Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-133

133. országos Dlés márczius 1. 1870. 211 bői pártolom. Miért? — Mert hiában állítunk sok iskolát, nem arról van szó, hogy hány ezer kéz szórja a magot, hanem arról, vajon jó magot szór-e a kéz, és vajon azon kéz műértő kéz-e ? Ha elemi iskoláink állapotát nézzük, megfelel-e a kor igényeinek? Mit keresünk mi átalán a néptanítóban? Először az oklevelet. Ha meggondoljuk azt, hogy mily könnyű ma oklevelet szerezni, a mihez nem kell egyéb, mint egy kis protectio, néha egy kis könyörület, akkor belátjuk, hogy elég biztosítékot nem nyújt az oklevél. Egy pár példát hozok fel az életből. Láttam okleveles tanítókat, kiknek napirendjök az volt, hogy az iskola-ajtó előtt fél óráig sétáltak, a gyermekek pedig benn zajongtak. Másodszor mit keresünk mi egy néptanítóban? Azt, a mit a franezia ezen szóval mond : „bon pour tout fairé," legyen az minden, orgonista, kántor, sekrestyés. Egyszer egy gyermektől azt kérdeztem, vajon mit tanultál fiam ma az iskolában? Azt mondta, ostyát sütni. A tanitó a legügyesebb fiúkat a konyhába vitte, és ott szórta a tűzhely mellett reájok a szellem sugarait. Nem mondom, hogy ez átalánosan ugy van, hanem elég szomorú, ha ily kivételek is vannak. Én részemről következőket keresek a népiskolákban : Először kívánok emberszeretetet, szakavatottságot; másodszor jó tankönyveket. Mert nem az a kérdés, M tanit, hanem, hogy mit tanít; és ezt máskép nem lehet elérnünk, mint nagy pályadijakkal, a miket a kormány kitűz országos csődület utján. Harmadszor kívánok szigorú ellenőrködést; és ezt ne gyakorolja a helybeli igazgató, mert azt könnyű barátság és más utón megnémítani, hanem gyakorolja az, kiről a közoktatási miniszter ur azt mondta, hogy hol vegyen szállást ? A kocsin. Az ő lelkes példája és ügyszeretete fogja lelkesíteni a tanítókat is. Egykor egy régi tanítóm azt kérdezte tőlem, mit gondolok én a mai tanrendszerről ? A mai tanrendszerről azt gondolom, volt válaszom, hogy nekünk nem tanítványokat, hanem tanárokat kell nevelni. Itt a helye, egy jeles franezia iró mondatát idéznem. Laehambaud azt monda: „Ne me parle pas de libertó, la pauvreté c' est 1' esclavage." Én ezt a néptanítókra alkalmazom ; ne beszéljenek Önök nekem nevelésről, a szegénység tudatlanság. ... Én azt óhajtom, hogy a cultusminiszter ur egy póthitelre kérjen felhatalmazást és ezen póthitelt, melyet a ház megszavaz, ezen két intézetre, a gymnasiumi tanári képezdére, és néptanítók képezdéjére kívánom forditani. E két intézet falai közt van a népnevelés titka: A világosság. (Helyeslés a haloldalon.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Én i részemről követni fogom azon intést, a melyet mai napon legelőször felszólalt képviselőtársunk hozzánk intézett, az az: csakis és szorosan a dologhoz fogok szólani. A képviselőház előtt most tulajdonképen két határozati javaslat fekszik, melyhez szólani lehet. Az egyik Kállay Ödön képviselőtársunk javaslata, a ki a népiskolai czélokra kért 290,000 frt helyett 1.000,000 frtot kivan megszavaztatni. Én magam részéről azt, hogy a népiskolai és népnevelési czélokra a kívántnál több, sőt tetemesen több szavaztassák meg, elvileg elfogadom, és egyetértek még abban is Pulszky képviselőtársammal, hogy ha nem telik a fedezetből, ezen czélra még kölcsön utján is kész vagyok a szükséges összegeket előteremteni; de viszont óhajtom azt is, hogy ezen tárgynál is azon utón haladjunk, a melyen haladni meggyőződésem szerint helyes; az az, hogy ne igy rögtönözve szavazzuk meg az összeget, hanem kimondván a ház készségét az iránt, hogy mindazt, a mi szükséges, meg fogja szavazni, utasítsa a minisztert póthitel kérésére, (Élénk helyeslés) mely czélból részemről bátor leszek írásban is nézetemet, indítványomat beadni, és ez abban i áll: (olvassa) hogy „tekintve a népvevelés ügyének első fonI tosságu voltát; tekintve, hogy ez irányban menyi nyire hátra vagyunk, mondja ki határozatilag a képviselőház, hogy midőn a cultus- ós közoktatási miniszter által a költségvetésben, a népnevelés érdekében kivánt összeget megszavazza, egyúttal odautasitja a nevezett minisztert, hogy azon összeg iránt, a melyet a népnevelés előmozdítására még ez évben a czélnak megfelelőleg tud fordítani, pótjavaslatot terjeszszen a ház elé, előre is biztosítván őt a ház a felől, hogy az e czélra szükséges összegeket megszavazni kész ieend." (Élénk helyeslés.) Én részemről azt hiszem, hogy ez a szabályszerű eljárás. (Elfogadjuk.) Először t. i. megszavazzuk rögtön azt, a mi kéretik, hogy fönakadás ne legyen; másodszor bedig odautasitjuk a minisztert, hogy tudassa velünk az összeget, mely a czél elérésére szükséges. Én azt tartom, hogy ez oly szempont, melyet figyelembe kell venni, mert utoljára a miniszter is csak a meglevő eszközökkel rendelkezhetik, s én részemről biztosithatom a t. házat és a minisztert, hogy ha ő ki fogja pótjavaslatában mutatni, hogy egy milliónál többet is tud haszonnal még ez évben e czélra fordítani : én egy milliónál többet is megszavazni kész vagyok. A másik indítvány Irányi Dániel t. képviselőtársam indítványa. Engedjen meg t. barátom, (Halljuk!) hogy elsőben is rám vonatkozó mai felszólalására csak azt jegyzem meg, hogy 27*