Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-133
91 9 133. o-szágos Piés márczius I. 1870. én azt, miszerint hasonlítunk egy könnyelmű gazdához, — bár nem is egészen oly modorban mondtam, mint ő — de semmi esetre nem mondtam a népnevelés ügyével kapcsolatban; akkor a népnevelés ügyéről szó sem volt: de egyébiránt én ezt nem mondtam egyes tételekre vonatkozólag, melyeknek megszavazása kéretett, hanem mondtam csak átalánosságban eljárásunkra vonatkozólag, és e tekintetben azt hiszem, tökéletesen áll az analógia azok után is, miket ő felállított; mert tökéletes igaza van ugyan, hogy a gazda, ki látja, hogy gazdaságában a legszükségesebbek is hiányoznak, e szükségeseket kölcsön utján is beszerezheti, de ő is meg fogja nekem engedni, hogyha azonban ezen gazda kölcsön utján többet fog beszerezni, mint a mennyinek kamatait megbírja, nem helyesen, nem czélszerüen tesz, ha a kölcsönt nem jól megfontolva, czélszerüen veszi fel, meg fog bukni. En tehát nem akartam s nem kívánok egyebet, mint azt, hogy ha nem telik ki az ország jövedelméből a szükséges költség, a bizonyosan s okvetlenül szükséges czélokra, még kölcsön utján is adjuk meg a szükséges eszközöket, és ezt tartom a népnevelésre is, csak mindenesetre adjunk megfontolással és a szükséges alapos kimutatások alapján. A mi különben t. barátomnak indítványát illeti, én azt, mint nézetemmel megegyezőt elfogadom, mert az indítványban magában nincsen épen egyes vidék megjelölve, hanem azt akarja, hogy a népnevelésre szánt öszszegek fordíttassanak legelőször is és mindenekelőtt az ország oly vidékeire, hol a szükség legnagyobb. Ez oly természetszerű, hogy ennek különben is igy kellene történnie; de miután sokakra nézve ezen indítvány elfogadása megnyugtatókig hathat, azt magam részéről is pártolom és elfogadását kérem. Az általam felolvasott javaslatot pedig bátor vagyok benyújtani s a t. ház figyelmébe ajánlani. Mihályi Péter jegyző (olvassa a szónok által már felolvasott javaslatot.) (Felkiáltások: Elfogadjuk! Belyes!) Várady Gábor'. T. képviselőház! A tárgyhoz, melyhez itt határozati javaslat nyújtatott be, nem kívánok szólani, röviden kijelentvén, hogy Tisza Kálmán és Irányi Dániel barátim határozati javaslatait elfogadni kész vagyok, hanem egy körülményre vagyok bátor a t. háznak s különösen az igen t. közoktatásügyi miniszter urnák figyelmét felhívni. Az 1869-ki költségvetés tárgyalása alkalmával ösztöndijak, jutalmazások és segélyezések czimén 43,750 frt hozatott előirányzatba a cultusminiszter ur költségvetésében. A ház a költségvetés tárgyalása alkalmával ezt 40,000 frtra vonta le, azon világos utasítással, hogy 20,000 frt ebből segélyezésekre, ösztöndijakra, jutalmazásokra fordittassék, és 20,000 írt addig is, mig a néptanítók nyugdíjazásáról törvényhozás intézkednék, a néptanítók fönálló nyugdijalapjának javára fordittassék. Az igen t. közoktatási miniszter ur jelentésében nincsen nyoma, annak, hogy ezen 20,000 frt mi czélra fordíttatott, hogy ezen alap öregbittetett-e azon 20,000 írttal? Ugyanazért bátor vagyok e tárgyban kérdést intézni az igen t. közoktatási miniszter úrhoz, s annyival jogosabban intézem e kérdést, mert a költségvetésben, sem a fedezetnél, sem az alapok és alapítványokra vonatkozó czimnél ezen 20,000 írtnak semmi nyoma nincsen. Ha megnyugtató fölvilágosítást kapok, akkor semmi további észrevételem nincs, különben pedig bátor leszek erre vonatkozólag egy határozati javaslatot előterjesztem. Tanárky Gedeon államtitkár: T. ház! Minthogy ez administrativ ügyre vonatkozik, melyet én kezeltem, bátor vagyok, ha méltóztatnak megengedni, a miniszter ur helyett e részben fölvilágosítást adni. (Halljuk!) Ugyanis nem csak 20,000, hanem minthogy a tett tudakozódások és hivatalos kérdések után 43 tanítói nyugdíjintézet jelentetett be Magyarországban, mindannyi különböző felekezetekhez tartozó ezen intézetek közt 5 — 500 írt osztatott el, a mi tehát összesen 21,500 frt tesz; de a másik 20,000 írttal, mely egyes tanítók segélyezésére lett volna fordítandó, jónak látta a miniszter ur ugy rendelkezni, hogy abból szintén mindegyik egylet egylormán részesüljön az országgyűlés határozata értelmében, és mindegyik egyletnek 5 — 500 frtot utalványozott. Ez akkoriban a hivatalos lapban nyilvánosságra is bocsáttatott és azért a miniszter ur nem gondolta, hogy e tekintetben még különösen is szükséges volna a házat tudósítani. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház ! Azon indítványhoz kívánok szólani, melyet Kállay Ödön t. barátom nyújtott be s a melyben javasolja, hogy a t. ház már most a népnevelés előmozdítására 290,000 frt helyett egy millió frtot szavazzon meg- A nehézségek, melyek ellene felhozattak a miniszter ur által, főleg abban pontosultak össze, hogy mi a népnevelésre most mindjárt, mindazt, a mi szükséges, be nem ruházhatjuk hasznosan, mert először nincsenek elegendő számú tanítóink, másodszor, mert nem vagyunk képesek azonnal a szükséges iskolai épületeket fölállítani. Én tökéletesen méltánylom az első ellenvetést, s azt készséggel elismerem, ámbár részletes tudomásom a dolog állásáról nincsen, a mint, ugy hiszem, senkinek , még magának a miniszter urnák sincs.
