Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-130
130. országot Ülés február 25. 1870. 147 Ott van a tanrendszer ugyanazon módon, miként azt a Thun-miniszterium fölállította. Én részemről nyiltan kimondom, nem hittem, hogy a jelenlegi cultusminiszter ur csak négy hétig is tűrni fogja ezen állapotot; hanem azt vártam, hogy egy tollvonással fogja elsöpörni ezen rendszert és életbe léptetni az uj szervezetet. Az 1848. XlX-ik törvónyczikk őt egyenesen és határozottan fölhatalmazta arra, hogy az oktatás ós tanszabadság elve szerint maga szervezze az egyetemet. Nem volt tehát itt szükséséges a törvényhozás beleegyezését bevárni, miután azon törvény 8. §-a ezeket mondja: „Ezen elvnek az egyetemnéli alkalmazása a közoktatási miniszterre bizatik, tudósításait ez és egyéb e részben teendők iránt a legközelebbi országgyűlésnek benyújtván." Vajon a tisztelet késztette-e a fönálló tanrendszer vagy eredete iránt három évig várni? (Tetszés a bal oldalon.) Midőn szükségesnek láttam ezt constatálni, csak röviden akarok még néhány megjegyzést tenni arra vonatkozólag, hogy a miniszter ur e tárgyban javaslatot szándékozik a ház elé terjeszteni. (Halljuk! bal felöl.) Mindenek előtt óhajtom, hogy ez minél előbb történjék: mert méltóztassanak megfontolni, hogy négy év alatt nyolcz ezer ifjú hallgatja, mint mondám, az egyetemet. Minden óra, mely elvész, kár a nemzetre. A minek történni kell, kívánatos, hogy gyorsan történjék, kivált miután már 3 év telt el és az egyetem még szervezve nincs. A másik, a mit meg akarok jegyezni, azon óhaj, hogy a behozandó tanrendszer, a mennyiben azt a XlX-ik t. ez. értelmében a miniszter ur fogná netalán kibocsátani, és e háznak csak tudósításul nyújtaná be, ne mint meglepetés jöjjön e háznak tudomására, ne készen adassék be e háznak, hanem a mennyiben e házban nem lehet azt megvitatni, méltóztassék a közvélemény szavát az iránt meghallgatni. (Élénk helyeslés bal felől.) Még ez idő szerint tudtommal nem értesülhetett senki ezen állitélag már kész törvényjavaslat szervezetének tartalmáról. Én az egyetem szervezésének munkáját nem csak fontosnak, hanem nehéznek tartom, és óhajtom, hogy™ahhoz alkalma legyen hozzászólni mindenkinek, a kik hivatást éreznek magokban ahhoz hozzászólani; (Helyeslés bal felől) és ez annyival szükségesebb, mert a mint a hir mondja, a miniszter ur csak a íőelveket szándékozik beterjeszteni, a részleteket pedig, a miket már fölemiit az 1848-ki tözvényhozás, e háznak teljes alakjában akarja bemutatni. Az elvek ismerete azonban, tiszt, ház, nem elegendő, mert az elvnek sokféle alkalmazása lehet. (Helyeslés bal felől.) Ott van a most főnálló tanrendszer élén a szabadság elve, és kérdem, hova törpült e szabadság elve részleteiben ? (Helyeslés a bal oldalon.) Az elvekből a részletek nem folynak mindig szükségkép, főkép, ha tekintetbe akarjuk venni az egyes viszonyokat, melyekre azok alkalmazandók, A részleteknek tudomásával kell tehát bírnunk, és ehhez a közvéleménynek joga van hozzászólni, annyival inkább, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy az ily behozott rendszabályokat később felettébb nehéz megváltoztatni. Méltóztassék figyelembe venni, hogy a Thun-féle rendszer nagyrészt még most is érvényben van a változtatásnak nehézségei miatt; mennyivel nehezebb lesz megváltoztatni oly rendszert, mely alkotmányos utón jövend létre. (Helyeslés bal felől.) Felszólalásom czélja csak az volt, kérni a t. cultusminiszter urat, hogy az általa már állítólag egészen elkészített reform-tervet mielőbb benyújtaná, tekintetbe véve azon valóban létező sanyarúságot, a melyben, a mint ezt nem átallom kimondani, az egyetem jelenleg van; és tekintve a nagy érdekeket, melyek itt fenforognak, reménylem, hogy az egyetem ügye nem azon ügyek közé tartozik, melyekről a cultusminiszter ur azt monda a minap, hogy a luxus tárgyai, mert meg vagyok győződve, hogy az igen t. cultusminiszter ur az egyetemet a luxus tárgyai közé sorozni nem akarja, hunem azon tárgyak közé, a melyek iránt ép oly gyorsan mint a népnevelés iránt intézkedni szándékozik. (Élénk helyeslés bal felől.) Henszlmann Imre: T. ház! Az egyetemi tanárok fizetéseihez átalában akarok néhány szót szólani. T. ház! A hol az intézmény és a személy együtt működik, ott rendesen az eleven személy szokott nagyobb hatással lenni és nagyobb eredménynyel működik, mint a holt intézkedés. Ezt megjegyzem arra, a mit az előttem szóló t. képviselő ur mondott, és várva várván a cultusminiszter úrtól a tanrendszer előterjesztését, most személyekről és ezek fizetéseiről akarok szólani; mert ha fizetéseik emeltetnek, nekik mint személyeknek nagyobb ösztönük lesz hatást gyakorolni az egész intézetre, s igy segíteni, hol hiány van az intézkedésben. A költségvetésben azt találom, hogy a bölcsészeti karban van 6 tanár, mindegyik ezer forinttal, tehát összesen 6000 forint. A jogi karban az első tanár fizetése 2100 forint, a bölcsészeti karnak egy tanára nem bír tehát az első jogi tanárnak fele fizetésével sem. Más nevezetes különbségek fordulnak elő még több helyen is. A költségvetés más oldalán, t. i. a 15. lapon 13. sz. a. ezt olvasom ^Egyetemi tanárok fizetésének ideiglenes fölemelésére 16,000 írt. u (Halljuk!) Én, hogy ne legyek kény-
