Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-135
139. országos ii!t mány egyes tagjainál, sem itt a háznál, hogy — mint én óhajtottam volna — az ország intézményének megváltoztatására, annak törvényes s alkotmányos alapra leendő állítására nézve mindjárt kormányzásának első perezében tette volna a kellő intézkedéseket. S mert ez a meggyőződésem, nem marad más választásom, mint hogy az igazságügymii nszter ur vagy szabadelvüségét, vagy tetterejét vonjam kétségbe. (Helyeslés hal felől,) Perczel Béla: T. képviselőház! (Zaj. Elnök csenget.) Én ugyan az országgyűlési teendők menetelére nézve nem tartom valami nagy szerencsének vagy haszonnak, hogy minden miniszter budgetjének tárgyalását egy átalános tárgyalás előzi meg. (Ohó! bal felől) Azonban miután ez már szokásossá vált s miután a jelenleg folyamatban levő átalános discussio alkalmával némely dolgok felhozattak, nem tehetem, hogy ezekre nézve észrevételeimet a t. képviselőház előtt meg ne tegyem. Különösen Irányi képviselő ur előadására nézve (Zaj. Elnök csenget.,; vagyok bátor egy pár megjegyzést tenni, 0 felhozta, hogy az annyira szükséges büntetőtörvény s polgári törvény mind eddig elkészülve nincsen. Felhozta, hogy mennyire szükséges mind ez s annak mulasztásával különösen az igazságügyminiszter urat vádolta. Én azt hiszem, ha a t. képviselő ur fontolóra vette volna, hogy egy büntetőtörvény vagy egy polgári törvény elkészítése nem egy pár hétnek vagy egy pár hónapnak munkája ; ha fontolóra vette volna, hogy minden miniszter, úgyszintén az igazságügyi miniszter is, az év 12 hónapjának legalább is 8 / 4 részét a veres székben kénytelen tölteni; ha fontolóra vette volna, hogy azonkívül a miniszter urnák mindenféle kormányzati dolgait sem szabad elmulasztania : akkor nem hiszem, hogy a t. képviselő ur maga is be nem látta volna, miszerint ezen megtámadása nem eléggé indokolt. Felhozta képviselő ur a perrendtartást; előhozta annak számos hiányait s felhozta azt, hogy ezen perrendtartásnak tulajdonitható egyedül az, hogy a pereknek elintézése annyira feltorlódott az országban, hogy, — a mint előadta — a felső bíráknál ezer számra hevernek az elintézetlen perek. Nem fogom tagadni, hogy e perrendtartásnak vannak hiányai, azonban méltóztassék viszszaemlékezni ezen perrendtartásnak keletkezésére s akkor be fogja látni a képviselő ur, hogy hasonlólag igazságtalan volt az igazságügyminiszter iránt akkor, midőn ezen perrendtartást egyedül az ő hibás eljárásának tulajdonította. Méltóztassék figyelembe venni, hogy ezen perrendtartás, mely jelenleg életbe van léptetve, márczius 3. 1870. 271 tulajdonkép már nem is azon perrendtartás, melyet az igazságügyminiszter az országgyűlés elé terjesztett. Különösen méltóztassék figyelembe venni azt, mit Bujanovics barátom is felhozott, hogy épen az igazságügyminiszter ur volt az, ki belátta, hogy a felsőbb bíróságnak egy helyen való öszpontositása helytelen, hogy a czólnak meg nem felel és eredetileg szándéka volt a kir. táblát több táblára felosztani. És nem ő rajta múlt, hogy ezen igen szükséges és elkerülhetlen intézkedés életbe nem lépett. (Igaz: Ugy van! jobb felől.) A mit képviselő ur mondott, hogy különösen a felsőbb bíróságoknál roppant a száma azon pereknek, melyek elintézésre várnak, ez nem fog oly rémkép gyanánt állni előttünk, ha meggondoljuk, hogy ez nern egyedül a perrendtartásnak tulajdonitható. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a múlt 1869. évben egy hónapig a felsőbb bíróságok egészen szüneteltek; miért? mert a helyiségeket át kellett változtatni, azon kívül bejött az uj szervezet. Már pedig tudjuk, hogy egy uj organisatio keletkezésének mennyi akadály áll útjában, és mindez bizony sok időt vesz igénybe. Nagyrészt ennek tulaj donitható tehát az, hogy oly nagy azon perek száma, melyek eddig el nem intéztettek. Máttyus képviselő ur beszédében különösen azon intézményt adta elő, mely a kir. ügyészség vagy pedig közvádló nevezete alatt a költségvetésben előfordul. — 0 igen erősen hangsúlyozta, hogy a szabadságnak mily rettentő veszélye rejlik ezen intézményben, és azon meggyőződését fejezte ki, hogy oly országban, melyben közvádló van, ott a polgárok közöl saját szabadságára nézve senki sincs biztosítva. (Mátytyus Arisztid közbeszól: Nem mondtam azt!) Én kérdem a t. képviselő urat: fog-e ő a polgárisult államok közt egy államot is találni, (Felkiáltás hol felől: Anglia!) melyben közvádló nem volna, és akkor, midőn a képviselő ur a történelmet is felhozta és abból adatokat kívánt elősorolni, hogy a kir. ügyészek mily roppant ellenségei voltak a közszabadságnak : engedje meg, hogy én az általa elősorolt történelmi adatokat egygyel megtoldjam, miről neki is van bizonyosan tudomása, hogy t. i. találkozott, a kir. ügyészek közt olyan, a ki midőn egy bizonyos egyénnek perbefogatása iránt felhivatott, azon véleményét fejezte ki, hogy ezen perre nézve a törvénykönyvben czimet nein talál. — En ezt csupán azért kívántam a t. képviselő urnák e tekintetbeni hivatkozásaira nézve megjegyezni, hogy én nem a közvádlói intézményben találom az állampolgárai szabadságának veszedelmét, hanem egyedül abban fognám találni, ha bármely oly intézkedés jönne létre, mely a polgárokat
