Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-136

294 136. országos Ülés márczius 4. 1870. a mit tényleg mutat a már beterjesztett törvényjavaslat — nem sokkal ezélszerübb lett volna-e bevárni ezen beczikkelyezést, mint most ezen fogalom-zavarra szolgáltatni okot? Én, tiszt, ház, egyedül azért szólaltam föl, mert nem akarnám ezen bíróságokat már előre ezen költségvetés megszavazása által mintegy beczikkelyezni; nem pedig azért, mert én különösen a szölődézsma-váltságra vonatkozó bíróságot inkább kívánnám a megyék törvényszékére átruházni. Méltóztassanak meggondolni, hogy különösen a szőlőclézsma-váltságra szóló törvényczikk mennyire elmagyaráztatik. és micsoda abnormitások jönnek szőnyegre. Ott is, a hol én lakom, arra figyelmeztettem az illető jogbiztost, hogy a törvény szelleme szerint szőlőhegyenkint kellene bíróságokat alakítani, már csak költségkímélés és a váltság egyformasága szempontjából is, és ő mégis minden egyes birtokosnál, kinek két dézsmája van is, külön bíróságot állított föl, és holmi pesti, budai ügyvédeket nevezett ki, a mi pedig végtelenül sok költséget okoz, pedig mi közbirtokosok egy bírót akartunk, és a dézsmások is választottak volna magoknak másikat. Már most megtörtént, hogy a per fölebbeztetik, és ennek következtében az a két dézsmás kénytelen lenne perlekedni menni Nagy-Szombatba, pedig bizony nincs arra pénze, hogy oda menjen. És micsoda szomorú következménye lett annak, hogy talán a dézsmások tudatlanságából nem magok nevezték részökre a bírákat, hanem a jogbiztos nevezte azt ki. Ismerek olyan igy alakított bíróságot, mely 200 frtra szabta meg egy olyan hold szőlő váltságát, a melyet én is 40 írtért adtam oda. En azt hiszem, hogy meg lehet szavazni ezen összeget a rendkívüliek között, mert ezen bíróságok már valósággal fungálnak, hanem föntartom magamnak a jogot, hogy az illető törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ahhoz hozzászólhassak ; most csak azt akartam kijelenteni, hogy én óvást teszek az ellen, hogy ezen költségvetési tétel megszavazása által ezen bíróságok beczikkelyezetteknek tekintessenek. Simonyi Ernő: T. ház ! Én is, mint előttem szólott t. képviselőtársam, első alkotmányos elvnek és biztositásnak tartom azt, hogy csak a törvény által megállapított bírák ítélhessenek bármely honpolgárnak vagyona és személyes szabadsága fölött; ennélfogva a törvény értelmében nem alakult bíróságokat, miniszteri rendelet utján fölállított bíróságokat én olyanoknak el nem ismerhetem, melyeket a közadóból fizetni és főntartani kellene. Én részemről szükségesnek tartanám, hogy & hitel megtagadtassék. Azon körülmény azonban, hogy a szölődézsma-váltságra vonatkozó bíróság mégis a törvényben alapul, engemet is arra bir, hogy a Ghyczy Kálmán t. képviselő ur által beadott határozati javaslatot pártoljam. Azonban egy módosít ványt vagyok bátor tenni hozzá, épen azon oknál fogva, melyből a határozati javaslat kiindul, hogy t. i. csak a törvény által fölállított bíróság ítélhessen a honpolgáruk vagyona és személyes szabadsága fölött. A határozati javaslatban a többi közt az mondatik, hogy a sajtóperekben a bíráskodások ezen kerületi bírósághoz tartoznak. Miután azonban a jelenleg divatozó sajtóperelj arás nem a törvényben alapul, sőt egyenesen a törvény ellen létezik, (Igaz! Ugy van! a szélső bal oldalon) ezen szavakat „sajtóperekben! bíráskodás" — kihagyandóknak vélem. A minisztériumot fölhatalmazó 1848. XVIII. törvényezikk L1. §-a igy szól: „A minisztérium fölhatalmaztatik, hogy szorosan a büntető eljárásról szóló múlt országgyűlési javaslat elvei szerint az esküdtbiróságok alakítását rendelet által eszközölje." Ha a minisztérium azt tette volna, neín lenne semmi kifogásom ellene; de a minisztérium nem azt tette, hanem a nélkül, hogy törvényjavaslatot terjesztett volna a képviselőház elé, a nélkül, hogy törvény által tett volna valami változást, egyedül a háznak határozata által hatalmaztatta föl magát egy ettől egészen, lényegesen eltérő eljárást hozni be. Miután pedig az országgyűlés határozata nem törvény, ez által törvényt változtatni nem lehet, én a sajtóbiróságokat törvényesen létezőknek el nem ismerhetem, és ennélfogva a sajtóbiróságra vonatkozó szavakat kitöröltetni véleményezem. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Simonyi Ernő móáositványát.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: A mi magában nem törvényes, arra néteve soha nem fogom magamat azzal védelmezni, hogy ráfogjam a törvényességet. Magam is bevallottam, hogy ez eljárás, melyet követtem, nem volt szabályszerű, hanem a kényszerűség parancsolta azt rám, bevallottam ezt azon törvényjavaslat indokolásában, a melyet múlt évi deczember 1-én a vegyes királyi bíróságok beczikkelyezése tárgyában a ház asztalára letettem. Kénytelen voltam ezen bíróságokhoz áttenni a kincstár kártérítési követeléseit is: mert az 1868-kiXXIX-ik törvényezikk világosan kimondta, hog}

r a pénzügyi törvények végrehajtása körüli késedelem által okozott károk iránt a megtérítési keresetek a kerületi táblához tartoznak. Ellenben az 1868-ki LIV-ik törvényezikk reám parancsolt, hogy a kerületi táblákat oszlassam föl;