Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-137
gJ2 ,37- országos Ülés márczius 5. 1870. holott a törvényhozási osztály számtalan administrativ teendőkkel van elhalmozva. így az igazságügyminiszter ur által f. év január 1-én életbeléptetett, kezeimnél levő ügykezelési szabályok szerint az államtitkár tevékenysége administrativ teendőkkel teljesen kimerittetik, ugyanis ezek szerint: ,,A közigazgatás közvetlen vezetése az államtitkárt illeti. Az ő felülvizsgálata alá terjesztendők: a) minden ő felségéhez intézendő felterjesztés ; b) minden oly ügydarab, melynek érdemére nézve az osztályfőnök és ügyvezető közt nézetkülönbség forog fen; c) a jövőre kiható minden reformok, továbbá oly ügyek, melyekben uj elvek felállításáról van szó; vagy a melyek szabály vagy körrendelet kiadását igénylik; végre az előadottakon fölül d) minden érdemleges ügy, például: ügyvédek s törvényhatósági tisztviselők elleni panaszok; a törvényhatóságok költségvetési és személyszaporitási ügyei, biróküldés; királyi kisebb haszonvételek iránti intézkedés.'De a törvényhozási osztály többi tagjai is igy vannak elhalmozva administrativ teendőkkel, mivel a törvényjavaslatok és a törvények végrehajtását szabályozó rendeletek szerkesztésén kívül ezen osztályhoz tartoznak: a nemzetközi érintkezésekre vonatkozó ügyek és szerződések, jogelveket tartalmazó mindenféle rendeletek, börtönreformba vágó intézkedések iránti véleményezés, egyletek iránti véleményezés jogi szempontból stb. Azonkívül az egyik osztálytanácsos, mint egy más szakosztálynak (a 4-iknek) vezetője is működik, mely a telekkönyvi igazgatóságok személyzeti ós gazdászati ügyeivel, telekkönyvi és ezzel kapes olatos ügyekkel, s a telekkönyvi vizsga ügyév el van megbízva. Ily különnemű foglalkozás, ily szerkezet s a személyzetnek ily csekély száma mellett sem a tárgyak kellő tanulmányozása, sem az egyes munkálatok alapos szerkesztése nem várható s legkevésbbé képzelhető az egyes munkálatok gondos revisiója. Igaz ugyan, hogy az igazságügyminiszter ur egy-két kültagot is megbízott egyes eodificationalis munkálatok szerkesztésével; ámde ezek alig tudnak egymásról valamit, egymással ós az úgynevezett törvényhozási osztálylyal a codificatió kérdéseiben nem érintkeznek; pedig egyik fődolog az, hogy a modus procedendi a munkálatokban résztvevők által közösen állapittassék meg és a kész munkálatok öszgyülésben vétessenek szakrevisió alá: mely alkalommal a szerkesztő a felhasznált kútfőket és saját álláspontját megismertetvén és védelmezvén, a többi közreműködők bíráló véleményét meghallgathassa s a javítások igy eszközöltessenek, a mi jelenleg az u. n. kültagokra nézve nem történik. Ezen körülmények okozzák aztán, hogy különböző javaslatokban hasonnemü hibák ismétlődnek s azokban oly ellenmondások, hézagok és zavart határozatok maradnak bent, melyek elkerülését a legszerényebb igények mellett is elvárhatni; ez oka, hogy a képviselőház az eléje terjesztett törvényjavaslatokban a legtöbb esetben még styláris javításokra is kénytelen figyelmét kiterjeszteni, sőt mint az eddig előterjesztett egyetlen nagyobb terjedelmű munkálatnál, a törvénykezési rendtartásnál történt, majdnem egészen újból szerkeszteni; a miben aztán, (mint az eredményből látjuk,) még sincs köszönet, mivel miként egyrészt a szerkesztés sohasem nélkülözheti a revisiót, ugy másrészt a legjobb revisió sem hozhatja helyre az alapjában hibás vagy elhamarkodott szerkesztés hiányait. A eodificationalis munkálatok alapszerkesztéséhez tehát egy orgánumra van szükség, mely az e ezélra eddig alkalmazottnak hiányaitól menten, rendkívüli erőknek alkalmazása mellett is tevékenységét kizárólag erre fordítsa. Ne legyen az miniszteriális bureau, hanem egy szaktudósokból, mint ilyenekből alakult collegium; mert, hogy példát mondjak: az ellenzék t. tagjai közt több jeles szaktudóst ismerünk, kik talán jelenleg miniszteriális hivatalt vállalni nem volnának hajlandók, de a kiknek ügyszeretetéről és hazafiságáról felteszem, hogy különben szívesen nyújtanának segédkezet a codificatió művének létesítéséhez. Ne legyen az miniszteriális bureau, melyben megszabott évi fizetések vannak határozva; mert lehetnek szaktudósok, kik csak sokkal magasabb díjazás mellett volnának hajlandók közreműködni, de a kiknek megnyerése oly lendületet adhat az ügynek, milyen különben nem remélhető, s igy a bizottmányba való belépés feltételeit szabad egyezkedésre kell bízni. Részt vehetnek egy ily bizottmány munkálkodásában bírák, tanárok, tisztviselők, de