Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

140. országos Ülés márczius 9. 1870. 337 ország bárói közé soroztatni rendeltetett; de későbben, 1827-ben a XXXVI-ik t. ez. által már több történt. Akkor ugyanis kiderülvén az, hogy a testőrségre adott eredeti alapítvány nem elegendő annak föntartására, de különben is ezen alapítvány beczikkelyezve levén, az országgyűlésre összegyűlt Karok és Rendek a 36-ik t. ez.ben megszavaztak minden arany után 2 ezüst forintot, mely az alapítványi tőkéhez csatolandó azon föltételek alatt, melyek a törvényczikkben elősoroltatnak. Ezen föltételek egyike azt mondja, hogy a testőrségnek minden tisztje, mindeu tagja a magyar nyelvet bírja, hogy annak számadásai magyar nyelven vitessenek, és a helytartótanács által vizsgáltassanak meg; miután pedig mindazon teendők, melyek előbb a helytartótanácsra tartoztak, most a felelős minisztériumra szálltak át, ugy ezen, mint más alapítványokról is ugyanazon törvénynek XXXVI-dik t. cz.-nél fogva a miniszterelnök ur tartozik számadást adni, valamint a vallás- és közoktatási miniszter ur a nevelés- és vallásra tett alpitványokról. Azonkívül ezen 1828. XXXVI. t. czikkben egyenesen ki van mondva, hogy ezen testőrségnek czélja az: miszerint a fiatalság műveltségben részesüljön; ki van mondva benne az, hogy csak azok vétessenek föl a testőrségbe, a kik az illető törvényhatóságok által ajánltatnak. Az ujonan fölállított testőrség alkalmával ettől tökéletesen eltértek. Először a törvényhatóságoknak ajánlati joga figyelembe nem vétetett, másodszor nem fiatal emberek, a kik most kezdik katonai pályáikat, hanem a hadseregben szolgált és századosi rangot elért katonák vétettek föl. Ha tehát az eredeti alapítványtól és tőrvénytől ily nevezetes eltérés történik, annak máskép történni szabad nem volna, mint tőrvényhozás utján. Ezeket akartam a testőrsógre nézve megjegyezni. A miniszter elnök ur által fölhozott több tételekre megfelelt az előttem szólott Debreczen város érdemes képviselője, én még egyre, kettőre bátor leszek pár észrevételt tenni. Az első az, midőn a miniszterelnök ur azt mondja, hogy ha ő azon utat követte volna, a mit az ellenzék kijelölt, most nem volnának nem csak műszaki csapataink, de nem volna még egyetlen egy honvédünk sem. En megvallom, t. ház, hogy ezen nyilatkozatok, a melyeket gyakrabban hallunk, és különösen a miniszterelnök úrtól, reám mindig igen aggasztólag hatnak. Én kénytelen vagyok kijelenteai, hogy éa az ilyeu nyilatkozatokat az alkotmányossággal egyátalában megtérhetőkaek nem tartom. Igen, a miniszterelnök ur azt mondotta nekünk : ha a korminy, mely természetesen saját maga pártjára támaszkodik és a maga pártjának , támogatásától függ létele, elfogadja azt, a mit az ellenzék akar, és igy tehát az összes országgyűlésnek mondhatni, az összes nemzetnek akaratát teljesiti, akkor ezen akarat teljesülni nem fog. — Kérdem ón, ki lesz az, a ki meg akadályoztatja ezen nemzeti akaratnak teljesülését? mert azt vagy a fejedelem akadályoztatja meg, vagy valamely más erő, a mely az ország- és magának a fejedelemnek is ellen őrségén kivül áll. — Mindkét eset, bármelyik legyen is, igen j szomorú szinbe állítja alkotmányos lételünket. — | En nem szeretem és nem óhajtom azt, hogy a i fejedelem, kinek személyéről a törvény kimondja [ azt, hogy szent és sérthetlen. minduntalan a ta! nacskozásokba hozassék. A képviselőnek kötelessége bárhonnan jöjjön | is valami

; a mit hazájára és alkotmányára nézve károsnak tart, azt erős kritika alá venni és arra nézve véleményét minden tartózkodás nélkül kimondani; és én azt hiszem, hogy a kormány igen jól tenné, ha nem hozná a képviselőket azon helyzetbe, hogy minduntalan kritikát legyenek kénytelenek mondani a fejedelem interventiói vagy cselekedetei fölött. (Helyeslés hal felől.) Azt mondta azután a miniszter ur, hogy hát annyira megszokták már a kritikát, hogy a még sokkal keményebb kritikát is ugy veszik be, mint a szentelt vizet. — Ezt tapasztaljuk. (Derültség.) Azt tapasztaljuk, hogy a kritikával nem sokat gondolnak; nem sokat gondolnak azzal, hogy az itt felhozott érvek megczáfoltassanak, hanem hát a mint a miniszter ur mondja, beveszik azt, mint a szentelt vizet, — azután hátranéznek és azt mondják szavazzunk. — En részemről kívánom, egészségökre váljék. (Derültség.) Azt mondta a miniszter ur, hogy a. kinevezéseknél, különösen a magasabb rangú kinevezéseknél ő egyedül azokat nevezi ki, a kiket ismer ós a kikre nézve következésképen a felelősséget magára vállalja. En elismerem azt, hogy a kinevezéseknél a felelősség a minisztert illeti és hogy annál fogva neki óvatosan kell eljárni, hanem mert egy miniszter sem ismerheti az egész országban azon embereket, kik bizonyos helyre alkalmatosuk, és azt hiszem, hogy ilyen szűk láthatárból kiindulni mégis igazságtalanság, mert a miniszter nem ismerheti mindazon egyéneket, a kik épen ezen helyek betöltésére lennének a legalI kalmatosabbak, azért én azt hiszem, hogy a miniszter sokkal jobban tenne, igazságosabban járna el azok iránt, a kik ilyen alkalmazásokat óhajtanak, ha más megbízható személyek ajánlatát és bizonyítványait is tekintetbe venné és nem csak saját maga ismeretsége után indulna. Azonban a miniszterelnök ur az imént, mi49*