Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

14C. országos ülés márczius 9. 1870. 389 nak. Pulszky azt mondja, hogy ez ugy helyén van, én pedig azt mondom, hogy ez helytelen." Az angol azt mondta, hogy „most már értem." Csak ezekre nézve akartam észrevételeimet előadni, fentartván. hogy a honvédek rokkantjaira vonatkozó határozat iránti észrevételeimet, akkor, mikor az tárgyalás alatt lesz, elmondhassam. Most egyéb mondani valóm nincsen. (Helyeslés bal oldalon.) Máttyus Arisztid : (Zaj) Miután az igen t. többség méltóztatott azt mondani, hogy az Ivánka képviselőtársam által beadott indítványt most nem tárgyalja, én a szótól elállók. (Helyeslés.) Elálltam volna minden megjegyzés nélkül, ha az igen t. miniszterelnök ur előttünk tett kijelentése és illetőleg incidentaliter az ellenzék szemébe vágott állítása nem kényszerítene, hogy arra saját személyem érdekében, saját nevemben mint ellenzéki tag válaszoljak. (Halljuk!) Az igen t. miniszterelnök ur azt monda, hogy habár három évig folytonosan hangoztatott az ellenzék részéről a sajtóban oly állítás, a melyet ö nem mondott és bebizonyította, hogy nem mondotta, ő engedte , hogy az ellenzéki sajtó vagy maga az ellenzék rágódjék 3 évig azon, hogy ha jól hallottam szavait : — konezon melyre passiv politikájának terén 9züksége van. (Ellenmondás jobb felől. Fölkiáltások: Táplálékot mondott!) Igen nehéz volt a zaj közben, melyet e szavak előidéztek, tisztán megérteni, s igy én megkérdeztem a közelállóktól, kik szintén igy hallották; különben szívesen veszem a helyreigazítást. Azt mondta tehát a t. miniszterelnök ur egy részről, hogy rágódni, másrészről : mert szüksége volt táplálékra. Én, t. ház. azt hiszem, hogy habár a miniszterelnök ur szájából jött ezen mondás, ez nem volt egészen parlamentáris. Ez legalább egyéni meggyőződésem. Én ily kifejezést talán sem mint képviselő, sem mint miniszter soha nem használtam volna. (Derültség johb felől.) Azonban, t. ház, én el nem fojthatom magamban a vágyat, hogy a miniszterelnök urnák magyarázatot ne adjak arról, hogy miért történik az, hogy oly állitások fölött, mint ez — habár a jelen állítás nem egészen correcten volt fölhasználva az ellenzék által — és egyéb hasonló állitások fölött, a melyekre ujjal rámutatni bátor leszek, évekig tud rágódni mind az ellenzéki sajtó, mind maga a párt. T. ház! A parlamentális fegyverek közé szokták sorozni a gúnyt és pedig nagy sikerrel. Mert a gúny nevetségessé tevése, nevetséges szinbeni föltüntetése oly dolgoknak, a melyek komolyan már százszor megvitattak és kimerittettek, tapasztalás szerint igen sokszor használ és különösen használ azoknál, kik a komoly fegyver előtt nem akarnak meghajolni. Én, t. ház, ugy tapasztaltam, hogy olyan állitások felé, mint a minő a szóban forgó — és hogy idézzek egy, most már történeti nevezetességű anekdotái állítást, az úgynevezett „zempléni verebeket" (Derültség) — igenis hatalmasan kiterjeszti kezét és karját, ugy az ellenzéki sajtó, mint a képviselők, mert tudják azt, hogy az ilyen állításoknak gúnyos modorban való fölhasználása az alkalmas eszköz, hogy a kormány politikájának igen sok tekintetben nevetséges oldalait bizonyítsa és tüntesse föl, s a napnál fényesebbé tegye. Ily eszközül használta föl az ellenzéki sajtó a zempléni verebeket, melyek még évtized múlva is föl fognak használtatni (Jobbról : Éljen!) és ily eszközül akarta az ellenzék fölhasználni a miniszterelnök ur azon mondását is, noha, a mint a miniszter ur kifejtette, nem egészen eorrect módon. Nem tehát azért, hogy rágódjék az ellenzék olyan dolgon, a mely magában véve csekély, hanem hogy a gúny fegyverével ostorozza azokat, kiket komoly fegyverrel meg nem lehet támadni, hozza föl az ilyen állításokat. (Zaj.) Berzenczey Lászlós T. ház! Bátor leszek legelőbb államtitkár úrhoz, a honvédelmi titkár, Kolos érdemes képviselője, pesti tanár, államtitkárhoz egy kérdést intézni. (Halljuk!) A miniszterelnök ur azt mondta, midőn a vitát megkezdtük, hogy az államtitkár ur fog fölvilágosítást adni: (Fölkiáltás bal felől: Még eddig nem sokat hallottunk!) Hanem ugy látszik, az a taktika, hogy megvárják, míg az ellenzék kipuskázza, kiágyuzza magát és aztán ők foglalják el a csatatért. (Derültség.) Azonban vannak oly nagy emberek, kivált mióta a Kerkapoly-cultus oly nagyrahágott Magyarországban, (F'ólHáltás: Erdélyben!) hogy nincsen minisztérium, nincs oly cathedra, hivatal, melyet be ne tölthetnének vele, s igy van Kerkapoly úrral. (Derültség.) Azonban én nem azt mondom, hogy nagy bátorsága van, hanem hogy szeret ugy beszélni, hogy senki sem felelhessen neki. (Fölkiáltások jobb felől: Eláll!) Ugy látszik, nem igen akar kiállani a térre, hanem szeretne akkor beszélni, midőn nem lesz többé, ki feleljen rá. En nem tarzom azok közé, kik erősen hangsúlyozva — azt mondják, hogy az 1848-ki hondvód oda van, mert én azt hiszem ós vallom, hogy a mig magyar nemzet lesz, honvéd is lesz. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Hanem olyanok hozattak itt föl, melyeket, ha mi elhallgatunk, azt mondják, hogy valóban ezen emberek nagyon együgyűek. {Derültség). Igy például iegniább miniszterelnök ur kegyes volt Amerikát fölhozni és például hozta föl Amerika nagy harczát, mely-