Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-136
304 136. országos ülés márczins 4. 1870. hogy még az sem alkalmaztatik, mert nem tehetem föl még a múlt kormányról sem, hogy ily czélszerütlenségeket megengedett, sőt megrendelt volna. Én azt gondolom, t. ház, hogy az igazságügyminiszter ur főfelügyeleti joga igen is kiterjed a megyei fegyintézetekre, azokkal ugyan nem rendelkezik közvetlenül, mint rendelkezik az országos fegyintézetekkel, de hogy ő, ki különben az országos igazságszolgáltatásra felügyel, az igazságszolgáltatás • ezen lényeges részere felügyelettel ne bírna, ezt — ugy gondolom — sem maga nem hiszi, sem az eddig követett elvekből nem következik. Én tehát bátor vagyok a miniszter ur figyelmét fölhívni ezen sajnos állapotra, és fölhívom gondoskodását arra, hogy a mennyiben azt, a nélkül, hogy uj költségekbe verjük a megyét, javítani és változtatni lehet, azt megtenni el ne mulaszsza. Tudom, hogy ő ugy a büntetőrendszer. mint a börtönrendszer reformjain dolgozik, hanem a mig azok valósulnak, addig évek fognak eltelni; azon reformok pedig, melyeket én emiitettem és ezeken kivül, meglehet, mások is, ha különös gondot fordit reájok, minden költség nélkül eszközölhetők; az emberiség és a haza polgárainak java pedig sürgősen kívánja, hogy ezen reformok soká el ne halasztassanak. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! Hogy reformokra e téren szükség van, én vagyok az utolsó, ki azt kétségbe vonni akarnám; hanem, fájdalom, azon reformok életbeléptetése még nem áll az én hatalmamban, mert a megyei fegyintézetek fölötti felügyelet ez idő szerint a megyék s a belügyminiszter hatásköréhez tartozik. Mihelyt az első bíróságokra vonatkozó törvényjavaslatot a törvényhozás megállapítja, akkor igen is első gondom lesz azonnal megvizsgálni a megyei fogházakat, és meg fogok tenni minden intézkedést azon czélra, hogy a megyei fegyházak addig is, a mig a börtönügy gyökeres reformját keresztülvihetnők, a büntetés humánus czéljainak megfelelő átalakítást nyerjenek. Hogyan vállalhatnék is én felelősséget magamra ily reformok keresztülviteleért, melyeknek költségei nem foglaltatnak az ón budgetemben; nem foglaltathatnak pedig ebben azért, mert az igazságszolgáltatásnak most a megyékben nincsenek állandó és elkülönített közegei. Én tehát az elkülönítést a költségvetésben sem tehettem addig, a mig a törvényhozás azt a megyékben meg nem teszi. A mig például a megyékben a szolgabíró és alispán csak másoá sorban tekinthetők bíráknak és első sorban politikai tisztviselők, a míg a megyei törvényszékek nem az állam, hanem a megye nevében szolgáltatják az igazságot, igen természetes, hogy fizetéseik is addig csak a megyei költségvetésben foglalhatnak helyet. így van ez a börtönügyre nézve is; e fölött is a megye gyakorolja a felügyeletet. Ez tagadhatlanul abnormitás, a melyen én lassankint segíteni akarok; s meg fogom köszönni a törvényhozásnak, ha minél előbb czélhoz fog juttatni. Arról pedig biztosíthatom a képviselő urat, mikép akkor a megyei fegyintézetek legszükségesebb reformjáról haladéktalanul fogok gondoskodni. (Élénk helyeslés.) Széll Kálmán jegyző (olvassa): A munkácsi fegyintézet 100,500 frt. Simay Gergely: T. ház! Nem mellőzhetem e rovatnál a t. ház figyelmét fölhivni oly tételre, melynek czime nem helyesen van fölvéve. A fegyintézetek egyik fő- és végczélja az, hogy a sokszor tudatlanság és szellemi műveltség hiánya miatt bűnre vetemedett fegyenczeket oktatás utján javítsa, és utóvégre visszaszerezze ismét a társadalomnak. Ily körülmények közt legkevésbbé indokolható azon eszköznél a gazdálkodás, mely e czélra leginkább közre kell, hogy működjék.^ Ezen orgánum a fegyintézeteknél a tanitó. Es itt, ha egybehasonlitást teszek minden fegyintézeteknél alkalmazott tanítók és írnokok közt, mely utóbbiak csupán írással, tehát mechanikus, semmi szakképzettséget nem igénylő munkákkal foglalkoznak, azt találom, hogy ezek közt mégis sokan vannak, kik nagyobb fizetést kapnak, mint az ugyanott alkalmazott tanítók, kiktől mégis szakképzettséget, némi tudományos készültséget várunk, kiknek működési tere sokkal magasabb; igen természetes, hogy ezt helyesen indokoltnak találni nem lehet. En részemről tehát az országos minden fegyintézeteknél alkalmazott tanítók részére a fizetés fölemelését kérem, nem nagy mértékben ugyan, hanem 500 forintról legalább 600 írtra. (FnlMáltások: Maradjon! Zaj. Szavazzunk! Elnök csenget.) Módosításomat írásban is beadom. Széll Kálmán jegyző (olvassa Simay Gergely módosüványát : Módositvány „az országos fegyintézetek" czime alatt előirányzott szükséglethez : „Az országos fegyintézeteknél alkalmazott tanítók évi fizetése 500 írtról 600 frtra emelendő."
