Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-136

298 !36 országos Ülés márezius 4. 1870. igen tág tere fog nyilni, melyen bebizonyíthatja, hogy mit előttünk most mondott, azt a gyakorlati életben i s követni fogja. — Csak engedje meg, hogy megkérjem, hogy ezen itt előttünk kifejtett igen szép s helyes elvekhez való tettleges ragasz­kodásának majd a törvényszékek rendezése al­kalmával sűrűbb jeleivel találkozzunk, (Felkiáltá­sok .- Ez ez l) mint eddig. A mi nagát a most szó­ban forgó kérdést illeti, én részemről ugy látom, hogy az egészre okot az adott, hogy egyátalá­ban az országgyűlésben a dolgok nem combina­tive vezettetnek, hogy mi nem egy kijelölt nyomon haladunk, hanem pillanatok szerint ugrándozunk, mert innen eredhetett az csak, hogy midőn egy későbbi törvény a törvény­székeket eltörölte, nem lett azonnal gondos­kodva arról, hogy azon törvényszékek teendői más törvényszékre törvényes utón átruház­tassanak. (Helyeslés bal felől.) S itt engedel­met kell kérnem, eszébe juthatott volna másnak is, de első sorban a gondoskodás okvetlenül a minisztériumot, s első helyen az igazságügymi­nisztert illette volna. Az országgyűlést azért vá­dolni, hogy két egymással ellentétes törvényt ho­zott, nem lehet, mert hisz minden ujitás a tör­vényhozás mezején abban áll, hogy uj, a régitől eltérő törvény alkottatik, s a törvények megvál­toztatása épen az, hogy a régiekkel ellentétes uj törvények alkottatnak; esak akkor áll elő a köte­lezettség, hogy gondoskodjunk azon hiányokról, melyek e változtatások folytán előállanak, és ha már ez ehnulasztatott az 1868. LIV. t. ez. al­kotásánál, megengedjen a miniszter ur Pulszky Ferencz : Megengedjük! Tisza Kálmán : Tudom, hogy Pulszky ur megengedi. (Derültség.) Megengedjen — mon­dom — a miniszter ur, bármit mond is az 18­68-ik évi országgyűlés elfoglaltságáról, egy pár §-os törvnyényel már akkor lehetett volna, de mindenesetre lehetett volna 69-ben gondoskodni, a helyett, hogy csak 1869 decemberben méltóz­tatott ez iránt törvényjavaslatot beadni. De kü­lönben is az országgyűlés, majd folytonosan, azt lehet mondani, együtt van. Igaz, az országgyűlés­nek sok dolga van, de méltóztassanak a teendő­ket osztályozni, méltóztassanak helyesen vezetni a ház ügyeit, és akkor igen is nem fog megtör­ténni az, a mi most megtörtént, hogy felteszem az első bíróságok szervezéséről hozott törvény tüzzel-vassal kereszt ül vitetett, már törvény 3 / 4 év óta, és még annak életbeléptetésére semmi sem történt, hanem akkor fognak igenis törvé­nyek alkottatni, olyankor, midőn azok életbe is léptettethetnek, vagyis nem fogjuk az időt elvesz­tegetni olyan törvények alkotásával, melyeket évek múlva lehet életbe léptetni, elhanyagolván azokat, a melyeknek szükségét mindennap érezzük. (Élénk helyeslés.) Ha igy méltóztatnak eljárni, mindezen hiányok nem fognak előfordulni. (Tetszés.) Különben én megjegyzem még azt is, hogy igen jól tudom, miszerint akkor, midőn a sajtó-törvények érdekében utasítások kiadására, az igen t. miniszter ur 1867-ben a ház hatá­rozata által felhatalmaztatott, teljes joga volt intézkedni, és azt egyátalában kétségbe nem vo­nom, de meg kell, hogy jegyezzem azt is, hogy 1867 óta, midőn a ház kénytelen volt határo­zat utján intézkedni, mert még máskép intézked­nie nem lehetett, már három év eltelt, és azóta ismét, — mondom — ha czélszerübben járunk el, ha nem oly törvényekkel töltjük az időt, a melyeket életbe nem lehet léptetni, hanem al­kotunk törvényeket, a melyek legszükségesebbek, lehetett volna már intézkedni törvény utján és törvény által, és nem volnánk még most is azon ideiglenes helyzetben. Én legalább kénytelen va­gyok itt is kifejezni azt, hogy egyátalában nem helyeselhetem az igen t. minisztérium azon elő­szeretetét, a melylyel az ily meghatalmazások, ideiglenes helyzet s hatalom gyakorlása iránt vi­seltetik. Most különben én részemről Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam határozati javaslatát párto­lom, de egyszersmind, mint a mely utoljára is nem ellenkezik azzal, kész vagyok Simonyi Ernő képviselő ur módosítását is elfogadni, e részben azon szempontból, nem mintha a miniszter a ren­deletek kiadására jogosítva nem lett volna, ha­nem azon szempontból, nehogy azon indokok fel­vételével helyeselni láttassunk azt, hogy három év mnlva is még az ideiglenesség kényelmes hely­zetében kíván maradni. Még csak azon kérdést vagyok bátor a t. miniszter úrhoz ezen alkalommal intézni, hogy mit gondol, azon rögtönözve szükségeltnek muta­tott törvényt a törvényszékek" s az első bíróságok rendezéséről, fogja-e valaha életbeléptetni? Mert tekintve azt, mily sürgetve volt mult esz­tendőben keresztülerőszakolva a házon , azt kellett volna hinni, hogy a magyar igazságszol­gáltatásnak vége van, vagy annak egy pár hó­nap múlva életbe kell lépni és a helyett elmúlt 3 / 4 esztendő, és még ezen egész budgetben, a mely 1870-re szól, nyoma sincs annak, hogy életbe léptetni szándékoznék azon törvényt; és kérdezem, hogy vajon azt hiszi-e, hogy Magyar­ország igazságszolgáltatásának hitelét nevelte az által, hogy már majdnem egy év előtt meg­ingatta minden első folyamodásu törvényszéknek helyzetét, a helyett, hogy helyébe mást tett vol­na? {Élénk helyeslés bal felől.) Horvát Boldizsár igazságügy ér: Kettőre kívánok felelni. (Halljuk!) Az első az, h ogy miért nem terjesztettem elő ezen három

Next

/
Thumbnails
Contents