatja, hogy a muít nyáron egy angol parlamenti tag volt itten, kivel szerte jártam a városban, s többi közt meglátogattuk az ő régi ismerőjét, Pulszky képviselő urat Mikor aztán onnan elmentünk, azt kérdezte tőlem, tehát micsoda különbség van Pulszky és ön között, miben nem egyeznek meg önök ? En megijedtem a feladat nagyságától, mert igen sokat kellett volna neki elmondanom, hanem történetesen épen a Károlykaszárnya mellett mentünk, s én azt mondám neki: „lássa ön, ezen óriási katonai laktanyában az összes magyar mini zteriumnak annyi hatásköre sincsen, mint annak az ott ácsorgó káplár-