Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-134
134. országos ülés márczius 2. 1870. 249 ságra, társadalmi időtöltésre alakult egyesületeket segélyezni. (Helyeslés.) Sehol a világon nincs — tartozzék bár ezen elubb-nak, easinónak vagy akár mi néven nevezendő körnek tagja egyik vagy másik nemzetiséghez, és legyen akár mi féle társadalmi vagy mulatsági ezélja — űincs sehol az, hogy az állam föladata legyen a segélyezés. Tessék alakítani easinókat, clubbokat azoknak, kik óhajtják magokat e téren mulatni. (Helyeslés.) Ez nem levén a mi föladatunk, én nem látom át, hogy bizonyos társulatokat, melyek magoknak néprnüvelődési ezirnet adnak, de utoljára is nem egyebek, mint casinók, miért támogassunk? De ha tisztán a végett egyesülné- j nek, hogy a tudományt és a népet műveljék, s j alakulnának társulattá, én még akkor sem vol- | nék hajlandó segélyezni, megmondom miért: mert én e részben nem értek egyet Jókai tisztelt barátommal. (Halljuk!) Jókai tiszt, barátom azt mondja : az által, ha mi egyik vagy másik társulatnak államsubventiót adnánk, módja lesz a kormánynak ezen társulatok belügyeit ellenőrizni. En részemről nem szeretem, hogy a kormány az egyesületi dolgokba beleavatkozzék, (Átalános helyeslés) és ezen szempontból én részemről ellene vagyok annak, hogy subventiót adjunk, mert elismerem, hogy a subventió csak- i ugyan följogosítaná a kormányt arra, hogy e j társulatokat ellenőrizze. Népniűvelőclésre, mulat- j sági egyletekre tessék mindenkinek egyénileg összetenni a pénzt; bizzuk minden clubbnak, minden nemzetiségnek vagyonát magára, terjeszsze azzal a műveltséget, szerezzen azzal időtöltést: ez az ő dolga. (Helyeslés.) Egyébiránt, hogy mi, vagy legalább sokan í közölünk ily czelokra nem vagyunk tán néze- j tünk ellen is hajlandók áldozni, annak megvan ! egy igen fájdalmas oka, és ez az ok egyenesen azon képviselőtársainktól származik, kik itt ülnek. Megbocsássanak nekünk ezen képviselőtársaink, ha mi napról napra minden kérdésnél, minden igaz ok nélkül látjuk a kicsinyes kötekedest, (Tetszés. Ugy van) és arra törekvést, hogy a nemzetiségi kérdést mindenbe belevegyitsék anynyira, hogy midőn itt nemzeti múzeumról van szó, fönakadnak czimében, mikor nemzeti színházról van szó, fönakadnak annak leteli kérdésében : akkor természetes, hogy nem igen leszünk hajlandókká támogatásukra lenni olyankor sem, mikor különben , — habár olyanokat kérnek is, melyek ellenében elvi oppositió van, — azt mondanók : jól van, nem értünk ugyan egyet mindenben,- nem szeretjük például a kormány ellenőrzését belevinni mindenbe, hanem legyen a jó harmónia kedvéért! De ezt nem ugy idézzük ám elő, a mint ők cselekszenek. (Élénk helyeslés.) Ha ma az ellen van kifogásuk, hogy a KÉPV. H. KAPLÓ 18f£ VI. nemzeti muzeumot igy nevezik, holnap talán azt is fogják követelni, hogy ezen országnak már ne legyen neve Magyarország, (Ugy van!) mert ugyanazon joggal azt is kérhetnék. (Miletics Szvetozár közbeszól : Ne is legyen! Átalános visszatetszés. Szónok szenvedélyesen:) Tehát mi legyen a neve 1 ? Mit mondjak azon fenyegetésekre, a melyek itt ma is két-három képviselő részéről tétettek? az egyik a macskakörömről beszélt, a másik egyenesen azt mondja, hogy arra akarják föntartani egyletüket, hogy a magyar nemzetiség terjesztése ellenében dolgozhassanak, mintha mi tüzzel-vassal terjesztenők nemzetiségünket; midőn mi arról lehetne inkább vádolni bennünket, hogy azt sokszor gyáván megtagadjuk! (Átalános helyeslés.) A mi azt illeti, hogy azon egyletet épen azért akarják föntartani, hogy a magyar nemzetiségnek hatályosan ellenállhassanak; akkor ne könyörögjenek pénzért annak segélyezésére. Tessék azt saját zsebökből föntartani. A mi pedig mindezen fenyegetéseknek következményeit illeti, melyeket mint egy nagy veszedelmet lebegtetnek fölöttünk, a mint azt egyik képviselő ur Arad megyéből adomában is illustrálta, a másik pedig macskakörmökről beszél : ezeket mint olyan, a levegőben szárnyaló és fejünk fölött lebegő veszedelmet emlegetik, én arra — megbocsássanak — hanem a legnagyobb nyugodtsággal csak azt mondóm: (Több román képviselő: Szép nyugodtság!) Erre igazán nyugodtan felelek, mert teljes önérzetével nemzetem életének és tapasztalatainak : (Több hang: És erejének!) Mi már nagyon sokat kiállottunk, nagyon régóta; (Több román képviselő: Mi is!) elnyomtak, — az igaz — kínoztak: eleget, hanem azért mégis élünk, és élünk nem ilyen gyerekes fenyegetődzések ellenében, (Élénk helyeslés és tetszés) hanem élünk a muszka ellenében, élünk az osztrákok kínzásai után; itt vagyunk és itt leszünk! (Zajos tetszés és éljenzés.) Paulini-Tóth Vilmos: A vitának ! most e perczbeni élessége után ítélve, ugy látszik, vesztett ügyet fogok védelmezni. (Igaz!) Ennek daczára azonban, hogy soknak talán visszatetszik, én mégis erősen hiszem és remélem, hogy ügyem nem lesz vesztett. Hanem, hogy azokat, miket mondani fogok, a t. ház figyelembe véve, javaslatomat, illetőleg már most egy más javaslatot — mert szándékom saját javaslatomtól elállani, miután az a Jókai Mór képviselőtársam javaslatában benfoglaltatik, — remélem, a t. ház kellőleg méltámyolni fogja. Nekem, ugy látszik, hogy kiváltképen az én 32
