Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-135

270 135. országos ülés márczius 3, 1870. nem — kellő tapintattal intézték el, és a felségsértőket egy hótól 6 hóra terjedő fogságra ítélték, mert azok nem voltak egyebek, mint közönséges korcsmai garázdálkodók. Azon perekben, melyeket átvett az igazgatóság, a királyi tábla egy és másfél évi fogságra terjedő Ítéletet hozott ugyanazon tárgyú felségsértési ügyekben. Hol tehát a katonai bíróság kellő tapintattal, természetes észszel és belátása alapján engedékeny ítéletet hozott: ott a királyi tábla a közvádló jbefolyása s úgyszólván nyomása alatt, kelleténél szigorúbb és igazságtalanabb ítéletet hozott. Ezek tények, t. ház, melyeket oly forrásból merítettem, melyben az igazság valósággal föltalálható. Szemben ez állapottal nem tartom fölöslegesnek többször is ismételni, hogy Magyarországban nem birói hatóság, hanem egy ember kezében van mai nap is a polgárok természetes szabadsága fölötti intézkedési jog; ez állapot, e tény ellenében nem vagyok képes az igazságügyminiszter urat menteni. Vajon azért, mert ő eodificáini csak organice akar, mert ő tudja azt, hogy nem lehet minden jogintézményt, habár rósz legyen is az, egyszerre megsemmisíteni, hanem bizonyos organicus módon kell eljárni, vajon, mondom, ezért nem nyúlt az igen t. igazságügyi miniszter ur ezen intézményhez ? Nem hiszem, hogy ezt kívánja válaszolni, mert ezt belátni nem lennék képes. Vajon azért, mert a büntető eodex, a polgári törvény, a kereskedelmi és csődtörvény nem alakíttattak újjá, azért nem akarta a kir. ügyigazgatóság, habár törvényes, de nem alkotmányos hatáskörét megnyirbálni? Hogy ezt nem tette, az keltette bennem a sajnálat azon mély érzetét, a melyet elhallgatni nem tudok, és a melyet e házban az ország szine előtt, az igen t. igazságügyminiszter úrral szemben kifejeznem kell. Én, t. ház, azt óhajtottam volna, hogy az igen t. igazságügyminiszter ur egyszerűen törvényjavaslatot adott volna be, a mely szerint a vizsgálat vezetését azon közbűntények tekintetében, a melyekre nézve mai napig a királyi ügyigazgató, a közvádló és egyszersmind a vizsgálatot vezénylő közeg, a királyi táblára ruházta volna át. Ő a polgári ügyekben elvette a kir. táblától az elsőfokú bíráskodást, s igen helyesen; a közbüntényekre nézve pedig meghagyta. Ha meghagyta azon közbüntényekre nézve, a melyek eddig is a királyi tábla bíráskodása alá tartoztak, azt hiszem, csak egy, a mostani büntető eljáráshoz hasonló és annak egyes szabályainak épen megfelelő uj eljárás léptetett volna törvényileg életbe, ha a törvény által mondatja ki ( azt, hogy ezen közbűntények tekintetében a vizsgálat vezetésével ép ugy, mint minden más bűntényeknél, a királyi tábla bizatik meg. Egy tollvonással kitörölte volna így Corpus Jurisunkból ezen igazságtalan törvényt, melyet a hatalomnak és Bécsnek nemzetellenes törekvései oda beerőszakoltak, és mely egész mostanáig föl tudta magát tartani. T. képviselőház! Egy esetleges vád vagyis szemrehányás ellen kell magamat eleve is védenem, és ez az: hiszen nekem tudnom kell, hogy a birói szervezési törvény már elkészült; nekem tudnom kell, hogy .ott már királyi ügyészekről van szó, a melyek ugy az első bíróságoknál, mint minden felsőbb bíróságoknál alkalmaztatnak; sőt tudnom szabad, ha nem kell is, mert ellenzéki képviselő vagyok, azt is, hogy az igen t. miniszter ur szándéka a királyi ügyigazgatóság mostani institutiójának alkotmányellenes jogkörét szabályozni. Azt mondhatni tehát, hogy ezt tudnom kell; de ez nem szolgálhat indokul arra, hogy ne legyek jogosulva e tárgyban fölszólalni ; mert először én nem tudom, mikor lesz a t. ház azon szerencsés helyzetben, hogy tényként fogja constatálhatni az uj birói szervezésnek tényleges fölállítását ; másodszor még azt sem tartom elegendőnek, hogy a birói szervezési törvény oly alakban, a mint én arról egyet-mást már hallottam, alkalmas legyen ezen baj orvoslására, mert mindenesetre kell a miniszternek a régi törvényekkel szemben, a kir. ügyigazgatóság mostani állásának megváltoztatására vonatkozó uj törvényt is előterjeszteni, pedig hogy a birói szervezési törvény mellett még ilyen javaslatot is készíttetett volna, és ilyennel a házat meg akarná mielőbb örvendeztetni, arról nem tudok semmit, nem hallottam semmit, nem olvastam semmit. Védve vagyok tehát azon szemrehányás ellen, hogy engem csak azon ellenzéki viszketeg vezet, mintha a miniszternek egy kellemetlen perczet akartam volna okozni, vagy hogy oly megtámadással illettem, a mely elveszti élét az által, hogy ő elő fogja terjeszteni az említett törvényjavaslatot. Tisztelt képviselőház! Az igazságügyminiszter úrról (Halljuk!) sokan, az ország nagy része szereti azt mondani, hogy ő par exccdlence szabadelvű. (Halljuk!) En tudom azt, t. képviselőház, hogy egy miniszter, ha még oly jó akarattal bir is . — mert egy egész cabinet tagja — függetlenül, mellőzve azon befolyást, mely más oldalról a cabinet több tagja által reá talán gyakoroltatik, nem működhetik sem a közkormányzat, sem a törvényhozás, vagyis a codificálás terén. Ezt tudom s beismerem, de azt hiszem, hogy az igen tisztelt miniszter ur nem ütközött elhárithatlan akadályokba, sem a kor-