Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-130

130. országos Mis február 25. 1870. 137 nem való, ilyen tökéletlen alakban létrehozása. Önök azt hitték, hogy az ellenzéknek fognak ártani akkor, mikor ártottak magának az országos ügynek. Emlékezzenek vissza, mikor kénytelen volt felszólalni még a t. ellenfélnek is egyik érdemes tagja azon méltatlankodások ellenében, melyekkel az ellenzékkel összefogva őt illette a sajtó. A „Pesti Napló" mai számában ismét folytatását látom az efféléknek, ügy látszik, t. ház, valakinek fáj, hogy azon törvényjavaslat, mely a cultusminiszter ur által ide benyujtatott, nem azon változatlan alakban került ki, és került szentesítés alá, a mint, a milyenben az ide jött; különösen fájlalni látszik valaki a polgári iskoláknak a népoktatási törvénybe beillesztését, épen ez ellen is van egy inveetiva a mai, emiitett ezikkben vagy levélben felhozva, hogy felsőbb népiskoláink vannak, mig polgári iskolák máig sincsenek, azon a hangon, a melyen a törvény szentesítése óta rendesen szokott beszélni a„Pesti Naplónak" illető levelezője. Ily s ehhez hasonló czikkek által elértük azt, hogy a közérdekeltséget végre kiirtottuk szivéből azoknak, a kik oly lelkesedéssel rajongtak az ügyért. De koránsem akarom oly fontosnak tulajdonítani az illető sajtónak e tekintetben elkövetett —szerintem helytelen — eljárását. Koránsem akarom oly fontosnak tüntetni fel, hogy talán egyedül ez szülte volna ezen érdekeletlenséget, hogy a létezőt ez ölte volna meg. Koránsem. Az a fogalomzavar, melyet az illető lapok előidézhettek e téren, csekély ahhoz képest, a mely uralkodik szélesebb körben nálunk. Az a fogalomzavar, mely a koreszméket megérti, igaz, felfogja, de a legeslegjobb esetben az egymásután felől nincs mindig tisztában, melyik következzék a másik után; azt hiszszük, hogy emlegetése által megoldottuk a bajt, meggyógyítottuk a sebet s midőn megunva a beszédet, elhallgatunk, azt hiszszük, eláll a seb sajgása is. Nem térve vissza azokra, melyek a múlt napokban mondattak, csak arra vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét. Ilyen koreszme az iskolának az egyháztól való elkülönítése, ilyen az egyháznak az államtól való elválasztása, függetlenítése, ilyennek szeretném egy harmadikul feltüntetni, — mert szoros összeköttetésben van ezekkel, —a vallás fogalmának a pap fogalmától való külön választását. Ez azon fogalomzavar, mely nem enged bennünket kiemelkedni azon hínárból, melybe belevitt bennünket a fogalmak tisztázását nem óhajtó érdekek iránya. Ha hozzászoknunk az egyik vagy másik kérdéshez, akár az egyháznak az államtól való elválasztatása, függetlenitéséhez, akár az iskoláKÉPV. H. NAPLÓ. 18ff VI. nak az egyháztól való elkülönítéséhez, vallás, hit elveibe, vallás dolgaiba ütközünk némelyek vélekedése és állítása szerint. Én, t. ház, azt hiszem, a legeslegelső, az egyháznak az államtól való elválasztatása. Mig ezen át nem estünk, ne ámítsuk magunkat, hogy a népnevelést újra felvirágoztathatjuk. Az egyháznak az államtól való elválasztatására tegnap tette meg a t. ház az első lépést; de azt hiszem, ez oly csekély lépés, mely után még igen-igen sok ily lépésnek kell következni, hogy valahára végre elérjük azt, a mi után hiába sóvárogtunk eddig. Akkor hiszem, önként fog következni, magától fog megoldatni az iskolának az egyháztól való elválasztatása is. De mind a két czél csak akkor lesz elérhető, ha hajlandók leszünk elfogadni a különbséget a vallás és pap fogalma közt. Csodálatos, t. ház, hogy nem akarjuk megérteni a megértettnek állított korszellem szavát; teljességgel nem értem azokat, kik azért, mert egy vagy más rétegéhez tartoznak a társadalomnak, az önfentartás oly kétségbeesett eszközeivel küzdenek a magok érdekében, a mit nem igazolhat az~ ügy, melynek supponálják törekvéseiket. Azt hiszem, minden intézmény elavul idővel, elavult intézményre nincs szüksége a világnak. Be fog következni minden egyesre, minden egyes osztályra nézve, minden professióra nézve előbb-utóbb az, hogy mint hasznavehetlen kerék, az államgépezetből ki kell esnie. Ha ilyen a papság, s az ilyen papságra nincs szüksége az emberiségnek, nem látom át, mily okból követeljük mi azt. hogy tartassék fel ezen alakban a papság, a mint jelenben van. Ha nincs szüksége papra a világnak, az emberiségnek, miért igyekezünk mi magunk saját érdekünkért, elhitetni a világgal, az emberiséggel: „de igen, mi akaratod ellen boldogítani akarunk téged." Ha a papokat saját érdekök elfogultakká nem teszi, akkor, hiszem, nem fogják irántok való kénytelen tiszteletből összezavarni a pap és világ fogalmát az emberiség s így az oktatás ügye kárára még a vakbuzgók sem. Nem látjuk minduntalan és nem fogjuk látni a buzgólkodást összeütközésbe jönni a vallás hitelveivel akkor, midőn tulajdonképen a papok érdekei ellen kell szólnunk s tennünk. Bocsásson meg a t. ház, hogy annyira kitértem, de ezek után röviden foglalhatom össze azokat, miket az akadályokra nézve még mondandó vagyok, melyeket valaki csekélyeknek tarthat, de én azt hiszem, főokai annak, hogy népoktatási ügyünk előre nem halad, hogy a népoktatási törvény életbe nem lép; ugy látom, hogy mások figyelmét sem kerülte el egy körülmény, de nem akarták kimondani, nem tudom, ki iránt tanúsított figyelemből. 18