Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

274 135. országos illés márzzius 3. 1870. Azt mondja a t. képviselő ur továbbá, hogy az 1861-ki és 1867-ki gyakorlat a 3 évi szervezést megszüntette, pedig ez nem áll. Az 1848: xVII4k t. ez.,—melyre a t. képviselő ur állítását leginkább fekteti, és melyre valahányszor szüksége van, mindig hivatkozűi szokott, — a megyékben nyíltan és határozottan minden tisztújítást eltörölt. Erre a t. képviselő ugyan nem hivatkozott, de azt mondja, hogy az 1861-ki és 1867-iki gyakorlat az ellenkezőt mutatta, mert akkor tisztujitások tartattak; ámde — mint mondám — meggyőződésem szerint a positiv törvény ellenében a gyakorlati érv sohasem alkalmazható és legkevésbbé az 1861-ki és 1867-ki gyakorlat — mert az átmeneti gyakorlat volt — az 1848-ki törvénynyel szemben. Ha a t. képviselő ur vádállitását arra fektette volna, elvárván a miniszter úrtól, hogy Magyarországban a már tarthatlanná vált igaz ságszolgáltatást megszüntesse, és a még hiányzó törvényjavaslatot a törvényszékek rendezésére nézve a ház asztalára letegye, akkor tökéletesen csatlakoztam volna hozzá; de midőn a positiv törvény ellenében a már tarthatlanná vált állapotot továbbra is föntartani akarja, akkor sajnálom, hogy e szándékát nem helyeselhetem ; mert én megvallom, hogy a mostani igazságszolgáltatás — hogy egy képviselő ur múltkori kifejezésével éljek — minden absurdum közt a legnagyobb absurdum; mert itt minden történik az igazságszolgáltatás örve alatt: a legnagyobb igazságtalanság, a legnagyobb visszaélés. Csak egy esetet, mely legközelebb történt, hozok föl. Bács megyében egy világos adóssági per 10 év óta folyt, mert az iratok három ízben elvesztek, végre Ítélet hozatott, melyet a legfelsőbb törvényszék is helybenhagyott; az ítélet végrehajtás alá került, s ekkor egy bizonyos egyén 700 frtnyi vadium letételével megvette a végrehajtás alá vont ingatlant oly föltétel alatt, hogy 3 hó alatt tartozik a vételárt lefizetni. A vásárló időközben a fizetést megtagadta, és midőn a fél a vásárló kárára is árverést kért, a periratok ismét elvesztek. Ily igazságszolgáltatást akarunk továbbra is fentartani? akarjuk, hogy ily igazsagzzolgáltatás által Magyarország hitele tönkre tétessék ? Ezt ón egyátalában nem helyeselhetem. Azt is fölhozta a képviselő ur, hogy az igazságügyminiszter ur a szervezést azért halasztja, mert nyomást akar gyakorolni némileg a közvéleményre és a jövő választásoknál korteskedési eszközül akarja használni. Én ugyan ezen utolsó állítását kereken tagadom, de magam is igen sajnálom, hogy a már Julius havában keresztülment törvénykezési szervezet még ma sem valr'sittatott. Hanem bocsássa meg a t. ház, ha nyíltan és határozottan megmondom, — mert őszintén megvallva soha a helyeslést vagy helytelenítést nem kerestem, s azért nyíltan szólok — ha számolunk magunkkal, a minisztériumot vádolhatjuk-e azzal, hogy ő az oka annak, miként ezen törvénykezési szervezet nem valósittatott? Ha a t. háznak, illetőleg annak egyik részének, nem mondom egyátalában, de részének — kedve telik a költségvetés tárgyalásánál mindent fölhozni, csak azt nem, a mi a dolog érdemére tartozik; ha előhozzák a eoelibatus eltörlését, a papi jövedelmek elfoglalását, a hierarchia megsemmisítését, a népesség szaporításának a papok befolyása által eszközlését: (Derültség) akkor bocsánatot kérek t. ház, ha ekként a költségvetés tárgyalásával hónapokat fogunk eltölteni, akkor tessék elhinni, hogy a reformkérdések keresztülviteléről szó sem lehet. Megengedem, hogy némely képviselő ur (Egy hang: Németh Albert!) 3 esztendő múlva, midőn számolni fog választóival, nagy haraggal fogja nekik elmondhatni : mindent akartunk, — akartuk a reformot, akartuk, hogy lányaitokat papok vegyék el, hogy jószágaik jussanak a mi kezünkbe, — de a kormány akadályozott mindezek keresztülvitelében; (Elénk helyeslés) de ez t. ház, az ország javára nem elég! Irányi képviselő ur a codifieatiót hozta föl és azzal vádolta a már most 3 év óta hivatalban levő igazságügy minisztert, hogy a codificatió kérdésében mit sem tett. Igaz, foóhajtása az országnak, hogy a codificatió ügyében történjék már valami; de utalom az igen t. képviselő urat, kinek jeles tudományát és szép ismereteit ismerjük mindnyájan, tekintsen vissza : hogyan haladt ezen ügy Francziaországban, hol a törvényszékek már szervezve voltak és a codificatióaoz, az úgynevezett „Code Napóleon" megalkotásához mégis 14 év kellett. Magyarországban 1836-ban már ki volt küldve a codificáló bizottság. A forradalom csak 1848ban következett be, és Magyarországban a codificatió időközben még sem történt meg, törvénynyé nem vált. Fölhozott még a képviselő ur egy igen sajnos esetet, mely, őszintén megvallva, ón rám is fájdalmasan hatott, miután az, kit ő emiitett, én nekem is igen t. jó barátom volt. Azonban én az ily előzményeket egyátalában nem fogadhatom el. A kegyelmezést soha ne erőszakoltassuk senkinél. Ez esetben igaza lehet a képviselő urnák, hogy talán t. barátom betegsége megkívánta volna, hogy más helyre tétessék át, de ha ezt előzményül veszszük, ha ezt alkalmazzuk más esetekben, higye el a t. képviselő ur, hogy azt sokan nem fogják akarni, mert oly eset is állhat be, hogy midőn nem beteg ember elitéi-