Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-140

378 rencsém az 1868. országgyűlés tagja lenni, (Bal felől: Kár!) de az akkor alkotott törvényeket elolvastam s tanulmányoztam a véderőről s a honvédelemről szóló XL—XLII. törvényjavaslatot, melyek hajói emlékszem, 1868-ik év derekán terjesz­tettek a ház elé. E törvények 1868. évben deezem­ber 5-én szentesittettek és hirdettettek ki a kép­viselőházban, 6-án pedig a felsőházban. Ezek sze­rint a honvédség szervezéséhez nem három, ha­nem csakis egy év, sőt alig egy év maradt. T. ház! Ha az Andrásy-miniszterium a koronázási cselekvény óta a közjogi s többi reformok terén semmi más vívmányt föl nem mutathatna is, már maga a honvédségről szóló törvény megalkotása és annak királyi szentesítéssel történt ellátása Ma­gyarország történetében egy oly fontos momen­tumot képez, hogy én ezen egy vívmányért a teljes absolutoriumot jó lélekkel megszavaznám. (Bal felől: Elhiszszük!) Hogy pedig a törvény minden részleteiben alig egy év alatt végre is hajtatott, abban látom én épen a kormány valódi hazafias politikájának legméltóbb kifejezését. És ha a törvény a tökély minden kellékével nem bír, annak bizonyára nem a kormány, nem az incriminált jobb oldal az oka, hanem erre épen az ellenzék egy részének eddigi magatartása szol­gáltatott okot, (Bal-felől: Hogy hogy;?) és jövő­ben is az fog okul szolgálni. (Fölkiáltások bal felől: Hogy hogy.'f) Mindaddig, mig a reeriminá­tiók, a tagadások és a minden ároni ellenzékes­kedés, vagy, a mi egyre megy, a minden ároni reformálás teréről (Ugy van: jobb felől) a paria­mentális kormányzat keretébe inkább illő föl­felé és lefelé egyiránt bizalmat gerjesztő politika terére nem lép. Sajnálom, t. ház! hogy én azon nézeteket, melyeket igen t. Ivánka Imre barátom és kép­viselőtársam határozati javaslatának támogatá­sára csak ugy mellékesen felhozott, egészen nem oszthatom. Megmondom az okot miért? Igaz, hogy a nemzet saját véreiért, a sza­badság előharezosaiért, és a vértanuk emlékei­ért még igen keveset tett, igen keveset áldozott; ez igaz, és kormányunknak e részbeni mulasztá­sai valóban nagyszerűeknek tűnnének fel, ha a hasonlatot Francziaország vagy az Egyesült Ál­lamok történetében keresnők. De, uraim, ne feled­jük el azt, ne feledjük legalább mi, a törvény­hozó testület tagjai, miszerint a most hivatolt országokban a szabadság harczait, a megváltó­zott alkotmányos forrnák 5 al az államfők bukása is követte és itt különbözik lényegesen a mi helyzetünk más független és szabad nemzetek helyzetétől és állami életétől. Es itt, uraim, el­értünk azon alkotmányos zárfalhoz, hogy igy fejezzem ki magamat, melyen áthatolni, vagy melyet elkerülni alig lehet ma a nemzetnek ér­márczius 9. 1870. de kében, és ha azt mégis némelyek megkisór­le nék. az az illoyalitás vádja nélkül alig képzel­hető. T. ház! Ezen átalános észrevételem után, legyen szsabad még néhány szót azon megtáma­dásokra szólani, melyek a szervezés kérdésénél felmerültek (Halljuk!) Ismét Ivánka Imre t. barátomra hivatkozom. 0 tegnap azt állította, miszerint a honvédtisz­tek kinevezésénél a politikai nézet volt irányadó; továbbá, hogy az uj honvédségtől a ház bal ol­dalán egyen kivül többet nem lát. Ez utóbbira nézve megjegyzem, hogy igenis a ház ezen ol­dalán talán 4-5-el többet láthat, mint a ház túlsó oldalán, de ezen kinevezések szabadságolt állományban történtek, és semmi beneficiumokkal nem járnak. Csak ezt kívántam Ivánka t. bará­tomnak megjegyezni. A többire nézve a minisz­terelnök ur tegnapi beszédében válaszolt s én csak annyit akarok hozzáadni, miszerint a tiszti helyek betöltésénél régibb tiszttársaink „közöl többen nem azért melőztettek, mintha talán Andrásy gróf kormánya nem szívesen nyújtott volna segédkezet a haza szolgálatábani részvé­telre, hanem csakis azért, mert — a mint t. miniszterelnök ur tegnap megjegyezte — az uj szervezet természete, tekintettel az állam jöve­delmei és pénzviszonyaira is, nem engedte meg mindnyájok alkalmazását. Hogy pedig az ujabb nemzedék, a frisebb erők az öregebbekkel vegyesen találnak alkal­mazást : azt tartom, hogy ezen igen átgondolt eljárás indokolásra ép oly kevéssé szorul, mint azon másik tény, hogy t. i. a tisztek kinevezé­sénél minden politikai pártérdeket félretéve, csakis az jött tekintet alá, a ki alkalmas a helynek betöltésére-—és a mire én az organisati­ónál legfőbb súlyt fektettem — hogy t. i. a honvédelmi minisztérium keblében magában a polgári elem a túlsúlyt képezze, ez megtörtént. Én csakis ezen elvnek szigorú föntartására va­gyok bátor kérni a miniszterelnök urat. A so­rozásnál előfordult meg nem engedhetőségek és visszaélések, melyek a törvény kijátszását czél­lozták, tudtommal a kormány erélyes fellépése következtében a rendes kerékvágásba vissza­vezettettek. Az ily esetek elharapódzása, megen­gedem, nem csekély zavarba hozhatta volna a kormányt, mig az országra nézve tagadhatlanul káros következményűéit lettek volna. Itt is a helyzet fontosságát felismerte a minisztérium és hatott magára a népre, tudva azt, hogy kevés iskolai képzettsége mellett népünk sok termé­szetes észszel bir. mindent lát, mi vele és körülötte történik, mindent átérez, mindent megjegyez és főleg megjegyez egy oly megszégyenítő tanácsot, mi által a néptöli félelem vagy pedig a nép kijátszása ezélcztatik. (Mozgás bal felől.) 140. országos iliéi

Next

/
Thumbnails
Contents