Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

129. országos Ülés február 24. 1870. 131 ezélból, hogy ezen arány létesíthető legyen, pártolom Babes Vincze t. barátom indítványát, miszerint a segélyezés 120,000 frttal emeltessék azon esetben, ha a t. ház a segélyezés elvét elfogadja. Tisza Kálmán: T. ház! Igen röviden szándékozom kifejteni azon nézetemet, hogy én azt, hogy az egyházi czélokra e költségvetésben foglalt összegek ugy, a mint Nyáry t. barátom előadta, a rendkívüli költségek közt megszavaztassanak, magam részéről is elfogadom. Elfogadom, mert belátom, hogy hazánkban még vannak oly rendkívüli helyzetek s körülmények, melyek azt egy ideig igazolják, s igy helyeslem, hogy azok most megszavaztassanak, de helyeslem azt is, hogy nem a rendes, hanem a rendkívüli kiadások közt szavaztassanak meg. De nem tehetem, hogy két oldalról jött azon indítványok, miszerint ;egyes tételek emeltessenek töl , vagy hozzá esatoltassanak, bármelyikét is pártoljam. Itt engem legelőször is egy átalános elv és nézet vezet, mely abban áll, hogy nem volna helyes megkezdeni azt, hogy egyes képviselők indítványára egyes tételek meghatározott kerekszámokkal emeltessenek föl, mert akkor egyenlő joggal és egyformán hasonló tételfölemelést követelhet magának minden érdekelt és utoljára a költségvetés minden számadáson fölüli nagyságra fog emelkedni és felelős senki sem lesz, mert utoljára is a ház nem felelős. (Ugy van! bal felől.) Az összegnek meghatározása, szerintem a kormány kötelessége, ő felelős azután azért, hogy azon általa kívánt összegekkel ugy lehessen kormányozni, a mint kormányozni szükséges. Ha mulasztást lát a ház, igen is lehet, sőt gyakran szükséges utasítani a minisztert, hogy egy vagy más pontra is terjeszsze ki figyelmét és tegyen javaslatot, de az összegnek még azon esetben is, meggyőződésem szerint, a miniszter által kell javasoltatni, és ez legalább azon eljárás, melyet kővettetni láttunk oly országokban, melyekben parlamentális kormány van és a költségvetés megszavazási módja és ezélszerüsége fölött már régóta tisztában vannak. A mi a dolgot illeti, azon átalános oknál fogva nem szavazhatom meg sem az egyik, sem a másik összeget; és meg kell jegyeznem különösen arra, a mi itt az örményekre nézve elmondatott; én nagyon tudom becsülni azon hazafiúi szellemet, melyet el nem ismerni magyarországi és erdélyi örményekre nézve nem lehet, de én legalább azt gondolom, hogy itt nem nemzetiségi dotatióról, hanem hitfelekezeti dotatióról van szó; én ugy tudom, hogy az örmény vallás nem különálló vallás, hanem az örmények római katholikusok és igy, meggyőződésem szerint, külön szóba egyátalában nem jöhetnek. (Helyeslés.) 'Engedje meg a t. ház, hogy még csak két megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Az mondatott, hogy a vallásnak nincs eultur hivatása. Engedelmet kérek, ezt én el nem fogadhatom, sőt ellenkezőleg, minden vallásnak jogosultsága csakis cultur-missiójában rejlik s a mely perczben egy vallás cultur-missióját elvesztette, a mely perczben a cultura érdekeivel ellentétbe helyezte magát, azon vallás el fog enyészni (Átalános helyeslés) és helyébe fog lépni egy más vallás, mely cultur-missióját teljesíteni képes. (Átalános élénk helyeslés.) Erről tanúságot tesz az ezredéves történet. A másik, mit meg akarok jegyezni figyelmeztetésül, az, hogy itt tiz nap óta semmit sem hallunk annyiszor emlegettetni, mint az autonómiát. Én részemről természetesen tapasztalásból is annak föltétlen barátja vagyok, de engedelmet kérek mindenkitől, egy hanggal követelni az autonómiát ós egy másik hanggal a lelkészeknek az állam általi dotatióját, azt nem tartom helyesnek. Mi protestánsokul követeljük az autonómiát, de nem is jajdulunk föl a miatt, hogy fölteszem, a tiszántúli superintendentia fejének, püspökének mindössze 1000 frt fizetése van, mit az egyháziak magok adójából fizetnek. (Helyeslés.) Mocsonyi Sándor: T. ház! Bocsánatot kérek, ha talán visszaélve már a t. ház becses türelmével, néhány rövid észrevételt leszek bátor tenni. A Babes Vincze képviselőtársam által beterjesztett módositványnak két nézpontja, irányadó eszméje van, mely itt már föl is említtetett; és pedig egyik a Szlávy igen t. képviselőtársam nézpontja. a ki azt mondotta, hogy az ily egyházi czélokra megszavazandó subventioknál nem mérvadó az igazság és méltányosság, t. i. nem mérvadó azon elv, hogy az egyes hitfelekezetek egyenkint és mindnyájan subventionáltassanak, hanem tekintettel kell lenni azon, az igen tisztelt vallásügyi miniszter ur által is nyomatékosan hangsúlyozott cultur-missiójára a felekezeteknek. Ez az egyik nézpont. A másik, melyet igen tisztelt képviselőtársam Tisza Kálmán emiitett föl, az, hogy nem helyes az egyes tételeket emelni, midőn az egyes képviselők által az összegek meghatározása inditványoztatik. Elfogadom ezt, és azt hiszem, Babes képviselőtársam ragaszkodik az általa indítványozott összeghez; de épen Tisza Kálmán t. képviselőtársam előadása folytán, midőn azt mondja, hogyha valahol fogyatkozás létezik, hivassék föl a kormány, hogy az iránt tegye meg javas17*