Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-124

2f 124. országos Ülés február 18. I870. tam, hogy vajon, ha ezek fölébrednének, mit mondanának : épen oly állítattál néztem Rómá­ban ezer éves intézményeket, embereket a régi ruhákban és régi eszmékkel. (Derültség.) Valóban antiquarius szempontból érdekesek, és ihlettel tekintettem rajok. De tovább megyek, és azt mondom, hogy nagy kegyelettel van a múlt iráut a magyar nemzet, mert átalában vallásos nemzet; és én, meglehet, sok helyütt nagy aplausust kapnék, ha mást mondanék, hanem azt mondom, hogy tisztelem a vallásos érzelmet is. mely mindenki keblében él, és mely vallásos érzelem — nem akarok prédikálni, de ki kell mondanom — sok szenvedő embernek vigasztalást nyújt és az is­teni félelmet, a törvény iránti tiszteletet nagy­ban elősegíti. En, ki igen is a régi magyar egyháznak híve voltam, azt mondom, hogy a régi magyar egyháznak igen sok érdeme van Magj^arország irányában; de mi székelyek, mi nem annjdra tudjuk tisztelni, mert mi azt tudjuk, hogy a mi keresztyénségünk régibb a sz. Istvánónál. Mi nem bámuljuk sz. Istvánt és sz. Lászlót, mert tudjuk, hogy volt keresztyénségünk már sz. Ist­ván előtt, ha nem is méltóztatik Horváth püs­pök ur megengedni; s merem állítani még azt is, hogy nekünk Istenünk nem volt más mint Krisztus; ő természetesen nem tudja, kik voltak azok a régi szombatosok, a kik nagyapámat megölték, hanem annyit mondhatok . . . (Zaj, elnök csenget) és kérem a t. elnök urat, ne mél­tóztassék rósz néven venni, ha jól értettem a csengetésből, még azt is hiszem, a mielerusunk, a magyar papság nem is sz. Istvántól datáita­tódik ós még az ő egyházi szertartásait sem Róma adta, hanem ugy vagyok meggyőződve, hogy ha a mint történt is, Indiába, Chinán át Tibetbe mennénk, és ha csakugyan be tudnék vinni oda egy infulás püspököt, a ki ott bíráskodjék, kinek ott lenne szentelt vize és a ördögöket űz­hetné ki, ép ugy tőlünk eredtek nagyobbiészt azon szertartások, a melyek szerintök Rómától eredtek; és a tudomány épen a tisztelendő urak által fogja bebizonyítani, hogy az azoknál levő szertartások régi apáink institutiói, s hogy eze­ket nem Rómából kaptuk, hanem mi hoztuk be. Ezeket csak azért hoztam elő, hogy minden katholikus, nem csak azért, mert katholikus, vi­seltessék tisztelettel vallása iránt, hanem mert múltja iránt is kell, hogy viseltessék tisztelettel; l és én merem állítani, hogy e szempontban con- i servativ vagyok, és merem mondani, hogy a ma­gyar nemzetnek conservativnak kell lennie azért, hogy nemzetiségünket conserváljuk. Mindezeket áttekintve, még azt is hiszem, hogy a mivel Wahrmann képviselő ur beszédét ! kezdte, azt nem alkalmazta senkire; beszédét kezdte azzal, hogy nagy szókat, phrázisokat használnak, de hogy ki használja, azt nem mondta, hanem átalában reánk rakta, az egész képviselő házra, és azután mondott valamit, a miről azt hiszi, hogy nem phrázis. En nem tu­dom, kötelessége-e azoknak, kik azon oldalon ül­nek, hogy valamit pártoljanak, a mi azon ol­dalról jön, csak azt látom, hogy Ghyczy képvi­selő ur véleményét tökéletesen pártolja, és azt mondja: igaz, miért nem terjesztette a miniszter ur az izraelita congressus határozatait a ház elé. Részemről magam is azon véleményben va­gyok, hogy ha én miniszter lettem volna, bizo­nyára szintén nem terjesztettem volna ez ügyet a ház elé. Hanem meg is mondom a t. minisz­ter urnák, miért ? és miután tökéletes igazság, azt hiszem, nem fogja magát szégj^enleni, azt beismerni: azért, mert nagj^on is jó pápista (De­rültség) ; de figyelmeztetem, hogy senkisem fél tőle ugj ? mint a papok, özek nem szeretik őt, sőt valóban sok ellensége van közöttük, habár szépet tesznek, mint miniszternek szemébe, ha­nem hogy nem erősen szeretik a papok, arról biztosithatom. (Derültség.) Ez neki, ugy látszik, nem egészen tetszik. Hanem hogy visszamenjek az autonóm gyűlésre, a mit megkezdtem: e tekintetben csak egy példát hozok íöl Fehér megyéből. Méltózta­tik tudni, nekünk Erdélyben régi jogunk van, nem 1848-ban hozatott be, Erdélyben mi keser­vesen tartottuk fön a jogot, meg az egész hatal­mas hierarchiát, mert ha a hierarchia hatalmas Erdélyben, ennek története rettenetes; előbb be­hozta k — Szent István alatt — a püspököket, azután a püspökök behozták a szászokat, azután a szászok legelőbb kergettek ki a püpököket, (Derültség) azután jöttek a protestánsok, ezek kikergették a katholikusokat, s azután ezek let­tek a katholikusok fölött annyira zsarnokok, hogy soha katholikus protestáns fölött zsarno­kabb nem volt. Ezért én csak oly barátja vagyok az enyedi consistoriumnak. mint a fehérvári püspöknek (Derültség.) De nem ezekről akartam beszólni, hanem csak azt akartam mondani, hogy ki lesz majd a bíró köztünk az autonómiában, ha ugy járunk, mint Pehérvárott jártunk ezelőtt két évvel. — Méltóztattak megengedni, hogy összegyűljünk; össze is gyülekeztünk és tanácskoztunk ; de az­után valamennyi világi ellene volt az egyházak­nak, és protestáltak. Erre azután megírtuk a jegyzőkönyvet, aláirtuk, megpecsételtük, és föl­küldtük a minisztériumhoz; s mi is csak any­nyit tudunk felőle, hogy ugy maradt a dolog mint volt. (Derültség.) Most már azt kérdezem a miniszter úrtól, itt is ugy lesz a dolog, ha az egyházak, és a két annyian összegyűlt vilá-

Next

/
Thumbnails
Contents