Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-139

358 - Í3S- országos ütés tételt fölolvassak, mely igy hangzik; „Nem helyeselhetem — monda a miniszter ur — ezen indítványt továbbá az időre nézve sem, melyben beadatott. Ha ezen indítvány akkor terjesztetik a ház elé, midőn világosan fogja mindenki tudni, vájjon elégséges-e azon alap, mely ő főlségeik által a honvédek árvái, özvegyei és rokkantjai fölsególésére nagylelküleg adatott : akkor megfoghattam volna azt, és abban csak ő fölségök szándékainak előmozdítását láttam volna; azonban most, midőn ezen időszak be nem váratott, ezen indítványnak, — nem akarok a szövegnek más értelmét tulajdonítani, mint a mi abba helyeztetni szándékoltatott, — könnyen lehetne azon szándékot tulajdonítani, hogy az ő felségeik tette által előidézett hatásnak ellensúlyozására van czélozva." A tőke, t. ház, melynek első és legfőbb alapját ő felségeik a király és királyné kegyes adományaik képezték, — mely nagylelkű tény örökké élni fog a nemzet hálás emlékében — azon töke, mely a honpolgárok adakozásai által, mintegy 800,000 frtra öregbedett, ezen tőke a közbejött segélyezések következtében — ha jól vagyok értesülve — egy csekély tartalókösszeg kivételével kimerittetett. És most kérdem a t. házat, hogy a mi határozati javaslatunk épen a t. miniszterelnök ur szavai szerint, nem épen időszerü-e? — nem időszerü-e azt kívánnunk, hogy miután a segélyzési töke kimerittetett, immár a nemzet vegye kezébe a további gondoskodást? Valóban, tisztelt ház, én ugy vagyok meggyőződve, hogy megsérteném a képviselők önérzetét, ha másodszor is merészelném önöket emlékeztetni arra, hogy váltsák be a nemzet igéretét; nem azon Ígéretet, a melyet a nemzet 1848-ban tett, mert hiszen arról az idők viharai közben talán meg is lehetett feledkezni, hanem értem azon ígéretet, melyet a ház 1867ben tett. Hallottam én, t. ház, 1867-ben az említett vita alkalmával és pedig a kormány részéről, és tán hallani fogom most is azon érvet, hogy ezen kívánság teljesítése a nemzetiségi politikába ütköznék, hogy az 1848 -49-ki honvédek, az árvák, özvegyek segélyezése nyugdíjazása sértené a nem magyar ajkúak érzületét. Én ezen tétel, ez állítás helyességét, alaposságát el nem ismerem. (Halljuk!) Nem a nemzetiségek közti harczok voltak az 1848 —49-ki harczok. Hiszen hadseregünknek egy jelentékeny része nem magyar ajkú nemzetiségekből állott, sorainkban küzdöttek a tótok, szerbek, románok, oroszok, németek. Az én zászlóaljam pl. kileucztizedrészben máramarosi románok és oroszokból, nagyrészt önkéntesekből állott, és biztosithatom a t. házat, hogy ezen zászlóalj, mely legfőbb részben romámárezius 8. 1870. nokból és oroszokból állott, lelkesedésben egy vonallal sem állott hátrább, mint akármelyik magyar vidékről toborzott zászlóalj. [Igás!) Nem nemzetiségek harcza volt az, mert az általam előadott tényekkel szemben tudjuk, hogy magyar ajkú honpolgáraink közöl hányan küzdöttek az ellenfél táborában, (Felkiáltás a szélső bal oldalon: Árulók voltak!) s hányan voltak, kik idegen hadakat vezettek az országba. Ugy vagyok meggyőződve, t. ház, és e meggyőződésemben a t. honvédelmi miniszter ur is támogatni fog a kezénél levő statistikai adatok alapján, miszerint ha a ház nem fogadná el az általunk beadott határozati javaslatot, ez által leginkább a nem magyar ajkú rokkant honvédek, ezeknek özvegyei és árvái fognának legtöbb sérelmet szenvedni. A statistikai adatok meg fogják erről győzni a t. miniszterelnök és honvédelmi miniszter urat. Nem a nemzetiségek közti harczok voltak a 48 — 49-ki harczok, hanem voltak, mint tudjuk : a szabadság harcza az absolutismus ellen, az önfentartás harcza a megsemmisítés ellen. És ha talán az izgalom hevében, a felkorbácsolt szenvedélyek közepette nem minden honpolgár volt velünk egyiránt tisztában a czél azonos s az érdek közös volta felől, azt hiszem, t. ház, hogy ez semmit sem von le azon tény becséből, hogy a küzdelem a 1848-ki törvények védelmeért történt, melyeknek áldásait, jótékonyságait a nem magyar ajkú honpolgárok egyiránt és együtt élvezték velünk a múltban, és ha az egyetértés nemtője ugy akarja, egyiránt együtt és az eddiginél sokkal nagyobb mérvben, fogják élvezni a jövőben. A közös vívmány, a közös kincs birtokának tudatában fátyolt vetettünk a múltra, és „hanc veniam damus petimusque vicissim" szavakkal testvériesen kezet nyújtottunk egymásnak. Hiszen, ha állana az, hogy a 48. és 49-ki honvédek segélyezése sérti a nem magyar ajkú nemzetiségek érzelmeit, akkor kellene, hogy sértsék ezen érzelmeket magok a 48-ki törvények, és sértsék mindazon institutiók, melyek a 48-ki törvények alapján keletkeztek és keletkezni fognak, és ezen felfogás ellen a nem magyar ajkú nemzetiségek velem együtt hangosan tiltakoznának. Maga a tisztelt minisztérium azon alapon áll, azon alapon fizettetnek az állam hivatalnokai, és fognak nyugdíjaztatni annak idejében, a mely alapon kérjük mi az 1848. és 49-diki honvédek nyugdíjaztatását, az árvák ós özvegyek segélyezését ; törvény megtartása, tiszteletben tartása, és az alkotmány megvédése alapján! Ha a tisztelt ház ezen határozati javaslatokat nem fogadná el, akkor mmden biztos alap elvonatnék lábaink alól, mert akkor a mos-