Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-125
32 125. országos ülés február 19. 1870. ben ott áll, ós még ma sincs e törvény megváltoztatásáról szó, mivel ott áll a vallásdolgokban a XXX-ik törvényczikk, nem ugyanezen törvényczikk mikénti megváltoztatásáról, de némileg mégis arra vonatkozólag vagyok kénytelen nyílvánitani véleményemet: mikép tévednek azok, kik az ellenzék szabadelvüségét az által óhajtják megtámadni, hogy létező törvényt, midőn még változtatásáról nincs szó, akként óhajtják az átalános tárgyalásnál tanácskozásuk alapjául venni, hogy ama törvény szellemének feleljen meg a miniszter költségvetésében; ez okból én is a miniszter ur kötelességének tartom, hogy mindazokra nézve, melyek kezelése alatt vannak, mig a törvény meg nem változtatta tik, az országgyűlés előtt számoljon. A mi illeti a t. képviselő urak előadásait, kötelességem azokra némi észrevételeket tenni; és itt legelőször az oktatásügyi miniszter urnák néhány, csak is néhány megjegyzéseire jelezem azon állást, melyet én elfoglalok. A Ghyczy Kálmán t. képviselő társam által előadottaknak nagy részét mellőzve, méltóztatott egy helyen miniszter ur azt mondani, mintegy kikerülve azt, mit Ghyczy Kálmán tisztelt képviselőtársam óhajtott, hogy hiszen bizonyos tekintetben sokkal jobb, ha a miniszter arról, hogy mi történjék azon javakkal, mely javakat előhozott Komárom város képviselője, nem ád véleményt. En azt hiszem, Ghyczy Kálmán képviselő ur nem azt kívánja ezúttal, hogy a t. miniszter ur véleményét adja elő, hogy mi történjék azon javakkal, hanem kívánja azon adatok előterjesztését, miként indítványában is előadta, melyek következtében határozhasson, — nem most, hanem később — a ház. A Schvarez Gyula képviselőtársam által tett némi előadásokra nézve ón a t. közoktatási miniszter úrral tartok. E tekintetben hazánk gyermekeinek oktatására nézve elég mindenesetre, ha a szükségeseket taníttatjuk, és csak azután, ha a szükségesek már meglesznek, kell a fényűzésiekre gondolnunk. De bátor vagyok itt az oktatásügyi miniszter ur igazságszeretetére és népünk nevelése iránti érzetére hivatkozni, midőn kérdem, nem tett-e ő már olyanokat, mik csak fényűzésre szolgálnak ? én például' a tanodák felügyelőinek állását és fizetését inkább tartom fényűzésnek , és inkább tartanám szükségesnek, hogy a községekbe, a hol tanítók nem léteznek, tanítók jöjjenek, nem mondom, hogy a törvény nem utasítja t. oktatásügyi miniszter urat a felügyelők kinevezésére, azonban az ő többségének hatalmában áll mindenkor előbb a szükségeseket és azután a fényüzésieket eszközölni. Wahrmann képviselő ur főlszólalásával jelezte, hogy ő tartózkodva szól, mert szól mint országos képviselő, és másodszor mint zsidó. En azt hiszem, átalában e teremben — és igy az oktatásügyben is — senki sem szólhat mint kálvinista, senki mint pápista, senki mint bármi más hitű. Nem szeretem az elnöki rendreutasitásokat, hanem ha volna valami, mi a szabályok szerint a t. ház elnökének némi köz beszólását maga után vonhatná, azt hiszem, ily fölszólalás az, és hogy ez esetben a t. ház elnökének bizonyára csak figyelmét kerülte el, hogy egyik képviselő azt monda, hogy itt mint zsidó szólt. Hiszen vélemény nyilatkozata ellen nekem semmi szavam; hanem azt nem tagadhatják önök, hogy itt nem szólhat senki mint zsidó. sem mint kálvinista, sem mint pápista, valamint önök már többször mondták — és én is azt mondom — hogy itt az ország termében nem szólhat ugy a képviselő, mint a román, mint a szerb, vagy bármely nemzet képviselője. hanem szólhat egyedül mint Magyarországnak, mint ez és ezen választókerületnek megválasztott képviselője. (Helyeslés.) És igy, — bocsássanak meg önök, jól tudom, hogy kivált azok, kik többségben vannak, bármi megjegyzést nem szívesen vesznek magokra — de én egyenlő igazsággal kívánok a jobb és bal oldalnak mérni, s igy, habár ez észrevételemet megtettem . nagyon óhajtottam volna, hogy csakugyan tartózkodva szólott volna azon tárgyhoz, melyhez szólott, és ne mint zsidó, hanem mint országgyűlési képviselő. Keni hagyhatom azonban észrevétel nélkül azokat, miket elvontan a tárgytól előadott; mert ő először is kijelenté ugyan, hogy Ghyczy Kálmán képviselő urnák a congressusra vonatkozó nyilatkozata indította őt a felszólalásra; de a helyett, hogy ezen congressusról szólt volna. bizonyos tételeket tetszetőleg állított oda, azt mondván: mai nap hatalommá lőn a phrasisok hada; (Fölkiált ások jobb felől: Igaz!) minek először oka az, hogy sokan, a tömeg nem gondolkodik; ragaszkodik a szóhoz, a puszta szóhoz, szellem nélkül: ez a csalatottak osztálya; és egy másik, mely érdekeire fölhasználja a tömeget : ez a csalók osztálya. Igy ejtette ki, és folytatásul következett az: hogy mai nap a vallási mozgalomban két ily phrasis merül tői: „szabad egyház szabad államban" és „autonómia. 4 ' És itt szives beleereszkedni az autonómia magyarázatába. Szívesen köszönjük; de értjük, tanulmányoztuk mi is; és épen azért, mert értjük, mert óhajtjuk érteni, és mert tanulmányozi tuk, mi a szabad egyház a szabad államban, és i mi az autonómia, egyatalán nem tartjuk phraI sisnak, hanem tartjuk olyannak, melyben van j szellem; és ha fájdalmunkra állna az, hogy nem i volna más, mint csalók és csalatottak osztálya,
