Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-125

125. országos Illés február 19. 1870. 31 lajdonkepen joggal megilleti. De ezek feledik, hogy mindazon alkotások, melyek az ipar, kereskedelem, közlekedés egyátalában a vállalkozás terén, többnyire vagy legnagyobbrészt idegen erő segítségével létesíttetnek, a nemzeti haladásnak csak látszólagos tüneményei, tulajdónképen pedig nemzeti függésünk és alárendeltségünk legkiáltóbb jelei. Fájdalom, be kell ismernünk , hogy ha igaz az, hogy nemzetek nagy művek és műszaki emlékek által örökítik meg nevöket, mi magyarok e téren még messze hatra vagyunk. Mert alig van talán nemzet, mely kevésb ösztönnel bírna állandó nyomokat hagyni, magát ugy szólván inpregnálni azon területen, melyet elfoglalt; azonban nem is a műemlékek csekély számáról kívánok e helyütt szólani, hanem a mindennapi. gyakorlati élet szükségeiről és kívánalmairól, melyeknek, hogy ez idő szerint megfelelni nem tudunk, a tapasztalás keserűen tanúsítja; pedig ezek nélkül lehetetlenek parlamentális institutióink, állandó hadseregünk, kiépített vasúthálózatunk , és minden ; s az idegen gyámkodás mindig súlyosabban fog vállainkra nehezülni, inig e tengésben a semmi által sem táplált nemzeti életerő teljes kifogyásával végre is leroskadunk. Nem -rendelkezünk pedig, s ha jelen tétlesógünkben továbbra is vesztegelünk, sohasem fogunk a kellő számú szakerőkkel rendelkezni, mert hiányzanak azon tápforrásaink, melyekből hogy a haza javára bőségesen meríthessenek, csapatostól a külföldre kell vándorolniuk. S hogy itt sötét ugyan, de nem valótlan színekkel ecsetelek, számtalan példa tanúsítja. Hogy csak egyet említsek: a bécsi egyetemnek a múlt évben ezerén felül magyar hallgatója volt, s körülbelől ennyire tehető azok száma, kik a bécsi, prágai, zürichi és karlsruhei műegyfemeken nyerték kiképeztetésöket; s mig onnan a legszebb ismeretekkel terhelve érkeztek haza, hazai ipar, kereskedelmi és közlekedési vállalatainknál épen megfordított arányban állott és áll a lánezhidépitésének történetétől kezdve máig. Még kedvezőtlenebb a vélemény, melyet felsőbb tanintézeteink felől külföldön táplálnak; ime, mily nehezen sikerült csak nem régen is, a magyar orvosi és később jogi egyetem bizonyítványai részére a birodalomban az egyenértékűséget k iküzdeni. Legelhagyatottabb képet azonban az anyagi érdekek és szaktudományok jelen korában a budai műegyetem, mérnökképző ezen egyetlen technikánk, mutat fel, melynek szigorú dotatiója és a lehető legszűkebb térre szorittatása — azt mondhatnám — ijesztő ellentétben áll azon ipar, kereskedelmi, közlekedési és gyári vállalkozások sokaságával, melyek hazai szakerők hiányában természetesen, részint a szédelgésnek, részint az elnemzetietlenedésnek válnak leghathatósb tényezőivé, mert minden kölcsönzött idegen erőért egy darab nemzeti vagyont és egy darab nemzetiséget kell cserében feláldoznunk; ennek muihatlanuí és haladék nélkül elejét kell vennünk, nehogy minden hallgatás csak a müveit világ szánakozását, gúnyját gerjeszsze fel a felett, hogy midőn már önállók, függetlenek "vagyunk, többé már az idegen nyomás meghiúsító erőszakoskodásával sem takarózhatunk, sem a közhaladással lépést tartani, sem fajunkat, önnön vérünket üdvös verseny utján a szegyenitő leszorittatástól megóvni és megőrizni nem tudjuk. Ha volna még valami, mi nézeteim helyességét indokolhatná, ugy az a legközelebb lefolyt pénzügyi válság története ; mert a pénzügygyei szoros kapcsolatban az ipar, közlekedés és kereskedelem terén a legkevesebb szakértőkkel bírunk, minek természetes következménye hasonló pénzválság bekövetkezése. Korunkat, méltán az anyagi érdekek korának nevezik> ezt nem tagadhatjuk s ennek eléje nem állhatunk; de kötelességünk a nemzetet oda képesíteni : miként az anyagi érdekek terén is méltóságának megfelelő súlyát vethesse a haladás latjába, a mit pusztán anyagi vállalatokba történt befektetések utján nem fogunk elérni, hanem el fogjuk érni oly szellemi szakerők gyarapításába befektetett tőkék által, melyek bennünket más művelt államokhoz hasonló gyári, ipari, kereskedelmi vállalatok létesítésére , alkotására és vezetésére képesítenek. Noha pedig e tekintetben kevés megnyugvást találunk a reális irányt illetőleg a közoktatásügyi minisztérium költségvetésében, az átalakulás nehézségeinek tekintetéből megnyugszom és azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Madarász József; T. ház! Törekedni az ország népének anyagi és szellemi jóllétére, főkötelessége minden képviselőnek. Az oktatás és nevelés az ország vallásügyi miniszterének költségvetése levén átalános tárgyalás alatt, nekem is, mint képviselőnek, mint az ország képviselőjének, kötelességemmé vált e részben nézeteimet előadni. Óhajtottam volna, hogy az 1848-ki törvények III. ezikke, melyben ez van : „a vallás és közoktatás" már törvény utján módosíttatott volna, változtattatott volna ugy, miként óhajtottam vala: óhajtottam volna, hogy az 1848-ki XXX-ik törvényczikk helyett, mely törvényesen bevett vallásokról szól, egy törvényczikk jött volna, mely nem mondana mást, mint „minden vallás szabad." Óhajtanám, hogy minél inkább szabatosan maradhatnék a tárgynál, és ne lennék kénytelen Ádámtól kezdve a mostani időig mindent előhozni; de mivel máig is törvényeink-