Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-133

133. crszágos ülés .uártsius I. 1870. 213 Elhiszem azt, hogy mi most 25—26 ezer képzett alkalmas tanitót előállítani képesek nem vagyunk, de a kivánt 1 millió forint nem is elegendő arra, hogy mi a népoktatás körül szükségelt minden hiányokat azzal fedezzünk; mi esak azt csodáljuk, hogy már most az alkotmányos kormányzat 4-ik évében vagyunk és ezen 4-ik évre esak oly kis összeget veszünk előirányzatba, mennyi csak foltozgatásra is szükséges. Mi szeretnők, hogy történjók már egyszer valami; nem várjuk, nem kívánjuk azt a miniszter úrtól, hogy egy-két év alatt befejezze mindazon teendőket, melyek a népnevelésre szükségeltetnek ; tudjuk, hogy sok a teendő, tudjuk, hogy sokan évekig fáradoztak benne; hanem azt óhajtjuk, hogy már egyszer kezdjük meg ezen fáradozást a gyakorlatban. Azt halljuk, hogy 5000 községben nincs iskola, kevesbítsük ezek számát, állítsunk 2 — 3 száz iskolát, állítsunk szóval annyit, mennyit anyagi tehetségünk és mennyit a mostan meglevő szellemi erők megengednek. Hogy a még létesítendő iskolák milyenek legyenek, azt vitatni nem akarom, hanem azt hiszem, hogy azok akár a községek, akár az állam által állíttassanak fel: egyedüli szükségesnek azt találom, hogy azok a czélnak megteleljenek. (Ugy van!) A mi a fedezetre nézve mondatott, (Halljuk!) igaz, hogy az elénk terjesztett költségvetés szerint 6—8 millió deficit vár reánk. De uraim, mi idézi elő ezen deficitet, talán hasznos, productiv beruházások? Én nem tartom azt, hogy mi hasznos, productiv beruházásokra összesen véve is annyit találnánk ezen előirányzatban, a menynyit maga a deficit tesz. Mi az országból bejött talán 180 millió frtot elköltjük a. közös adósságokra, a közös költségekre, közös hadseregre és központi igazgatásra. Minden minisztérium, egyetlenegynek, t. i. az ő fölsége személye melletti minisztériumnak kivételével , nagyobbította a központi igazgatás költségeit, nagyobbította pedig annyival, hogyha ezen minisztériumokat egybeveszszük, ha a nagyobbitás nem történt volna, több mint egy millió frtot lehetne megtakarítani ; pedig én azt hiszem, hogy ha a miniszter urak erélylyel hozzálátnának, azon személyzettel, mely a múlt évi költségvetésben megszavaztatott, a minisztériumok teendőit a legczélszerübben, leghasznosabban végezhették volna; hanem minden miniszter azt vélte: néhány tanácsos, néhány miniszteri titkár és hivatalnokkal okvetlenül szaporítani kell személyzetét, és ebben semmi levonást nem engedett; mikor aztán a közművelődésre, a népnevelés és egyéb productiv czélokra jött a sor, semmi pénzünk sem maradt. Fölszólaltunk többen, hogy le kell vonni mindazt, a mire szükség nincs, azonban magunk maradtunk, mert a nagy többség ugy vélekedett, hogy a minisztériumnak mindazokra szüksége van, és most, midőn azt mondjuk, adassék productiv czélokra, nincs pénz. Azonban el kell ismernem azt, hogy a jobb oldalon sem talált ellenszenvre ezen indítvány és elvben mindenki elfogadta; a kérdés már most az, vajon már most szavaztassék-e meg a képviselőház által, vagy a pénzügyi bizottság utasíttassák, vagy pedig a miniszter ur terjeszszen elő tervet? Ha t. miniszter ur őszintén be nem vallotta volna, hogy ő nem bir statisticai adatokkal a nevelésügyről, akkor ón azt hinném, hogy a miniszter ur birván minden szükséges tudomással a nevelésügynek részleteiről, képes lesz néhány nap alatt egy tervet beadni a képviselőháznak, mely szerint a legszükségesebbre, a legszükségesebb teendőket kijelölvén, a kellő pénzösszeg megszavazását póthitel által fogja kérni. Ha a miniszter urnák nincsen terve, ha nincsenek statistikai adatok, ha azoknak begyülése a törvényhatóságoktól még csak váratik, mikor fog ez történni 1 Mi csak azt sürgetjük, hogy kezdjük meg már egyszer a gyakorlati téren a reformokat ; a túlsó oldalról oly nagyon hangoztatják a belügyi reformokat, kezdjük meg a gyakorlati téren: ime itt van az alkalom! 5000 községben nincs iskola; ime itt van egy millió forint, ezzel, ha egy község iskolájának fölállítására csak 1000 frtot veszünk, mindjárt ezer községgel lesz kevesebb, melyben nem lesz népiskola. Én nem kívánom, hogy az állam maga állítsa az iskolákat, hogy a községek hozzá nejáruljanak. En hiszem, hogy azok szívesen hozzájárulnak ; különben is törvény van, mely a községeket erre kötelezi s a kormány esak azon költséget nyújtja, mely a község erejét meghaladja. Én azt hiszem, hogy tekintetbe véve ezen körülményeket, tekintetbe véve a tanítók hiányát, tekintetbe véve a népnevelésnek rendkívüli hátramaradottságát, legalább is egy millió frtot a miniszter ur minden nagy előkutatás, minden nagy előmunkálatok nélkül még ez évben bizonyosan hasznosan beruházhat a köznevelésre. Ennélfogva én Kállay Ödönur indítványát elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Eötvös József b. vallás- és közoktatási miniszter: T. ház ! Csak egyre kell válaszolnom, mit a t. képviselő ur mondott. Ugyanis azt állította, mintha én a ház előtt nyivánitottam volna, hogy nekem statisticai adatok rendelkezésemre nem állanak. Bocsánatot kérek, egészen hibásan méltóztatott fölfogni szavaimat. Én, midőn fölszolittattam, miért nem terjesztem a ház elé a törvény értelmében évenkint előterjesztendő jelentést, azt válaszoltam, hogy a statistikai adatok kezembe oly későn ke-