Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-134

134 országos ülés márczius 2. 1870. 245 kijelölt intézet segélyezése érdekében: én e tekintetben azt hiszem, hogy a mi feladatunk nem lehet casinókat, mulató helyeket és olvasó köröket segélyezni, (Ugy van!) hanem feladatunk tudományos társulatokat, melyek közművelődési czélokat mozdítanak elő , erőnkhöz aránylag segélyezni. Annálfogva, én bátor leszek egy módositványt ajánlani azon indítványra, mely most a t. ház elé terjesztetett, és melyet én nem erre, hanem Paulini Tóth Vilmos képviselőtársam által hason czélra bejelentett indítvány ára akartam tenni; de miután a most tett indítvány hason természetű, bátor vagyok módosítványómat most már előterjeszteni, és ez a következő: „Utasittatik a vallás- és közoktatási miniszter ur, hogy az ország különböző vidékein létező tudományos társulatok nyelv- és faj különbség nélküli segélyezésére, kizárólag közművelődési ezélokra, a fönnálló társulatok közt aránylag kiosztandó, és a szükségnek megfelelő összeg iránt tegyen a háznak jelentést." Bátor vagyok a t. háznak ezen módositványt, illetőleg indítványt ajánlani. (Helyeslés.) Jámbor Pál jegyző: Ivánka Imre! Ivánka Imre: Elállók! Babes Vincze : T. ház! (Eláll!) Én nem fogom követni a recriminatiókban Hódosiu barátomat ; de azokat nem hallgathatom el, miket Tisza Kálmán t. képviselőtársunk előadott'. En megvallom, hogy sok tekintetben azokat illetőleg, miket Hodossiu barátom elősorolt, nagy részben igaza van a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák. Igaz ugyan, hogy a múzeum nem kizárólag magyar intézet; de épen azért ezelőtt egy pár perczeze] a t. ház még sem fogadta el annak ezimét ugy, mint inditványoztatott, hogy országosnak vagy államinak neveztessék, hanem a magyar jelleget megtartotta, mit részemről nem helyeselhetek. Azt sem tagadhatom, hogy a magyar egyetem nem csak a magyar ifjúság kiképezésére szolgái, hanem a többiekére is, de mindamellett nem tagadhatja senki, hogy azért az egyetem mégis magyar jellegű, magyar nyelvű. (Fölkiáltások: Ez természetes! Ugy kell lenni!) Ez más kérdés. De azt sem lehet tagadni, hogy a 167 gymnasium közöl 150 csupán magyar nyelvű, és hogy a többi nemzetiségeknek csak 15 vagy 17 marad, a melyekben az ő nyelvökön is taníttatik; a 16 állami gymnasium közöl pedig alig van kettő, melyekben más nyelven is taníttatik. Megengedem, hogy az első állítás igaz, de az enyimet sem lehet tagadni. En nem mondom, hogy az rósz, hogy magyar intézetek vannak, hanem azt mondom: hogy szaporítsuk a gymnasiumokat a magyarok számára kétszeresen, hanem állítsunk fel a többieknek is; mert addig kérem, mig az országban mindenütt csak egy nyelv lesz a tanítási nyelv, hiába fogjuk mondani, hogy ez a haza másoké is, mert a tettek megezáfolják. Habár mondom, nem is irnék alá azon sorban mindent, a mit Hódosiu barátom elősorolt, de van némi igazság benne; és épen azért, ne méltóztassék t. ház rósz néven venni, ha egy valaki közölünk a legjobb szándékkal egyik indítványát a másik után előhozza, a közérdek tekintetéből; mert én azt mondom, hogy a román érdek is közérdek, és hogy nem csoda, ha ilyenkor néha — mert hisz az az emberi természet szerint történik — elkeseredés születik lelkünkben. En azt gondolom, hogy oly időben élünk, a hol nem hasznos, nincs érdekünkben, hogy egymást gyötörjük, (Balfelől: Igaz!) hogy egymás ellen ellenségeskedést támaszszunk. Én szerencsés és boldog lennék, ha azt látnám, hogy a t. ház e felszólalások alapját abban leli, hogy érezzük lételünket, és azt biztosítani akarjuk épen ugy, mint ezt a magyar nemzetiség teszi e házban. Ez egész működésünk, a mióta itt ülünk, bár ezt nem sikerült keresztülvinni ugy, a mint óhajtottuk volna. Hisz méltóztassanak meggondolni: ha önök a mi állapotunkban lennének, bizonyára szintén azt tennék. Mindig azt halljuk, hogy közösek érdekeink, hogy a természet által vagyunk utalva az együttműködésre, de mi haszna t. ház, ezen természetes érvnek, ha tettleg semmi sem történik. Elismerem ugyan, hogy történt már valami érdekünkben, de korántsem aűnyi, a mennyi történt egy ellenséges kormány, az osztrák kormány részéről. {Mozgás.) Ha méltóztatnak adatokat követelni, adatokkal fogok szolgálni. Az mondatik kérem, hogy az nem a hazaszeretet jelének mondható, ha nemzetnek nevezzük magunkat. Hisz kérem az eluevezés olyan, mely a múltban, sőt a corpusjurisban is előfordul ; mindig natiónak neveztetnek az illető nemzetiségek, és azért nem mondhatni, hogy valami rövidsége történt volna a magyar nemzetnek, vagy a hazának. Mondjuk nemzetnek, mert mint mondám, épen azon joggal élünk mi. mint a milyennel él a magyar nemzetiség. A magyar nemzetiség is szereti magát nemzetnek nevezni. (Bal felől: Jogosan, mert itthonn van!) Igaz t. ház, hogy a magyar nemzet itthonn van, de méltóztassanak megengedni: mi is itthonn vagyunk. (Balfelől: Mint magyar polgárok!) Én legalább nem tudom, hogy családunk beköltözött; mi itt találtattunk, midőn a magyarok idejöttek, és a román nép mindenkor egyformán segítette a magyar nemzetet; fentartani e hazát, és e czélra egyformán áldozott vérével és verejtékével. (Mozgás. Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, t. ház, azt hi!