Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-134

248 134. országos Ölés márczius 2. 1870. én is oda megyek. Nem kellene azon sem csodálkozni, hogy ha valaki a múzeumra tett költségekre is kifogást tenne, mert, kérem, Miletics képviselőtársam indítványozta, hogy a magyar nemzeti múzeum helyett e czim tétessék: magyar országos, állami. Ez, ugy hiszem, sem több, sem kevesebb, mint nemzeti magyar múzeum. És ez indítványt mégis elvetették. Pedig épen azért, mert magyar nemzeti múzeumnak neveztetik, következtetjük, hogy mindent csak is kizárólag a magyar nemzetnek akarnak adni, s más nemzeteknek semmit. (Felkiáltások: Csak magyar nemzet van! Hát az ország nem magyar! ?) Nemzetek többen vannak az országban. A t. miniszter ur továbbá azt monda, hogy Hódosiu képviselőtársam állításai által az tüntetik ki, hogy a románok a culturának ellenségei, s e tekintetben tiltakozott a t. miniszter ur. Tiltakozni joga van mindenkinek, azt tudom, s csak azt nem tudom, hogy kinek nevében tiltakozott? Ha a románok nevében tiltakozott, akkor erre nézve azon megjegyzésem van, hogy az egészen fölösleges volt, mert egyrészt Hódosiu állításaiból azt következtetni, mit a miniszter ur állított, nem lehet, másrészt a román nép védelmére mi magunkat elégségeseknek tartjuk. Hogy Hódosiu és Miletics t. képviselőtársaink azt mondották, hogy költségvetésének némely tételéből is kitűnik a magyarositási szándék : azon sem kell csodálkozni legkevésbbé sem, mert csak tegnap a kormánypártnak egy igen tekintélyes tagjától, Pulszky Ferencz úrtól, nem tudom hogy csúszott ki, de kicsúszott azon mondat: hogy akkor mag3~arositani lehetett volna. Engedelmet kérek: tehát ugy látszik, az akarat megvolt, s megvan most is a magyarosításra. Bizony hiába viszünk sokszor macskát a zsákban, mert annak a körme mégis kilátszik, akár hogy takargatják; és mi a macska körmét a zsákból, bármint takargaták, meglátok eddig is, s meg fogjuk látni jövendőre is. Tisza Kálmán képviselőtársunk hazafiságunkat és közös hazaszeretetünket vonta kétségbe, (Felkiáltások: Igaz!) valamint azon képviselő urnák, a ki közbeszólott s azt mondja: hogy igaz, ugy Tisza képviselő ur állítására én azt mondom, hogy nem igaz, s állításomat a história is bizonyítja, mert méltóztassék a történelmet fölütni, és meggyőződhetik mindenki, hogy a románok a trón és a haza ellen soha fegyvert nem emeltek; de azok védelmére igen sokszor; a történelem pedig nagyobb tanúságot képez, mint egyes képviselő urnák puszta, alaptalan állítása, vagy többeknek közbeszólásuk. Pártolom Hódosiu indítványát. Eötvös József b. cultusminiszter: T. ház! En részemről igen czélszerünek tartom magam is, hogy a kormánynak bizonyos összegek rendelkezésére álljanak tudományos intézetek fölsegélyezésére; az indítvány azon kitétele nélkül azután magától értetik, hogy ez nemzetiségi tekintet nélkül történjék, mert mihelyt egyszer ki vau mondva, hogy az összeg tudományos társulatok vagy egyesületek fölsegélyezésére szolgáljon, már magában ki van mondva az is, hogy közönyös: bármely nyelven működnek azok, csak tudományos értékűek legyenek. Kemény Gábor b.: Megvallom, hogy az egész vitához nem akartam hozzászólni, hanem egy megjegyzés tétetett az erdélyi képviselőket illetőleg Ivánka t. képviselőtársam részéről. (Fölkiáltások: Nem a képviselőkre!) Igen sokan vagyunk Erdélyből képviselők, tehát az mindenesetre minket is illet; ez észrevételt pedig szó nélkül nem hagyhatom. Első vád az volt: hogy azon megyékben, a hol vegyesen laknak magyarok és oláhok, miért nem tanulják meg a nép nyelvét. Ha méltóztatott volna Erdélyben járni, mindenfelé meggyőződhetett volna, hogy az ott lakó magyarok igen is nagyon jól tudják az oláh nyelvet, (ügy van!) A másik vád az volt: hogy miért nem elegyednek a román nép^ közé, és miért nem kívánják vezetni azt. Ámde a népség legnagyobb részével nincs semmi baj, (Ugy van!) a legszívesebb barátságos viszonyban élnek egymással a különféle nemzetiségek, mint békés polgárokhoz illik, (Helyeslés) és igen kevesen vannak, kik ez alól kivételt képeznek. Bátor vagyok t. képviselőtársaimat figyelmeztetni arra is, hogy itt nem erdélyiek azok, a kik a nemzetiségeket félrevezetik, hanem egészen máshonnan valók. Azon vádra különben: hogy miért nem vezetik a nemzetiségeket ? megjegyzem még azt is, hogy sokszor könnyebb ezt mondani, mint megtenni. (Ugy van.') T. képviselőtársamnak a másik oldalon más nézetei vannak nagyon fontos politikai kérdésekben, mint csekély személyemnek és mint azon pártnak, mely ezen oldalon ül. Kérdezem: miért nem jön át, hogy itt megnyervén a többséget, vezessen minket? (Élénk helyeslés és derültség.) Csernatony Lajos: T. ház! Én azt hiszem, hogy mindezen javaslatok fölött most itt a budget tárgyalása alkalmával — legalább ez alkalommal — határozni nem fogunk. (Ugy van!) Méltóztassék mégis megengedni, hogy ide vonatkozólag nézeteimet elmondjam. (Halljuk!) Én tökéletesen egyetértek azzal, a mit Simonyi Ernő képviselőtársam mondott, hogy az országnak nem lehet föladata casinókat, mulat-