Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-130

j 40 130. országos ülés február 25. 1870. telén ezen 16,000 frtot valami rendelkezési alapnak tartani, utána jártam és az illetőknél kérdezősködtem, mikép kell ezt érteni, mivel a t miniszter ur maga nem volt szives e 16,000 forintot az egyes tanárokra elosztva, előadni. Azon feleletet kaptam, hogy a t. miniszter ur tekintetbe veszi a taupénz mennyiségét, a szerint, a mint egyik vagy másik tanár több vagy kevesebb tanpénzt vesz be, a szerint kap többet vagy kevesebbet ezen 16,000 forintból, hogy igy mégis egészben némi egyenlőség elérethessék. Én, uraim, a tanpénzek mellett nem vagyok; hiszem, hogy nálunk az ingyen-tanítás sokkal szükségesebb mint a tanpénzek. Egyébiránt, ha a tanpénzekre van tekintet, azt hiszem, a tanpénzt ugy kell venni, mint valóban megérdemlett magán-jövedelmet és e szerint nem pártolom az ily kiegyenlítéseket, hanem egyátalában azt hiszem, hogy az egyetemi tanárnak fizetését kell emelnünk oly mérvben, hogy állásához, tudományához fizetése kellőleg aranyozva legyen. Minap bátor voltam kijelenteni, hogy én az egyetemi tanárt nagyobbra beesülöm egy főispánnál. Elvtársaim akkor 3000 frtra akarták határozni egy főispán fizetését, igy tehát azt hiszem, legalább 3000 írtra kellene tenni következetesen az egyetemi tanár fizetését; s ez inkább kevés mint sok; mert rendesen a jövedelemnek hatodát szokták szálláspénzre engedni; de ha látjuk, hogy 800 frton alul egy egyetemi tanár, ki családos ember, alig kap nálunk szállást, ezen 800 írtnak hatszoros sommája 4800 frtra, tehát sokkal kevesebb a 3000 frttos minimumnál. Azt is kell tekintetbe venni, hogy intézményeink nagyon szomorúan vannak dotálva, eszközökkel és anyagokkal ellátva, például az egyetemi könyvtár, phisikai, vegytani, s egyéb intézeteink igen is szegények ; ha tehát a tanár lépést akar tartani a tudomány előmenetelével a külföldön, csaknem minden tudományos eszköszt saját zsebéből kell megszereznie. Sokat kell tehát költenie, nem mondok tehát sokat azzal, ha 3000 frt. minimumra akarom az egyetemi tanár fizetését megállapitatni. Ellenvethetnék, hogy nem minden tanár családos ; egyes emberek, a katholikus papok, kik nálunk gyakran mint egyetemi tanárok alkalmaztatnak. Azonban tudjuk, bog}

7 nálunk a pap bár egyes ember, nem elégszik meg csekély jövedelemmel, hanem szeret minél többet költeni. Nem tehették tehát takarékosságból, midőn a sok papot tanárnak kinevezték. Egyébiránt semmiképen sem ellenzem a papnak egyetemi tanárságát ; itt semmi különbséget nem teszek az osztályok közt ; csak azt kívánom, ne járjon el a pap azon elv szerint, melyet minap e bázban hallottunk hangoztatni, e szavakkal: „non eredére est absurdnm absurdissimum" — mert épen a skepsisből merítette a mai tudomány erejét, és csak a mióta a skepsis kapott lábra, csak azóta lett a tudomány valóságos hatalommá. Ha tehát ezen papirendből származó tanárok a nem vakon hinni elvét követik,akkor a mint mondám, épen nem ellenzem alkalmazásukat; hanen egy kis különbséget mégis szeretnék tenni, ez pedig abban áll, hogy e szabály alól kivétetni akarnám a hittanikar tanárait, mert a mióta az egyetem a ház által államintézetnek nyilváníttatott, azóta hitfelekezetinek nem ismerhetjük el, és igy a hittani kar tanárai egészen más eategoria alá jönnek. Ezekhez képest van szerencsém a következő indítványt a ház elé terjeszteni és elfogadásul ajánlani. Mihályi Péter jegyző (Olvassa Hensdmann Imre indítványát): „Kendszeresittessék az egyetemi tanárok fizetése akkép, hogy a legcsekélyebb .évi fizetés 3000 oszt. ért. forintnál kisebb ne legyen, és hogy ezen összeg minden 10 esztendői szolgálat után 500 frttal emeltessék. E szabály alól kivételt képeznek a hittani kar tanárai, kik a vallásalapból fizetendők." Eötvös József közoktatási miniszter : T. ház ! Magvallom, meg voltam lépetve Hoffmann képviselő urnák mai fölszólalása által, nem azért, hogy a budget — tárgyalások alkalmával ezen kérdésről is szólott, mert hiszen a mint már mondám, budgetem tárgyalása alkalmával mindenről lehet szólani, de hogy épen ő ily fontos tárgyról épen csak igy mellékesen, oly módon szólott, hogy fölszólalásának valami formulázott alakot, mely határozatnak alapját képezhetné, nem adott. Kegyes volt a t. képviselő ur föltenni, hogy én a fényűzésről szólva, az egyetemet a fényűzési czikkek közé nem számítom. Köszönöm, hogy ezt méltóztatott föltenni: de miután az, hogy mainapi beszédemre refiectált, mégis oda látszik mutatni, hogy a mit a minap a tudománynak bizonyos fényűzési czikkeiröl mondottam, némelyek által talán az egyetemre is vonható volna, újra kinyilatkoztatom, hog}

7 én akkor sem mondtam és most sem mondok mást, mint azt, hogy én mindenek közt bármennyire tisztelem a magasabb tudományokat, bármennyire meg legyek győződve arról, hogy magasabb népmüvelődés lehetetlen oly országban, hol tudomány nem létezik, most is azt mondom, fő és első teendő a népnevelés : (Élénk helyeslés.) mert teljes meggyőződésem, hogy a magasabb tudomány kifejlődése csak ott lehetséges, hol ezen magasabb tudomány egy művelt népnek egészséges talaján nyugszik. (Helyeslés.) Nem akarom, hogy a tudomány Magyarországon mint egj karácsonyfa állittassék