Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-134
246 134 ' orszá 9° s B, * s márczius 2. 1670. szem, senkisem fogja tagadni, hogy ma-holnap, ha a haza közlétele veszélyben forog, minden esetre arra lesz utalva a magyar és szüksége lesz, hogy a román szintúgy támogassa, mint a valóságos magyar. (Felkiáltások: TJgy mint 1848. évben!) En azt gondolom, hogy sem a magyar nemzetet nem sértettem, sem a t. házat, én őszintén szólok és azt gondolom, hogyha a t. ház figyelmére méltatja szavaimat, nem fog vonakodni azon csekély összeget megszavazni, melyet Hódosiu barátom indítványozott. Csak azt jegyzem még meg, hogy Simonyi Ernő képviselő ur az ellen tiltakozott, illetőleg kelt ki, hogy kaszinók és mulatóhelyekre szavazzunk meg valamit; én sem akarom ezt, de niocs is egy ily társulatnak sem ezen természete, egy sem kaszinó, egy sem mulatóhely, hanem egyik nyelv-, a másik népmüvelődési egylet; minthogy pedig ezeknek eszközei csekélyek, s minthogy ez saját népünk érdekében szükséges, a Hódosiu barátom által indítványozott összeg megszavazását ajánlom. Miletics Szvetozár: (Felkiáltások: Eláll!) Több észrevételem volna Tisza Kálmán képviselő ur szavaira, melyek nagy részét azonban a magyar nyelvbeni járatlanságom miatt el kell hallgatnom; de kénytelen vagyok azon szavaira, melyeket a népnevelés tekintetében mondott, némi észrevételt tenni. Azt mondotta Tisza Kálmán képviselő ur, hogy az országgyűlés nagyobb összegeket is megszavazott már a népnevelés fejlesztésére. Ha a segélyezés a felekezeti iskolák részére szavaztatott volna meg s ha a felekezeti iskolák nem lennének kizárva, akkor igen is maradna remény, hogy ez összegből a román és szerb népiskolák javára is fordíttatnék valami, de igy nem lehet erre remény. A felekezeti iskolák voltak eddig az ó-hitü románok és szerbek palládiuma a magyarizáltatás ellen, és mindaddig, míg a magyar kormány és Magyarország körében a magyarizálás törekvése fönáll, mindaddig kötelességünk e felekezeti iskolákban a magyarizátió ellenében is palládiumot látni. Azért tehát utolsó garasunkat is oda fogjuk adni, hogy a községi iskolák nálunk föl ne állíttassanak, s azért azok segélyezése érvénynyel nem birand. Arra, a mit Tisza Kálmán képviselő ur mondott, hogy vannak nemzetiségi férfiak, kik roszul vezetik a nemzetet, (Fölkiáltások: Igaz!) csak azt felelem, hogy Schmerling is azt mondta a magyarok szabadelvű pártjának, hogy félre vezetik a nemzetet, s valamint akkor ők nem hitték azt, ugy mi sem hiszszük azt ma magunkra nézve. •fókái Mór: T. képviselőház! (Bálijuk!) Hódosiu képviselő ur módositványa Simonyi Ernő t. képviselőtársam és barátom indítványa által egészen uj stádiumba lépett. Simonyi t. képviselőtársam határozati javaslata által ez már nem speciális román kérdés, hanem az összes nemzetiségeket érdeklő kérdéssé alakult át. Egy hozzám közel ülő t. barátom épen most kérdezi, hogy már mindennap fogunk itt a nemzetiségi kérdésről hallani? kénytelen vagyok erre azt felelni, igenis mindennap fogunk hallani. De a mely téren a nemzetiségi kérdést örömest látom megjelenni, az épen a közművelődési és a tudományok müvelésének tere. Sohasem féltem nemzetiségünket tudományosan mivelt nemzetiségektől, (Tetszés.) féltem csupán a nemzetiségek vandalismusától. Tisza Kálmán t. barátom fölemlítette, hogy lám, mily jó barátságban tudtak megélni a franczia és német nemzetiségek. Igen, mert mindkettő tudományosan müveit nemzetiség. Sohasem fog egymással vitatkozni az olasz, franczia és angol tudós és soha sem fognak egymással hajba kapni, sohasem fogják egymást megölni a nemzetiségi kérdés miatt. (Tetszés.) Ez a müveletlenségnek van fönhagyva. Ha leküzdjük a müvei etlenséget, leküzdöttük a nemzetiségi kérdést is. Azért a magyar nemzetnek saját érdeke parancsolja azt, hogy a tudományos műveltséget előmozdítsa, hogy a velünk együtt élő, hazánkban élő nem magyar nemzetiségek, nemzeti egyéniségűket kifejteni iparkodjanak a tudományosság, a htteratura terén. Semmi bennünket oly jól meg nem véd az annyiszor fenyegetőnek fölhozott orosz uniíicatio ellen, mint ha ezen nemzetiségek mindenikének irodalma és tudományossága azon önállóságra fejlődhetik, midőn a nemzet félteni kezdi azt, a mi saját kincse, és föl nem cseréli senkiével. És mivel mint magyar, meghódítani még az irodalom terén sem akarok senkit, ki nem tartozik saját nemzetiségemhez, épen azért törekednem kell arra, hogy más sem találtassék azon primitív állapotban, hogy más, hatalmasabb, és vele faj- vagy vallásrokon nemzetiség meghódíthassa. {Tetszés.) Es épen azért, ha van valami, akkor ez az indítvány az, melyet pártolnom kell, a mely Simonyi Ernő t. barátomtól jött, mely mint tudom, ha ő föl nem szólal, Paulini Tóth Vilmos képviselő ur részéről is fölhozatott volna, a ki szintén a tót nemzetiségek tudományos művelődési czéljára kivan bizonyos, nem mondom csekélyebb, vagy nagyobb, legyen bizonytalan, összeget a minisztérium által előirányoztatniHallottam e házon kivül, mert régebb idő óta vita tárgya, hogy ez reánk nézve veszedelmes volna, mert ezen nemzetiségi tudományos intézetek nem jó irányt követnek. De bocsássanak meg uraim, én ezt nem értem.
