Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-139

139. országos ülés márczius 8. 1860. 359 tani honvédsereg sem lesz biztosítva árról, hogy nem jövend egykor olyan idő, (Ralijuk!) midőn a magyar törvényhozás nem fogja nekik a nyugdijakat megszavazni; midőn nem fogja a csatában elesett bajtársak özvegyeit s gyermekeit gyámolitni; pedig a magyar honvédsereg legfőbb hadura maga a koronás király. T. ház! A logika törvényei kérlelhetlenek; oly kérlelhetlenek, mint a tények, a történelem logikája. Nem szabad azt ignorálnunk; nem lehet előle kitérnünk, meg kell előtte hajolnunk, ha azt nem akarjuk, hogy eltiporjon bennünket. Meg kell hajolnunk a tények logikája előtt, mint meghajlott annak idejében Fülöp Lajos, a ki nem követte a Bourbonok példáját. A Bourbonok részben mellőzték Napóleon legjelesebb tábornokait, és mi történt 1 Midőn Napóleon Elbából visszatért, a hadsereg a mellőzött tábornokokkal Napóleon körül sorakozott. Később azután a Bourbonok halálra ítéltek némely tábornokokat, de Fülöp Lajos nem követte az elődök példáját: az életben maradt tábornokokat visszahelyezte rangjukba, méltóságukba, nyugzsolddal látta el a katonákat, mert—ugy mond — a császárság katonái nem Napóleonért harczoltak, hanem harczoltak Francziaországórt. És a magyar honvédsereg 1848és 49-ben nem egyesekért, nem a kormányért, nem a kormányzóért harczolt, hanem harczolt Magyarország életéért. Magyarország szabadságáért. (Élénk helyeslés és éljenzés!) T. ház! Nem csupán a kötelesség érzete, nem csupán a bála szavai, nem csupán az Ígéret beváltásának kikerülhetlen volta ösztönöznek bennünket arra, hogy a határozati javaslatot fogadjuk el, hanem parancsolja ezt t. ház mindenek fölött a legfőbb érdek: a haza érdeke; —és a haza érdeke azonos a király érdekével. (Élénk .helyeslés és éljenzés.) Eszterházy Pál gr.: Tisztelt képviselőház! Midőn bátor vagyok e tárgyhoz szóllani, engedjék meg azok, kik nézeteimben meggyőződésemben nem osztoznának, hogy a sűrű fátyolt, melylyel ők a honvéd múltját — épületes nagylelkűségből — oly gondosan beleplezik, engedjék mondom, hogy előttők egy perezre — rövid pillantásra öllebbentsem e fátyolt — a feledés sürü fátyolt — halotti leplét! A kereset-képtelen rokkant — a szegény sorsú özvegy és árvának ügye, minden honban, átalában véve, minden eivilisált nemzet előtt — de mit mondok — minden barbár nép előtt is, az irgalomnak ügye! Azonban, tisztelt ház, midőn az elesett — elvérzett honvéd özvegyéről és árváiról szólunk — illetőleg azon bajnokokról, kik honunk és szentesitett törvényeink hű és hősies védelmében elestek, elvéreztek; (Felkiáltások bal felől. Igaz! Ugy van!) midőn azon bajnokokról szólunk, kik törvényesen megkoronázott — ekkor uralkodó királyunk — legszentebb jogait védték de védték a pragmatica sanctiót legszorosabb értelmében — az abban megállapított örökösödési jogrendszer teljes szellemében! (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Midőn szólunk-, mondom, azon honfitársainkról, kik a legválságosabb, legrendkivüliebb időszak bonyodalmainak — keserves, végzetes ellentéteinek, — kegyetlen ármányainak áldozatul estek — kérdem népünk képviselőitől — kérdem a honatyáktól: nem lehetne itt az irgalom-kérdésből kegyelet és hálakérdés egj^szersmind ? nem látják, nem érzik-e uraim, hogy nehéz álmából felébredezve előttünk áll, ime élénkbe lép, kérlelhetlenül szigorú követeléseivel a hálának szent ügye!!! (Élénk helyeslés bal felől,) Midőn az 1848-ki törvények teljes birtokába lépünk, vagy léphetnénk, ha azok tekervényes labyrinthjában — önnönmagunk hibájából — el nem tévedünk, lehet-e el nem ismernünk a sirból kivívott diadalt — a magyar véráldozat mai elégtételét ? (Helyeslés bal felől.) Midőn a parlamentalis visszaállított magyar kormánynyal e csarnokban szemben állunk, felelős, független, — t. ház, engedelmet kérek, ha kénytelen vagyok ezen poetice vagy mythologice, de mindenesetre hibásan használt utóbbi szavamat visszavonni, — mondom tehát, midőn a felelős s független magyar minisztereket padjaikon látjuk, lehet-e el nem ismernünk bajnoki halálbóli újjászületésünket — a magyar vérrel hitelesített végrendelet mi reánk bizott — a nagy hazafi, Deák Ferencz lobogója és vezérlete alatt megindult, hűséges végrehajtását? Midőn végre, oly drága vérrel eláztatott, termékenyített alkotmányos földünk dús gyümölcseit bőségben aratnunk, szednünk, gyűjtenünk lehetne, ha rósz gazda létünkre gazdálkodni tudnánk, — ha oly sok, oly dus javakat hazánk és népei üdvére felhasználni tudnánk — én részemről, tisztelt ház, oly sok, oly jelentékeny, oly nagy horderejű eredményekkel szemben soha, de soha nem tudnók megfeledkezni arról, hogy ez, mind ez, nagy részben, oly nevezetes részben az 1848-iki baka — a rongyban bujdosó — a kaputban travestiált honvédnek a müve — az elvérzett bajnok hagyománya — hagyatéka!!! (Élénk helyeslés és zajos éljenzés bal felol.j 0 felsége, legkegyelmesebb urunk, a volt honvéd javára és enyhítésére, már évek előtt irgalom- és kegyteljesen gondoskodott, mely nagy kegyességót, uraim, nem is tudnók eléggé elismerni és meghálálni. Tisztelt ház! a mennyiben tőlünkg telik, kövessük urunk királyunk nagy példáját — folytassuk szép müvét — vegyük oltalmunkba