Képviselőházi napló, 1869. VI. kötet • 1870. február 18–márczius 9.

Ülésnapok - 1869-129

]g(i 129. országos U! Erintette tegnap Horváth Sándor képviselő ur, hogy a protestáns pátens az úgynevezett Entwurf, mely szerinte az Ezsau lencséjét hozta a protestánsokna, különösen az evangélikusok között milyen veszedelmes scissióra adott alkalmat. Lettek ugyanis ennek következtében patentalis egyházak és püspökök, és lettek alkotmányos és autonomikusok. Én tehát, t. képviselőház, ezen indoknál fogva Nyáry Pál módositványát elfogadom. A mi a többieket illeti, itt van Babes képviselő ur 40 ezer, itt van Simay Gergely ur 1 2 ezer forint culturalis alapú követelésével. En veszedelmesnek tartanám, uraim, ezen sine qua non-on is túlmenve, még egyes felekezeteknek olyasmit megszavazni, melyre nézve, hogy multjok nincs, mint malum necessariumot megadni, de egy krajczárt sem többet, nem akarván szaporítani azon lovagok számát, kik az Ezsau lencséjeért készek fognának talán lenni az autonómiát mellőzve, jövőre is a subventio mellett maradni. Berzenczey lászló : T.ház! Igen rövid leszek,kettőre akarok véleményt mondani; először a Simay Gergely indítványára, azután a Babes Vinczéére. Ámbár az egészre nézve magam is azt kívánnám, hogy az ideiglenes legyen, mégis azt merem állítani, ha elfogadjuk azt, hogy az állam juttat némely egyházaknak segélyt: akkor el kell fogadni annak a következményét is, és akkor kénytelen vagyok Simay Gergely véleményét és követelését logikai és következetesség! szempontból helyeselni, és azt mondom, ha egynek adunk, ép oly kötelességünk adni a másiknak is. Az mondatott itt, hogy a papok a cultúrának vezetői. Valóban én azt látom, hogy a papok nálunk épen a barbarismusnak vezetői, mert sajnosán tudjuk, hogy nálunk épen a papok vezetői az agitatióknak. Az örmény egyházra nézve röviden megjegyzem, hogy mellőzve egyes geschafteket, (Derültség) az örmények ugy Magyarországon, mint akár hol politikailag magokat az országgal mindig identificálták, és sohasem tartoztak azon népfajok közé, a kik habár szeretik a traditiókat föntartani, mégis társulnak azon nemzetiségekkel, a kik azon társadalom ellen, a melyben élnek és laknak, folytonosan conspirálnak Miután tehát az izraelitáknak és a többi felekezeteknek adunk, következetesnek tartom, hogy adjunk az örményeknek is. En tehát ezt pártolom, azonban megjegyzem, hogy azon összeget, melyet Simay Gergely képviselőtársam kér, soknak tartom, és azt hiszem, fele is elég. A mi a Babes Vincze képviselő ur indítványát illeti: ne tessék arról beszélni, mintha a román egyháznak Erdélyben és Magyarországon s február 24. 1870. kevesebb módja lett volna magát művelni, mint ott, hol uralkodó volt, péld. a Dunafejedelemségekben; méltóztatnak ismerni azt , hogy a magyarországi és erdélyi román papság mindig műveltebb volt, mint a dunafejedelemségi; ne feledjék, hogy a legelső román bibliát Erdélyben irták és a román litteratura Erdélynek és Magyarországnak köszöni létét. Ezt el kell ismerniök. Már, hogy ezen görög biblia a vulgátából volt fordítva, és fordítva egy más a görögből, az nem tartozik hozzánk, csak az, hogy a román papság miveltebb volt Erdélyben, és hogy még nem láttam román papot Erdélyben, ki mint Komániában, tartja a könyvet maga előtt és énekel, pedig egy betűt sem ismer azon könyvből, melyből énekel. (Derültség.) Bátor vagyok kérdezni, miért kívánja Babes ur azt az összeget? Én azt mondom, azon nagy nép, mely 4 milliót tesz Magyarországon — valóban csodálkozom, hogy 4 millió létére semmije sincs, mert hiszen a mai viszonyok szerint még a napszámból is lehetne néhány milliót behozni; de ezt nem azért mondom, mintha fukar volnék, hanem hát Babes ur azért kívánja autonómiájuknak rendezését, hogy pereiket saját clerusuk ellen kivihessék. De ha ez így van, akkor mi katholikusok is sokkal nagyobb összeget fogunk kérhetni, mert nekünk is lesz perünk a mi papságunkkal, a mi derűsünk pedig sokkai hatalmasabb, nekünk több millióra lesz szükségünk. (Derültség.) Ennek az lesz a vége, hogy minden vallásfelekezet kérni fog egynehány milliót, hogy papjaival dolgát elintézze, ennélfogva nem szavazhatok rá. De az örményekkei egészen máskép áll a dolog. Ezek követeléseinek jogosságát az 1848-ki törvények is elismerték és annak megtagadását méltánytalannak tartom, az örmények loyalitását mindnyájan ismerjük, de ha Babes ur indítványából indulnánk ki, a követeléseknek soha sem 1 nne vége. Miletics Szvetozár : Több észrevételt volnék kénytelen a cultnsminiszter ur költségvetése ellen tenni; de nem akarok praejudicálni a szerb nemzeti egyházi eongressus határozatainak és nem akarom provocálni a méltatlan praejudicálás vágyát ; azért szorítkozom csak a 4-ik, a keleti egyházak segélyezéséről szóló pontra. Miután a -?zerb és román metropolia törvényesen el lettek választva*, óhajtandó lett volna, hogy a t. miniszter ur is ne együttesen, hanem különválva veszi vala föl a költségvetésbe az illető tételeket. Elvárom : hogy azt jövőre tenni fogja, és kívánom, hogy a jelenlegi segélyezés is méltányos arányban osztassék el a két egyház közt. De miután az erdélyi archidioecesis már 50,000 frttal participál, én azon