Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.
Ülésnapok - 1869-130
142 130. országos Illés február 25. 1870. len kötelessége; azonban eddig még egyetlen egy lépést sem tett arra nézve sem az anyagi kérdés tisztázása körül, sem a szellemi berendezésnél ; egy szóval maga az intézmény, mint bizonyítja a történelem, tökéletesen életképtelennek, hasznavebetlennek mutatkozik eddigelé és semmi sem hiányzik nagyobb mérvben, mint az átalános vitában fölpanaszoltam, hogy nincs kezünknél a hivatalos jelentés, a melylyel össze lehetne vetni és megczáfolhatatlanul bebizonyítani azon adatok valódiságát. En tehát ezekkel csak röviden kivántam kimutatni azt, miszerint ha a magyar tanügyet annak országos fontosságához illően kívánja gyámolítani a nemzet, és a törvényhozás a megalkotott törvénynek végrehajtására illő figyelmet szentelni kivan, az ilyen részletek előadása soha sem fölösleges, a számadás mindenkor okvetetlenül megkívántatik, sőt, mint felszólalásom kezdetén kifejeztem, óhajtandó volna a már eddig szerzett tapasztalatok nyomán, hogy ne az absolut és az ideiglenes rendszerből másolt nagyságos felügyelőkkel lássuk el a magyar tanügyet, hanem talán legközelebb nemzetünk életszükségének megfelelően a magyar géniuszból kifejlett saját eredeti rendszert alkossunk, oly egyénekkel töltve be ez állomásokat, a kik tudnak, akarnak munkálkodni, sőt arra szigorúan kötelezvék is. En tehát, ez idő szerint igy levén előttem az adatok, azoknak megváltoztatására, tudom, nem tehetek semmit, csak figyelmeztetésül kivántam előhozni, miszerint, bár egy kis változtatás jöjjön közbe, több figyelmet fordítván a törvény megtartására, mint a hivatali méltóságok berendezésére. Simonyi Iajos b.: T. ház! Midőn oly intézmény föntartásáról van szó, mely már életbe lépett, midőn ezen intézmény föntartásához szükséges költségek megajánlásáról van szó, nézetem szerint első föladatunk az, hogy vizsgáljuk meg: vajon ez intézmény eredménye megfelel-e azon költségnek, mely ezen intézményre fordittatik 1 És ha e tekintetből vizsgáljuk meg ezen költségvetés tételeinek jelen részét, egyelőre ki kell mondanom, hogy azon csekély eredmény után, mely e téren eléretett, csakugyan nem érzek magamban semmi hajlamot, hogy ezen 274,000 frtot megszavazzam. Az igen t. miniszter ur azt mondhatja e tekintetben,, hogy miután minden kezdet nehéz, neki is e téren sok nehézségekkel kellett megküzdenie. De nézetem az. hogy ámbár minden kezdet nehéz, hogy ha ezen kezdet nem czélszerűen intéztetik, akkor az eredmény vagy későn, vagy sohasem érecik el. A mi ez intézkedéseket illeti, e tekintetben meg kell vallanom, hogy azokat, melyeket az igen t. miniszter ur e téren tett, nem tartom czélszerűknek. Ha bizonyos nagy czélt el akarunk érni, akkor minden mellék-tekintetet félre kell vetni, s egyedül csak azon nagy ezél elérésére kell törekedni. Ha ezen nagy és igen fontos hivatalok betöltésénél politikai jutalmazás, vagy más tekintetek jönnek figyelembe, akkor sohasem fogjuk elérni azt, hogy oly testület léptettessék életbe, mely hivatásának kellőleg megfelelni képes legyen. Tudom, a t. miniszter urnák joga az illető egyéniségeket kinevezni, és nincs szándékom e tekintetben talán ezen jogát kétségbe vonni; hanem midőn ezt elismerem, mégis bátor vagyok az igen t. miniszter urat megkérdezni az iránt, vajon biztos tudomása van-e arról, hogy a kinevezett tanfelügyelők mindegyike tud-e olvasni és irni, (Derültség),mert olvasni meglehet, tud, hanem hogy irni nem tud, arról nekem positiv tudomásom van, mert tudtommal egy oly tanfelügyelőnek aláírása létezik, mely akármelyik külvárosi házmesteréhez illenék. Ha e tekintetben a protestáns iskolákon végig tekintünk, megvallom, egy részt örömmel, más részt sajnálkozással telhetünk el; örömmel azért, mert láthatjuk azt, hogy ezen iskolákban, ámbár oly csekély pénz erővel rendelkeznek, mégis igen nagy előmenetel mutatkozik: mert az egyiknek hiányát pótolja a másik tényező, t. i. az, hogy ott az egyes tagok a legnagyobb tevékenységet, a legnagyobb szorgalmat, a legnagyobb buzgóságot fejtik ki, és épen azért ennek tulajdonítható azon nagy eredmény, melyet ezen iskolák felmutathatnak. Sajnálattal tölt el bennünket, ha ezen iskolákon végig tekintünk, mert látjuk, hogy az máshol nincs igy, különösen nem lehet igy az államiskolákban, mert nem tapasztaljuk azon buzgóságot, azon tevékenységet, mely egyedül vezethet eredményre, és hogy még igen nagy pénzbeli áldozatra lesz szükségünk, hogy azon hiányokat pótolhassuk, melyek e tekintetben, a czélszerütlen kezdeményezés következtében fölmerülnek. Az igen t. miniszter ur midőn ez ügyben intézkedett, egyszersmind figyelmes volt arra, hogy e hiányt némileg eltakarja, és pedig az által, hogy a kinevezett egyéniségeknek nagyobb tekintélyűk legyen, és azért többeket, nem tudom hányat, czimekkel látott el. E czim nem lehet jutalmazás, mert ezen egyének akkor kapták, midőn alig léptek hivatalba ; más ezélja tehát nem lehetett, mint csak az, hogy nagyobb tekintélyben részesüljenek. Az üres tekintély és üres czim iránt a tisztelet végkép megszűnt, és higye el a t. miniszter ur, hogy az egyszerű néptanítóból lett tanfelügyelő, ha közbizalomban részesül, ha tudják, hogy buzgósággal viseltetik az iskola ügye iránt, ha tudják, hogy kellő képzettséggel bir, mindenesetre sokkal nagyobb
