Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-124

2f 124. országos Ülés február 18. I870. tam, hogy vajon, ha ezek fölébrednének, mit mondanának : épen oly állítattál néztem Rómában ezer éves intézményeket, embereket a régi ruhákban és régi eszmékkel. (Derültség.) Valóban antiquarius szempontból érdekesek, és ihlettel tekintettem rajok. De tovább megyek, és azt mondom, hogy nagy kegyelettel van a múlt iráut a magyar nemzet, mert átalában vallásos nemzet; és én, meglehet, sok helyütt nagy aplausust kapnék, ha mást mondanék, hanem azt mondom, hogy tisztelem a vallásos érzelmet is. mely mindenki keblében él, és mely vallásos érzelem — nem akarok prédikálni, de ki kell mondanom — sok szenvedő embernek vigasztalást nyújt és az isteni félelmet, a törvény iránti tiszteletet nagyban elősegíti. En, ki igen is a régi magyar egyháznak híve voltam, azt mondom, hogy a régi magyar egyháznak igen sok érdeme van Magj^arország irányában; de mi székelyek, mi nem annjdra tudjuk tisztelni, mert mi azt tudjuk, hogy a mi keresztyénségünk régibb a sz. Istvánónál. Mi nem bámuljuk sz. Istvánt és sz. Lászlót, mert tudjuk, hogy volt keresztyénségünk már sz. István előtt, ha nem is méltóztatik Horváth püspök ur megengedni; s merem állítani még azt is, hogy nekünk Istenünk nem volt más mint Krisztus; ő természetesen nem tudja, kik voltak azok a régi szombatosok, a kik nagyapámat megölték, hanem annyit mondhatok . . . (Zaj, elnök csenget) és kérem a t. elnök urat, ne méltóztassék rósz néven venni, ha jól értettem a csengetésből, még azt is hiszem, a mielerusunk, a magyar papság nem is sz. Istvántól datáitatódik ós még az ő egyházi szertartásait sem Róma adta, hanem ugy vagyok meggyőződve, hogy ha a mint történt is, Indiába, Chinán át Tibetbe mennénk, és ha csakugyan be tudnék vinni oda egy infulás püspököt, a ki ott bíráskodjék, kinek ott lenne szentelt vize és a ördögöket űzhetné ki, ép ugy tőlünk eredtek nagyobbiészt azon szertartások, a melyek szerintök Rómától eredtek; és a tudomány épen a tisztelendő urak által fogja bebizonyítani, hogy az azoknál levő szertartások régi apáink institutiói, s hogy ezeket nem Rómából kaptuk, hanem mi hoztuk be. Ezeket csak azért hoztam elő, hogy minden katholikus, nem csak azért, mert katholikus, viseltessék tisztelettel vallása iránt, hanem mert múltja iránt is kell, hogy viseltessék tisztelettel; l és én merem állítani, hogy e szempontban con- i servativ vagyok, és merem mondani, hogy a magyar nemzetnek conservativnak kell lennie azért, hogy nemzetiségünket conserváljuk. Mindezeket áttekintve, még azt is hiszem, hogy a mivel Wahrmann képviselő ur beszédét ! kezdte, azt nem alkalmazta senkire; beszédét kezdte azzal, hogy nagy szókat, phrázisokat használnak, de hogy ki használja, azt nem mondta, hanem átalában reánk rakta, az egész képviselő házra, és azután mondott valamit, a miről azt hiszi, hogy nem phrázis. En nem tudom, kötelessége-e azoknak, kik azon oldalon ülnek, hogy valamit pártoljanak, a mi azon oldalról jön, csak azt látom, hogy Ghyczy képviselő ur véleményét tökéletesen pártolja, és azt mondja: igaz, miért nem terjesztette a miniszter ur az izraelita congressus határozatait a ház elé. Részemről magam is azon véleményben vagyok, hogy ha én miniszter lettem volna, bizonyára szintén nem terjesztettem volna ez ügyet a ház elé. Hanem meg is mondom a t. miniszter urnák, miért ? és miután tökéletes igazság, azt hiszem, nem fogja magát szégj^enleni, azt beismerni: azért, mert nagj^on is jó pápista (Derültség) ; de figyelmeztetem, hogy senkisem fél tőle ugj

? mint a papok, özek nem szeretik őt, sőt valóban sok ellensége van közöttük, habár szépet tesznek, mint miniszternek szemébe, hanem hogy nem erősen szeretik a papok, arról biztosithatom. (Derültség.) Ez neki, ugy látszik, nem egészen tetszik. Hanem hogy visszamenjek az autonóm gyűlésre, a mit megkezdtem: e tekintetben csak egy példát hozok íöl Fehér megyéből. Méltóztatik tudni, nekünk Erdélyben régi jogunk van, nem 1848-ban hozatott be, Erdélyben mi keservesen tartottuk fön a jogot, meg az egész hatalmas hierarchiát, mert ha a hierarchia hatalmas Erdélyben, ennek története rettenetes; előbb behozta k — Szent István alatt — a püspököket, azután a püspökök behozták a szászokat, azután a szászok legelőbb kergettek ki a püpököket, (Derültség) azután jöttek a protestánsok, ezek kikergették a katholikusokat, s azután ezek lettek a katholikusok fölött annyira zsarnokok, hogy soha katholikus protestáns fölött zsarnokabb nem volt. Ezért én csak oly barátja vagyok az enyedi consistoriumnak. mint a fehérvári püspöknek (Derültség.) De nem ezekről akartam beszólni, hanem csak azt akartam mondani, hogy ki lesz majd a bíró köztünk az autonómiában, ha ugy járunk, mint Pehérvárott jártunk ezelőtt két évvel. — Méltóztattak megengedni, hogy összegyűljünk; össze is gyülekeztünk és tanácskoztunk ; de azután valamennyi világi ellene volt az egyházaknak, és protestáltak. Erre azután megírtuk a jegyzőkönyvet, aláirtuk, megpecsételtük, és fölküldtük a minisztériumhoz; s mi is csak anynyit tudunk felőle, hogy ugy maradt a dolog mint volt. (Derültség.) Most már azt kérdezem a miniszter úrtól, itt is ugy lesz a dolog, ha az egyházak, és a két annyian összegyűlt vilá-