Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-139

3G0 139. országos Illés márczius 8. 1870. a rokkantat, az özvegyet, az árvát! engedje tehát a t. ház, hogy ily alkalommal én is a rokkant, az özvegy, az árva, igénytelen, de buzgó, de forrón áthatott szószólója lehessek. (Élénk éljenzés.) De engedje meg az igen t. honvédelmi miniszter nr, kit dicső múltja és mai magas állása a volt honvéd legelső, leghatályosabb szószóllójává teve, engedje meg mondom, hogy az irgalom, a kegyelet, a hálának szent ügyét lelkes, honfias, hathatós pártfogásába letehessem! Ivánka Imre és (Jlementis Gábor tisztelt képviselőtársaim s egykori bajtársaim indítványát szivemből pártolom. (Atalános élénk éljenzés.) Ivánka Imre: T. ház ! Élni fogok azon engedélylyel, melyet Pulszky Ferencz t. képviselő ur és a t. miniszter ur oly kegyesek voltak adni, hogy ime szabad beszélni a rokkant honvédek nyugdijáról is ; de köszönöm ezen nagy kegyet, nem szorultam rá, ugy is beszéltem volna erről. T. ház! Midőn 3 éve a minisztérium a kormányra lépett és baráti körben annak tevéketlenségéről volt szó, azt szoktam volt mondani, hogy vegyük figyelembe a kezdet nehézségeit és a sok elhárítandó akadályt; midőn 2 éve ismét nem született meg semmi sem, azt szoktam volt mondani: előkészülnek; és midőn a ielen törvényhozás megnyitása alkalmával hallottuk ő felségének trónbeszédét, kénytelen voltam azt mondani, hogy ez ugyan nem az én programmom, de utoljára a Deákpárt állását tekintve, helyes tételeket tartalmaz, és ezen az utón czélt lehet érni. Azonban vizsgáljuk, hogy állunk most? Mindenki az országban elismeri, hogy ezen 3 év alatt igen kevés történt, bár minisztériumunk oly többséggel rendelkezik, mint kevés más minisztérium alkotmányos országban. Miből kell ezt következtetni? Leginkább abból, hogy az igen t. minisztérium genialis tagjai és az államtitkárok ezen szakokkal előbb nem foglalkozván, minden rendszer nélkül folytatják müködésöket és azért zilált állapotban mennek a dolgok. Ugyanezt elmondhatni különösen a honvédelmi minisztériumról is. Midőn a képviselőház meghozta a véd- és honvédelmi törvényeket, a legkülönbözőbb vélemények nyilatkoztak az országban. Voltam oly gyülekezetekben, melyekben határozott ellenszenv nyilatkozott ez intézmény ellen; találkoztam félénkekkel, a kik ismét a 1848—49-ki események bekövetkezését jósolták; találkoztam olyanokkal, a kik örvendtek az intézménynek és hallottam egy ebédről, melynél az ömlengésig mentek az illetők. En tiszta örömmel üdvözöltem a honvédség fölállítását. 23 éve állítom azt, hogy Magyarország állami létét csak akkor lehet biztosítani, ha saját hadserege fölött az ország rendelkezik. En tehát örömmel üdvözölvén azt, nem látom semmi okát az ellenszenvnek, mert a magyar nemzet jelleméből tudom azt, hogy az uj honvédségből nem fog lehetni fegyvert faragni a nemzet érdeke ellen; és nem látom okát a fólénkségnek, mert azt is tudom, hogy a magyar nemzet loyalis mindazok iránt, a kik ő irányában loyalis magatartást követnek; de az ömlegésnek sem látom semmi okát sem, mert valóban a jelenlegi honvédség még igen messze áll attól, a mit én egy magyar hadsereg eszményének tartok. Ezeket előre bocsátva, t. ház, méltóztattak megérteni, hogy mindaz, mit én mondandó leszek, inkább az intézmény iránti rokonszenv, mint ellenszenv által sugaltatik; és hogy mindmit mondandó leszek, figyelmeztetés akar lenni és ösztönzés, hogy azon mulasztások, melyeket még eddig tapasztalhatunk, pótolhassanak, és hogy az institutió mentül nagyobb tökélyre emeltessék. így mindenek előtt kötelességemnek • tartom figyelmeztetni a t. képviselőházat, hogy a védtörvény ugy, a mint azt annak egyes szakaszai parancsolják, a mai napig sincs végrehajtva. A védtörvény 59-ik szakasza azt rendeli, hogy e törvény a közös hadügyminiszter és a honvédelmi miniszter által egyetértőleg hajtassák végre. Tudjuk azt, hogy az atalános védtörvény elfogadása igen nagy áldozatot szabott a nemzetre, meghozta ezen áldozatot a nemzet a jobb jövő reményében, ós ha e remény nem teljesül, azért ez áldozat rajtunk marad. Ezen remények egyike, hogy a honvédség be fogja bizonyítani azt, miként rövid szolgálati idő alatt is lehet igen jó katonákat képezni, hogy e szervezési modor majd át fog menni a közös hadseregbe is, és ezen utón megtörténhetnek azon megtakarítások a közös hadseregnél, melyek nélkül az állam maga nem fogja föntarthatni magát, hanem idővel össze fog roskadni. Hogy pedig ez megtörténhessék, múlhatatlanul szükséges az, hogy minden században legyenek altisztek és oktatók, kellő számmal, kik az ujonczokat rövid idő alatt begyakorolják. — E tekintetben a védtörvény 38-ik szakasza azt mondja, hogy külön törvény fog intézkedni az iránt, hogy azon altisztek, kik 12 esztendeig ós ezek között 8 esztendeig tényleg szolgáltak, az állam által látassanak el. E törvényt még a, képviselőház asztalán senki sem látta, és azt hiszen, hogy azon rendeletek, melyeket Kuhn hadügyminiszter ez érdemben imitt-amott kiadott, Magyarországon semminemű törvényes kötelező erővel nem bírnak, sem az illető hatóságokra, sem pedig azon társulatokra nézve, melyeknek ezen altiszteket alkalmazni, elhelyezni kell; már pedig, ha ezen.