Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-124
16 124. országos Ülés február 18. 1870. niszter kezeli ezen alapokat, megtagadná az országgyűléstől azon jogot, hogy ez a fölött, a mit a felelős miniszter kezel, ugyanazt kérdőre vonhassa. (Igaz! bal felől.) így én e tekintetben egészen Ghyczy Kálmán képviselőtársam nézeteit pártolom. (Helyeslés bal felől.) Legyen szabad nekem is ez alkalommal még Wahrmann képviselő társunkat, ki tegnapi beszédében a congressus végzését azokra nézve is kötelezőknek állitá, kik ennek tanait el nem fogadták, arra figyelmeztetni, hogy midőn ő azt monda: a tömeg nagy jelszavak, szabad egyház, szabad állam, autonómia, s más nagy hangú szavak után vakon indul, ő maga a congressus magasztalására ily nagy jelszóval élt, az átalános szavazati jogot hangoztatva, melylyel ő ezen congressus omnipotentiáját igazolni akarja; de arról fölvilágosítást nem adott, vajon az átalános szavazattal Francziaországban választott képviselők a franczia népet épen oly hiányosan képviselik-e, mint a választott zsidó-congressus a magyar zsidóság valódi képét nem viseli. Wahrmann képviselőtársunk maga elismerte, hogy a congressus létrejötte előtt már szakadás, t. i. két vallásfelekezet létezett, az ó-hitüek, kik magokat hagyomány hűknek nevezik, és az uj hitűek; ennek daczára az 1868-iki február havában Pesten tartott conferentiára 34 tag közt a ó-hitüek csak 7 tagot mutathattak föl, és igy a középponti bizottság megalakítására meghívott férfiakra nézve ugyanazon hamis arány tartatott fen, és a választások eszközlésére döntő szereppel ellátott bizottságok egyoldalulag az uj-hitüek előnyére jártak el hivatásukban, és igy történt, hogy az ó-hitüek, ily hamisított választások ellenében protestálva, a congressus törvényes alapját tagadták. Wahrmann képviselőtársunk azzal akarja igazolni a választásoknak ezen módját, hogy máskép a községek ügyeit elrendezni nem lehetett, nem lehetett volna a műveltség színvonalára hozni azokat, kik a napfénytől tartva, a sötétségből kilépni nem akartak. Nem tudom, ez által azon Jókai barátunk által érintett Schulchan-Aruch hittörvénykönyvet értette-e, mely eddig mind a vallási zsidóélet, mind pedig a községi szervezet alapját képezte, és melyet a congressus a községi szervezés alapjául elfogadni nem akart; de azt tudom, hogy miután mindenikünk vallása nem egyéb, mint azon vélemény vagy érzelem, melyet mi a mindenhatóhoz való viszonyainkra nézve lelkünk mélyében érzünk, s mely ereklye lelkiismeretünkben azon egyedüli tulajdon, melyet semminemű állami, semminemű polgári társadalmi szervezésnek föláldozni nem lehet: cultusminiszter urnák teljes igaza volt, midőn azt mondotta az őt üdvözlő ó-hitüeknek' hogy vallási ügyekben nem lehet egyezkedés, mert meggyőződés csak egy egész létezhet; továbbá azt is monda, hogy a vallásosság nem akadályozza soha a műveltséget. Tessék Pest városa Lipót-része érdemes képviselőjének visszatekinteni a régi históriára : a rómaiak, a görögökre, kik a pogány mythologiával a legnagyobb műveltséget összekötötték ; tessék visszatekinteni a zsidó nép történetére, és nekem egy más vallásfelekezetet említeni, mely annyi évezredeken keresztül, annyi üldözések daczára, oly hűn, oly kitartólag ragaszkodott volna vallása régi elveihez, és épen ezen hívek akármely országban letelepedtek, mindig jobbadán az értelmesebb, a műveltebb lakosok osztályához tartoztak. Nincs kifogásom az ujitás ellen, elismerem, hogy a fővárosi értelmiség legnagyobb része ezen ujitást zászlajára tűzte ki; de az ellen volna kifogásom, ha a politikai hatalom befolyását akarnók ez ujitás terjesztésére fölhasználni, ez egyenesen a vallásszabadság tettleges fölháboritása volna, (Élénk helyeslés bal felől) és igy reménylem. hogy épen azok, kik a vallásszabad| ságért annyit szenvedtek, ezen elveket maguk közt saját keblükben eltagadni soha nem fogják. (Helyeslés.) Németh Albert: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Az évi költségvetés megvitatása alkalmával oly szabatos határozottsággal volt szerencsém előadni azon okokat, melyek engem annak el nem fogadására indítanak, (Halljuk!) hogy valóban következetlenség vádja alá esném, hogy ma, midőn egyes tárcza tárgyaltatik, fölszólalok, ha különben is azon meggyőződós nem vezérelne, hogy hiszen a dolog érdemére voltakép mindegy, akár sikerülne nekem pár ezer forintot azon pénzhalmazból megtakarítani, akár pedig föladatom volna néhány ezret hozzátenni; egyik esetben az csak egy csöpp volna a tengerben mig a másik esetben egy maroknyi volna az óriási halmazon, mety alatt a t. ház, mint azt minden fölszólalásom alkalmával lelkiismeretem iránti kötelességem, ugy ezúttal is a jobb oldal szíves türelmére és elnézésére számítva, hiszem és vallom, miként a közösüg} r es állambölcseséggel támogatott építmény előbbutóbb mint kártyaház összedűl. Hogy hetek múlva történik-e ez meg, vagy hónapok, vagy ' évek múlva, nem is HZ időnek, hanem az eshetőségnek kérdése. (Igaz! bal felől.) Hanem igenis fölszólalok a jelen pillanatban, a mennyiben a tisza-nánai kerületen végig vonul a papi uralomnak három rengeteg nagy birtoka, mely a papság világi hatalmának földabroszán egy igen nagy befolyású pontot képez. Mondom, ha csak
