Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-137

137. országos ülés márczius 5. 1870. 311 az oszt. polg. törvénykönyvnek kiszakított egyes intézkedései; egyrészt a curiai döntvények, másrészt az ősiségi, úrbéri, telekkönyvi s egyéb pátensek ; a civilisatió legjobb váltótörvényeivel versenyző oszt. váltótörvény helyébe visszaállított 1840. évi gyarló váltótörvényünk és egy csomó udvari rendelet stb., mely heterogén elemek egymással igen gyakran homlokegyenest ellenkeznek, vagy legalább összeegyeztetésük rendkívüli tudományt és fáradságot igényel. Ily viszonyok közt jó igazságszolgáltatást törvényesen qualificalt bíráktól sem remélhetni; mert egyes jeles, sőt kitűnő bíráink jelenleg is vannak; ámde a birói testületnek épen ugy, mint átalában az embereknek nagy zömétől több mint középszerű tehetség és szorgalom nem várható, ez pedig nem elégséges arra, a mi fentjelzett jogrendszerünk mellett a bíráktól átalában igényeltetik. Ily viszonyok közt egyes javítások nem elegendők, hanem csakis teijes és gyökeres reform utján remélhető siker. A mondottakból kettőt vonok le; 1-ör, hogy az igazságügyi coclificatió miiünk a magánjog minden ágában épugy, valamint a büntetőjog terén is felette sürgős; de 2-or, hogy ezen feladat nagy és nehéz, s csak rendkívüli erőkkel sikeresithető. Bámultam a múlt napokban egyik t. képviselőtársunk szavait, a ki oda nyilatkozott, hogy ő a eodificatió munkálatait (ha reá bízattak volna) harmadmagával már reg elkészítette volna. Ez vagy egyes ember erejének túlbecslése, vagy a feladat nagyságának nem kellő méltánylása. Tagadhatatlan azonban az is, hogy a eodificatió sikeresitésére eddig a minisztérium nem alkalmazott sikert igérő eszközöket. A codificationalis tevékenységnek, hogy ugy mondjam, elemei: 1-ör az irányelvek kijelölése, 2-or a részletes munkálatok szerkesztése és szakszerű revisiója, és 3-or a törvényhozó hatalom által való megbirálása. Ezekből az első, t. i. az átalános irányelvek kijelölése a kormánynak, különösen az igazságügyi miniszternek közvetlen féladata, s kell, hogy megelőzze a részletes munkálatokat azon reményben, hogy a törvényhozó hatalom által helyeseltetni fognak; az utolsó, t. i. a törvényhozó hatalom által való megbirálás első sorban a képviselőházat illeti, de ez sem terjedhet tovább az átalános, főleg politikai horderejű elvek megbirálásánál és sem a kormány vagy egyes miniszter, sem a törvényhozó hatalom nem lehetnek arra hivatva, hogy az egyes munkálatok szerkesztésében vagy szakszerű revisiójában közvetlenül részt vegyenek. — Erre az igazságügyminiszter mint egyes ember, a törvényhozó hatalom pedig mint igen is nagy testület, melynek nagy többsége nem áll szakemberekből, nem is alkalmasak; de különben is ezeknek feladata az államélet átalános politikai terén keresendő, s igy munkaerejök egyes szakmunkák szerkesztésére, vagy szakszerű revisiójára nem fecsérelhető. Fenmaradt tehát a codificationalis munkálkodásnak fentebb említett elemei közül: az alapszerkesztés és a szakszerű revisió, és ezen teendőkre nincs eddig alkalmas közeg, ezeknek eddigi kezelését tartom én felette hiányosnak, s erre hívom fel a t. képviselő háznak és az igazságügyi miniszter urnák figyelmét. A coddicationalis munkálatok alapszerkesztése és szakszerű revisiója nagyfontosságú szakmunka, melynek a kormány által kijelölendő irányelvek szerint való tervszerű, rendszeres, egyöntetű és a műnyelvnek megfelelő eszközlésére alkalmas orgánumról kell gondoskodni, különben nincs kilátásunk sikerre. Az igazságügyminiszter ur ezen ezélra minisztériumában az u. n. törvényhozási osztályt alkalmazta, mely azonban arra egyátalán nem alkalmas. Nem alkalmas 1-ször személyzetének számánál fogva, miután az, az államtitkár vezetése ; alatt mindössze 1 miniszteri tanácsosból és 3 osztálytanácsosból áll, kik mellé 2 fogalmazó van rendelve; holott a eodificatió polg. magánjogunk minden ágára, a váltó- és kereskedelmi törvényekre, az ezekre vonatkozó eljárásra, a fenyítő- és sajtótörvényre és eljárásra levén kiterjesztendő, ezek oly sok különféle szakmát képeznek, melyeknek még csak mai irodalmait sem képes 3 — 4 ember ugy ismerni, mint kell annak, a ki egy törvénykönyv szerkesztéséhez fog. Nem alkalmas ezen törvényhozási osztály a kitűzött feladatra, 2-or bureaukratikus szervezeténél fogva sem, mert a törvényszerkesztési munkálatok csak ugy lehetnek sikeresek, ha több szakértő egyenlő tekintélyű eszméinek független nyilvánítása utján oly eszmecsere fejlődhetik, melynél az érvek súlya és nem a hivatalos tekintély döntő; már pedig a törvényhozási osztálynak bureaukraticus szervezete mellett az osztálytanácsosok véleményeit a felettök álló miniszteri tanácsos tekintélye parálisálja, ezét az államtitkáré, a két fogalmazó pedig szóba sem jöhet. De nem felelhet meg ezen osztály feladatának 3-szor azért sem, mivel ezen feladat a vele foglalkozók osztatlan tevékenységét igényli,