Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-124

124. országos Ülés február 18. 1670. 23 lyek nekem nem engedik meg azt,, hogy a t. képviselőtársam által felhozott nézethez csatlatkozzam. Egyébiránt nem tartozom azok közé, kik egyes vallásfelekezet előnyére talán az államnak bárminemű jogát, bárminemű vagyonát kívánják, óhajtják kibányászni. Legtávolabbról sem. Egyedül azok közé tartozom, a kik e kényes kérdést nem egyes hitfelekezet, de lehetőleg az összes országnépesség megnyugvására kívánják megoldatni, a kik a szoros igazság és méltányosság korlátai között el akarnak választani mindent a mi kétes, el akarnak választani mindent, a mi nem az országé, és az illető tulajdonosnak vissza kívánják adni; és mert a beadott módozatok közül szerintem azon indítvány, a melyet t. képviselőtársam Horváth Mihály nyújtott be, legczélszerübb, mert az nem odázza el a kérdésnek megfejtését, hanem bátran hozzányúl, és nem praejudieál semmiféle jognak, nem praeoccupal semmit, ezen indokoknál fogva én a ő indítványát egész készséggel elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Berzenczey László: T. ház! Attól félek, hogy most ez egyszer csalatkozni fognak várakozásukban, mert én a tárgyat oly fontosnak tartom, hogy egy csepp kedvem sincs humorizálni, attól tartva, hogy az előttünk fekvő tárgyban épen azon ezélt, melyet el akarunk érni, nem fogjuk elérni, sőt épen ellenségeinknek fogjuk malmára hajtani a vizet. A fanatismusnak legnagyobb ellenlensége a világon a tolerantia; és a fanatismusnak sikerülhet bennünket indulatba hozni és oly kifejezésekre ragadni, a melyek egy vagy más vallásfelekezet dogmáiba is átmennek. A szabad egyház kérdésében Pulszky képviselőtársam előhozta Amerikát. Valóban bámulattal hallgattam őt, hiszen egyszerre voltunk ott, és egyszerre néztük azokat a viszonyokat, és épen azért emlékezhetik, hogy egy kis különbség van köztünk és Amerika között, akár hogyan akarja Horváth Mihály képviselő nr kiegyenlíteni a dolgot; van különbség: az, hogy Amerikában igen is szabad egyház van a szabad államban, hanem ott ez alatt, nem csupán azt értik, hogy az egyik egyház független a másiktól, hanem egyik egyháznak papjai sem képeznek „statust in statu" ; és bármit mondjunk az 1848-ki törvényekről, ha most körülnézünk az országban, mégis azt kell mondanunk, hogy a katholikus egyháznak papjai még mindig „statust in statu" képeznek, (ügy van! bal felől.) Tovább menve, kívánom, hogy az egyház független legyen; de megkívánom más részről azt is, a mi itt a házban kérdés tárgyát képezi: hogy a nevelés ügye a lehetőségig független legyen az egyháztól. Itt tehát nem az a kérdés, hogy mi vágunk bele az egyház jogaiba, hanem mi követeljük, hogy az egyház ne vágjon bele az állam jogába ott, hol az állam az ő jogát föl akarja tartani. Amerikában, ha egy iskolának fölállításáról van szó, egy papságnak sem jut eszébe azt mondani, hogy azt ő fogja fölállítani, sőt tiltakoznak az ellen, hogy felekezeti iskola legyen, mert nincsen felekezeti iskola Amerikában. A kérdés az : ha ők lemondanak követelésükről az állam irányában, bizonyosan az államnak sincs érdekében, hogy az ő ügyeikbe avatkozzék. Három kérdés van itt. Első az állam, második az egyház, harmadik a katholikus egyház kérdése. Ezeket meg kell különböztetni. Oly vagyonról van szó, melyet senki sem fog kérdésbe hozni. Vannak papi javak, melyekről senki sem kételkedik, hogy az egyházéi; másodszor van nagyon, vannak alapítványok, melyek a katholikus státuséi; harmadszor vannak olyanok, melyek az államéi. Már most ezen kérdés hol fog eldöntetni? A képviselőház nem szólhat hozzá, sem a katholikus egyház átalában, sem a katholikus papság nem szólhat e kérdéshez, mig azon nagy mondásnak elég nem lesz téve : „add meg a császárnak, a mi a császáré, s az Istennek, a mi az Istené." Mig e kérdés, és pedig sajnos, vagyon kérdése meg nem oldatik — és én mint a katholikus egyitáz tagja, részemről kívánom, hogy megoldassák, és joggal kívánhatja minden képviselő, hogy fejeztessék be, — addig ezt eldönteni nem lehet. Itt a kérdés tehát csak e körül forog, nem a körül, hogy az állam monopóliumot akar gyakorolni; sőt ellenkezőleg mi azt kívánjuk, hogy a nevelésből egy felekezet se csináljon monopóliumot, hogy a tudomány csak egy felekezet monopóliuma legyen. Isten mentsen meg attól, hogy a papi jószágokat dobra verjék, és akkor majd aztán azt mondják, hogy fizessük a papokat, vagy pedig, hogy előálljon itt Miletics ur, vagy Wahrmann ur, és azt kívánja, hogy a papi jószágokat oszszuk el minden felekezet közt. Én azt hiszem, nincs ember, ki ezt kívánja, és azt mondom, becsüljük meg a régi intézményeket, ezt nem csak mint katholikus, hanem mint Pulszky ur monda, a tudomány érdekében mondom, és azt mondom Hugó Victorral: Mentsük meg, és ne bántsuk a régi történelmi emlékeket, még ha despoták emlékei is, és ne rontsuk össze, mert mind történelmi emlékek, és mind hozzátartoznak Franeziaország történelméhez. Ősi, bizonyos régi, s századokon fönálló intézmények öszszerombolása saját történelmünk összerombolása. En tisztelem ezeket, nem mint katholikus, s tiltakozom az ellen, hogy utóbbi beszédemben Rómáról szóltam volna. Midőn én Egyptom piramisaiban a múmiákat néztem, és arra gondol-